Valentin nap (2010) 65% 359★

Aranyos kis semmiség. Voltak szerethető történetek, unalmas történetek, kedvelhető szereplők és kevésbé kedvelhetőek; de végig azon elmélkedtem, minek ekkora feneket kerekíteni ennek a napnak és olyan szélsőségesen reagálni rá, mint némelyik karakter. De azért voltak bűbájos és megmosolyogtató pillanatai. Igazi színészparádé volt.

Annyira nem nyűgözött le, oké vannak benne aranyos részek, meg egyes emberek történetei tényleg szépek. De valahogy olyan kis semmilyen, kicsit sok szereplői is volt benne és kevés időt szerepeltek. Gyorsan ellett mesélve egy történet aztán már is ugrottunk a másikhoz.
2 kedvenc részem volt: Kelvin és Karen, meg a kisfiú. Nagyon édes volt, a vége meg egyszerűen szép! ^-^
Szóval igazból nem nagy szám, de persze egynek tökéletes! :))

Lehet,hogy kicsit elmaradottan gondolkodom a kapcsolatokról, / valószínűleg ezért is vagyok még szingli/ ez itt nem egy társkereső oldal mégis erről szólt a film, úgyhogy megosztom a véleményem a témáról. Egy nap van az évben amikor mindenki szerelmes. Nem ezzel van a baj. Csakhogy ezt nem mutatják ki midennap. /Tisztelet a kivételnek/. Egy érintés egy szó mindennap örömet okoz nem csak ezen az egy napon. Hollywood nagyjait gyöjtötték össze a filmbe.

Kevés film nézése közben éltem át ilyen kínokat.

Nem mondanám jó szívvel, hogy ez egy hű, de remek film, de megkapja a 70%-ot tőlem, mert Valentin napon este, egyedül, megfelelő kikapcsolódás. Túl sok mondanivalója nincsen, de azért elég jó jelenetek vannak benne, a színészek jók, a zene is, a történet(ek) is nagyjából rendben van(nak). Ha teljes figyelemmel kéne nézni, lehet, nem értékelném ilyen „jóra”, de úgy a háttérben pont jó és szórakoztató. Ha csak ennyit várunk tőle, akkor teljesen megfelel.

Aranyos, bájos történetek sokasága ez a film. Jó, messze áll a tökéletestől, és néhol elég butácska, de attól még meg lehet nézni.

Nem csípem a Valentin-napot, totál felesleges nyáltenger, de ettől a filmtől nem ráz valamiért a hideg. Brokkoli krémlevessel, pizsiben, arcmaszkkal a pofin egész jó volt. Már sokszor láttam, nem mindig február 14-én nézem meg, de évente egyszer biztos a lejátszóban találja magát a lemez.
Azon művek táborát erősíti, amelybe próbáltak minél több híres embert beletuszkolni, még akkor is, ha nem odavalóak (lásd: Taylor Swift – akinek még a szinkronja is olyan gusztustalan, hogy epét hányok tőle xD).
A történetszálak közül egyértelműen a szextelefonos csaj és az „idősebb csajokra bukó” kis srác a kedvencem, de a meztelenül gitározó srác sem piskóta. :D

Bár a film egy sztárparádét vonultat fel, a történetvezetés túl széttagolt és felszínes. A rengeteg szál és szereplő miatt a cselekmény kaotikus és zavaros, így egyik történet sem kap elegendő figyelmet ahhoz, hogy igazán kibontakozhasson. A humor gyakran erőltetett, a romantikus pillanatok pedig kiszámíthatóak.

Sokan odáig vannak ezért a filmért, de engem nem nyűgözött le. Igaz vegyes történeteket kaptam. Volt amelyik pezsgős volt, volt amelyik nyugis és kedves, de legtöbbje lapos volt.
Szokásos séma. Egy film teletömve ismerős arcokkal nagy reklámmal de olyan lapos mint a palacsinta.

Azon gondolkodom, hogy filmeseknek mennyibe kerülhetett a színészek fizetése, és hogy vajon így mennyit bukott ez a film…
Borzasztóan mézes-mázas film volt.