Szerelem a hatodikon (2010) 78% 24★

@szolykahajni ajánlásának köszönhetem eme filmet, amiért igazán hálás vagyok. :-) Bevallom, a befejezés miatt egy idő után elkezdtem aggódni, de aztán megérkezett a lelki béke és az elégedettség…

Igazság szerint ezt a filmet én sokkal több ponton érzékeltem drámának, mintsem vígjátéknak, de ezt véletlenül sem a számlájára akarom írni. Ellenkezőleg. Én szeretem, ha a dolgok komolyan vannak véve, és ha van is benne humor, akkor jókor és jó helyen, bájjal vagy épp kellő iróniával, cinizmussal.

Jó volt nézni Jean-Louis emberségét, empátiáját, végtelen türelmét és jámborságát. Szeretem az ilyen embereket, sajnos rendkívül kevés van belőlük. Nagyon szurkoltam neki, ha valaki, akkor ő tényleg megérdemelte spoiler. Ami kissé erőltetettnek hatott nálam, az Suzanne karaktere. Nyilván nem lehetetlen egy ilyesféle változás, de én nem igazán tartom valószínűnek. Ha mégis, akkor az ilyen hagyományos, tiszavirág életű „szemléletváltás”, ami a legtöbb embert jellemzi: 5 percig átjárja a szentlélek, aztán folytat mindent ugyanúgy, mint annak előtte. (Vagyis az ún. „álszent” kategória nálam, ami sokkal irritálóbb a szememben, mint mondjuk a nyíltan szemét / bunkó / sznob ember, mert ő legalább nem játssza meg magát és mutatja a személyiségét másnak, mint amilyen eredetileg…)

María egy tündér, de az egész spanyol „banda” imádnivaló. Igen, ők sajnos / szerencsére tényleg nyakig benne vannak az életben, nem burokban élnek, nap mint nap pofán veri őket a valóság. Mégis küzdenek, és ha sokszor pesszimistán is, de próbálják magukat valahogy jobb kedvre deríteni. Nekem ez szimpatikus. Amúgy erről most hirtelen az jutott eszembe, hogy pl. spoiler Pedig szerintem ez is olyan természetes. Az, hogy vannak, valahogy nem tűnik fel, de a hiányuk ellenben azonnal. És hát… Erről van szó. Nagyon meg kellene becsülni az embereket. A megfelelő embereket…

Szóval, szerettem. Jó volt, jólesett. Köszönöm még egyszer a tippet! :-)

Kedves, mosolyogtatós, igazán könnyed romantikus vígjáték.