Lakótársat keresünk (Lakótársat keresünk 1.) (2002) 69% 54★

Ambivalensek az érzéseim, mert erős a nosztalgiafaktor. Élmény alapú tanács: a kétórás hossz szinte ijesztő, és közben egyre erősödő kikapcsolási inger tapasztalható (főleg a hímsovén jellegű párkapcsolati szenvedések miatt), de ennek célszerű ellenállni, mert egyes epizódoknál (pl. Alistair érkezése) látványosan felpörög a film. Viszont fontos megjegyeznem, én ezt régen sem találtam frenetikusan jónak, a főszereplő akkor is idegesített, ellenben régen is, ma is a megfelelő helyeken szorított meg (diszkrét utalás az Isabelle-től tanultak alkalmazására Anne-Sophie-n). Vagy még a belső gondolattal alátámasztva: „Idézet Maurois-tól: egyes könyvek olyanok, mint a spanyol fogadó, csak annyit kapsz tőlük, amennyi belőled fakad.” (30’) Én ezt a saját kis Erasmusom után láttam szinte közvetlenül, és a megfelelő olasz/osztrák/német stb. arcokat, történeteket helyettesítettem be, vagyis éppen jól tudtam kapcsolódni. Persze a rendetlenséget középpontba állító filmen számon kérni a kaotikusságát… Úgyhogy ellent kell mondanom magamnak: ez a film úgy jó, ahogy van. Nem lehet jobban. De a nyerő faktor, a siker oka talán csak annyi, hogy szimpatikus fiatalokat együtt látni, akárcsak a Jóbarátok esetében, különösebb történés nélkül is üdítő. Másrészt meg csak az nem volt fiatal, aki még mindig az. Nekik persze ezt felesleges nézniük, hiszen a fiatalságot megélni sokkal elevenebb és szórakoztatóbb élmény.

Bevallom, nem értem, miért istenítik ezt a filmet …meg a többit e sorozatból :(