Rendkívül zavaros Alvy Singer, a negyvenéves tévékomikus magánélete. Egyrészt idegbeteggé teszi New York állandó lüktetése, másrészt a közelmúltban elhagyta a barátnője. Ebben a felfokozott lelkiállapotban Alvy visszatekint az életére, a gyerekkorától kezdve egészen a különböző nőügyekig.… [tovább]
Annie Hall (1977) 266★
angol
Képek 44
Szereposztás
Kedvencelte 103
Várólistára tette 193
Kiemelt értékelések
Mr_White
2 hozzászólás
Ez a film nem kopott meg az évek során.
Csak most tűnt fel, hogy micsoda arcok kerülnek elő a filmben egy nyúlfarknyi jelenetben: Jeff Goldblum, Sigourney Weaver pl.
szigiri
Ha megkérdezik, hogy milyen egy dráma-vígjáték mintája, akkor azt hiszem ez a film lenne az amit felhoznék arra, hogy hát nagyjából ilyen.
Nagyon sokat nem lehet rajta rágódni, mert az elején leszögezi, hogy miről fog szólni a film: arról, hogy hogyan viszonyulunk alapvetően az élethez: az élet csupa magány, nyomorúság, szenvedés meg boldogtalanság és mégis bánjuk, hogy olyan gyorsan elmúlik. Én általában újévkor szoktam megnézni, másnaposan.
Honey_Fly
Nagyon régi hiánypótlásom ez a film. A folyamatos beszéd engem általában fáraszt de most nem éreztem így. Néha billegett a léc, hogy a szexista-e vagy az egész film tényleg önirónia. Végül a másodikra tettem a voksom. Könnyed, kellemes és entellektüel szórakozást nyújtott.
Ellen_Ripley
Nem tudom megunni, az összes poént emlegetjük jó néhányszor. Ma reggel egy pók volt a fürdőkádban (de tényleg), szóltam a férjnek, ő meg csak annyit kérdezett, hogy társa is van?? :))
Kern András meg egyszerűen zseniális!
Serge_and_Boots
Itt kellene keresnünk azt a bizonyos „ha csak egy Woody Allen filmet akarsz megnézni, ez legyen az” jelöltünket? Ez lenne a korai, főként önmaga feltárásával és megismerésével foglalkozó Allen-filmográfia csúcspontja? Vagy a végső válasz arra a kérdés, mi a Woody Allen jelenség kulcsa és lényege? Tudj isten – de az biztos, hogy néha a bonyolultabb, kimondottan analízisre szánt filmeket is megöli a túlzott analízis. Felboncolhatnánk az Annie Hall-t is az aprócska jelenetkompozíciók és kamerabeállások szintjéig, de bizonyos dolgokat akkor sem fogunk tudni megfejteni…
Az például örök rejtély és titok, ámbár nagyon nemes és csodálatos titok marad, miért szereti a kamera ennyire Diane Keatont, miért ilyen jó Deane Keaton, és miért lesz belé nemtől és kortól függetlenül szerelmes azonnal bárki, aki megnézi ezt a filmet. Mert hogy így fog történni, arra megesküdnék – ez a szórakozott hippi-beütődésű fiatal nő mintha földre szállt angyal és egy emberi testbe zsúfolható kis darabka mennyország lenne, pontosan az az eszményi társ, amire egy neurotikus csúnya kis New York-i értelmiségi vágyhat, és akit kényszerűen akkor is el fog marni maga mellől, ha történetesen tisztában van lényének nagyszerűségével és tisztaságával. Tulajdonképpen lehetne ez a film egy korszakos jelentőségű, nagyon szomorú dráma is, amiben az író-rendező élete szerelmének elvesztésén lamentál, de Allen keserédes vígjátékban dolgozta végül fel ugyanezt az élményt. Hát mi ez, ha nem bölcsesség és humánum a köbön?
A film felszíne egyébként technikai és művészeti kivitelezés terén is színtiszta arany, csodálatosan élő és organikus, eredeti, igazi minden helyszín és szituáció, még akkor is, amikor Allen átlép a negyedik falon. Nincs üresjárat, nincs időhúzás és álbölcselkedés, hamis elterelés – mondhatnánk, a vezénylő alkotó tisztában volt vele, hogy ez a film nem fogja tűrni a megalkuvást és a kompromisszumokat. Ezt érezzük jól, az Annie Hall nem hobbi-, hanem valódi szerelemprojekt, a legvégső. A színre állított színészek csodálatos munkát végeznek, még az olyan mellékszerepekbe kényszerített, természetük és kisugárzásuk előnytelenebb, vagy egyenesen negatív oldaláról megragadott színészlegendák is, mint Christopher Walken vagy Shelley Duvall. Mindenki nagy odaadással asszisztál Diane Keaton mennybemeneteléhez – mert ha még nem mondtam volna, ez a film az ő magasabb dicsőségét hirdeti az első perctől az utolsóig.
Zseniális darab, a mélyébe rétegzett megannyi összetett fanyar bölcsesség és önreflexió mellett is képes önmagáért beszélni, és hát nem lehet eléggé hangsúlyozni, mennyire zseniális benne Diane Keaton. Szerintem ez a film mindenekfelett Allen érte való rajongását testesíti meg, és mivel pokolian nagyszerű rendező, a néző nem is tehet mást, csak osztozik vele ebben a rajongásban…
antikljus
Egy nap alatt 3 Woody filmet néztem. Kellett. Elragad magával a hangulata. Olyan film ez amihez kell egyfajta állapot, hogy érezhető legyen minden filmkocka. Hogy értékké váljon a nézés közben, és ne csak úgy bámuljuk. Az Annie Hall nagyon jó film, csak nem könnyű.
Chriss
Sok mindenre nem emlékszem belőle. Olyan mély nyomot nem hagyott bennem sajnos. Talán újra megnézem, és akkor át tudom értékelni :)
carragher
Az egyik ha nem is legjobb Woody film. Tele van olyan jelenetekkel oly szövegekkel amit még évek múlva is felemlegetek haverokkal.
Népszerű idézetek
Ellen_Ripley
Jerry: Tudod, milyen halált szeretnék magamnak?
A fiatal Annie: Nem, milyet?
Jerry: Arra vágyom, hogy vadállatok tépjenek szét.
Alvy: Hú, de súlyos! Vessetek a mókusok elé!
S_Bíborka
Én az élet dolgait két részre osztom: rettenetesre és nyomorúságosra. Ez a két kategória létezik. Rettenetes alatt olyan végletes helyzetet értek, ha valaki vak vagy nyomorék, és így csinálja végig az életét. Bármi, ami ezen kívül esik, az nyomorúságos, úgyhogy ha szerencsével túljutsz az életen, akkor örülj, hogy nyomorúságos lehettél.
S_Bíborka
Van egy régi vicc: két idős hölgy üldögél egy üdülő teraszán. Azt mondja az egyik: „észrevetted, drágám, hogy itt milyen ócskán főznek?” Mire a másik: „igen, és milyen kicsi adagokat adnak!” Hát ez az! Valahogy alapvetően én is így vagyok az élettel: tele van magánnyal, nyomorúsággal, szenvedéssel, boldogtalansággal, és mégis az baj, hogy olyan gyorsan elmúlik.
sophie
Anya: Depressziós. Nem csinál semmit.
Doktor: Miért vagy lehangolt, Alvy?
Anya: Válaszolj Dr. Flickernek! … Azt hiszem olvasott valamit.
Doktor: Valamit olvasott? Huh.
Alvy Singer: A világegyetem tágul.
Doktor: A világegyetem tágul?
Alvy Singer: Igen, a világegyetem minden, és ha tágul, egy nap szét fog esni és akkor vége mindennek.
Anya: Ez nem a te dolgod. (a doktorhoz:) Nem csinál házifeladatot.
Alvy Singer: Mi értelme?
Anya: Mit érdekel mit csinál a világegyetem! Te Brooklynban vagy! Brooklyn nem tágul.
S_Bíborka
Eszembe jutott egy régi vicc. Elmegy a fószer a pszichológushoz: „Doki, a fivérem megőrült! Azt képzeli önmagáról, hogy csirke!” Mire a doki: „Miért nem hozza be?” Erre a fószer: „Behoznám, de szükségem van a tojásokra.” Nos, azt hiszem, mostanában valahogy így vélekedek a kapcsolatokról. Teljesen irracionálisak és őrültek és abszurdak, de folytatnunk kell őket, mert legtöbbünknek szüksége van a tojásokra.
S_Bíborka
Azt hiszem, a szerelem olyan, mint egy cápa: ha nem tud előre menni, előbb-utóbb beledöglik.
Tiko
Én annak idején a New York-i Egyetemre jártam, és hát, khm, szóval rögtön az első évben kivágtak… ugyanis puskáztam a metafizika záróvizsgán. Azt történt, hogy belenéztem a mellettem ülő lelkébe.
