Stephane Margelle iparmágnás a Riviérán él szép feleségével, Sophie-val. Casanova-életmódot folytat: nincs nő, aki ellen tudna állni a sármos férfinak. Minden rendben is megy addig a napig, amíg feleségét ki nem viszi a repülőtérre és a búcsúzás után bele nem botlik egy 18 éves lányba. Stéphane… [tovább]
Kellemes húsvéti ünnepeket! (1984) 80★
Szereplők
Jean-Paul Belmondo | Stephane Margelle |
---|---|
Sophie Marceau | Julie |
Marie Laforêt | Sophie Margelle |
Michel Beanue | Rousseau |
Rosy Varte | Marlene Chataigneau |
Kedvencelte 13
Várólistára tette 21
Kiemelt értékelések
Ez valami szenzációs volt pláne a fiammal együtt nézve . Annyira jókat nevetünk rajta .Jean-Paul Belmondo amit itt alakított az fergeteges már a közepétől minden rezdülésén jókat szórakoztunk Sophie Marceau meg végig gyönyörű .
A feleség is nagyon jól játszott .
Igazából ezeket a poénokat látni kell . Aki fáradt és kiszeretne kapcsolódni a megszokott hétköznapból mindenképpen nézze meg :)))
Időről időre elejtem egy-egy értékelésben, hogy Belmondo karrierje bizonyos részében túltolta úgy az értelmetlenül látványos akciózást, mint a súlytalan bohóckodást – mégsem tudok rá haragudni, mert szerintem ő maga is tisztában volt ezekkel a túlzásokkal, csak nem különösebben hozták őt zavarba. Amikor azonban lehetősége volt önreflexiót felmutatni, élt az alkalommal, például a Kellemes húsvéti ünnepeket! idején.
A film tipikus hazugsághálós vígjáték egy csapodár férjről, aki minden erejét latba veti, hogy kimagyarázza magát felesége előtt egy közepesen félreérthetetlen rajtakapás után. Érezzük, mintha egy felhizlalt, moziképernyőre optimalizált kamaradrámát néznénk, illetve ha létezne a cuccból színpadra redukált verzió, a mai napig is gyakran játszanák szerte a világban. Ennek megfelelően a mozi legjobb szféráját ez a bizonyos Belmondo-Marceau-Laforêt háromszög adja, ami egyenesen zseniális – még úgy is, hogy Belmondo ezer fokon pörgeti a karakterét, a két színésznőhöz képest már-már a ripacskodással flörtöl, de Bébelnél ez nem probléma, olyan értelemben ugyanis szent tehén, hogy a közönség mindig is ezt, vagy valami ilyesmit várt el tőle.
A film azonban ezen túl folyamatosan a néző arcába tol olyan, teljesen funkciótlan és értelmetlen kaszkadőrjeleneteket, amik kizárólag arra lehetettek jók, hogy Belmondo megvillantson ugyancsak tipikusan rá jellemző képességeket. Elhiszem és megértem, sőt, tisztelem azért, hogy ő ezeket szerette csinálni, de megint óriási szerencséje, hogy ő mindannyiunk Belmondója – másnak ezt az értelmetlen erőfitogtatást és önimádattal határos magamutogatást nem néznénk el. Illetve mint írtam a bevezetőben, szerintem itt azért tisztában volt azzal, hogy a megannyi kemény akciófilmes kaszkadőrmutatvány után itt már nemcsak a karakterét, hanem kicsit saját magát is nevetségessé teszi, vagyis a film egyben paródiája is a jellegzetes belmondói figuráknak.
Tehát így, a Kellemes húsvéti ünnepeket! mindent egybevetve a nyolcvanas évek egyik legjobb Belmondo-vígjátéka, töretlen népszerűséggel, nyilván a remek humora, helyzetkomikuma és Marceau és Laforêt jelenléte okán. Haza fogok beszélni, de én ezt megnézném Delonnal is, a helikopteres-autós-hajós bohóckodások nélkül!
Végtelenül szórakoztató, nagyon nyolcvanas évekbeli francia film – de szerintem sokan még ma is pontosan ezt és így akarják látni Belmondótól.
Kedvenc filmem :-). Bármikor megtudom nézni, bármennyit..annyit lehet rajta a nevetni :-). Szeretem az ilyen szórakoztató filmeket.