Nagy hal (2003) 194

Big Fish
125' · amerikai · kaland, dráma, fantasy

0 díj · 4 jelölés

A halálos beteg Edward Bloom ágyánál összegyűlik a család. A beszélgetések során az apa felidézi életét. Mindig is a tündérmesék világában élt. Nyolcévesen, ágyhoz kötött betegként napjait a Világ Könyves Enciklopédiájának olvasásával tölti. Különösen az aranyhalakról szóló cikk ragadja meg. Tíz… [tovább]

angol

Képek 9

Szereposztás

Ewan McGregorEd Bloom (fiatal)
Albert FinneyEd Bloom (idős)
Helena Bonham CarterJenny - fiatalon
Billy CrudupWilliam
Jessica LangeSandy Bloom
Danny DeVitoAmos
Alison LohmanSandra Bloom - fiatalon
Marion CotillardJosephine
Missi PyleMildred
David DenmanDon Price

További szereplők

Hirdetés

Kedvencelte 75

Várólistára tette 165


Kiemelt értékelések

AniTiger

Pár havonta új megnézem, mert odáig vagyok a történetért. Elsőre a látványvilága fogott meg, aztán a kicsit Leharcolt oroszlánokos története, de ugyebár Tim Burton is nagy szerelmem.
Sajnos ez is mélyebb értelmű, szívhez szóló mozi, amit nálunk nem tolerálnak, de a múlt hónapban odaragadtak velem a tévé elé a családtagjaim és végignézték velem.
Ewan McGregort iszonyatosan jó Ed Bloom!

1 hozzászólás
Charityy 

Mikor elkezdtem a fimet, nem is tudtam, hogy Tim Burtön rendezte, de nézés közben gyorsan nyilvánvalóvá vált xd Nem hiába, megvan a jellegzetes stílusa, amit imádok. Iszonyatosan tetszett ez a film is a fantasy jellege miatt, a szereplők és a történet miatt, valamint az egész látványvilága fantasztikus.

Ciccnyog

Nem tipikus Tim Burton film, ha nem Danny Elfman szerezte volna a zenéjét, ha nem lenne benne Helena Bonham Carter, ha nem olyan lenne a látványvilág, amilyen, akkor észre sem vennénk, hogy ő rendezte. De így azért elég árulkodó a dolog. :)
Aki alapvetően nem szereti a munkásságát, annak is ajánlom ezt a filmet, igazán különleges csemege!

Emerson 

Ez olyan volt, mintha Wes Anderson mesélte volna, csak savanyúcukorral vattacukor helyett…

Gothic01 

Elgondolkodtató és rejtett belső húrokat megpendítő film, mint ahogy azt megkockáztatom élhetek azzal a kifejezéssel, hogy Tim Burtontől el is vár az ember… Mégis, valami hiányzott. Valamelyest csalódást ért vele, talán a sok jó csigázta fel az elvárásaimat, amiket összeolvastam róla, hogy mennyire szép és lenyűgöző, talán nem megfelelő hangulatban kapott el… Mindenesetre ez gyengébb volt számomra a megszokott színvonalhoz képest.

A legnagyobb csorbát az jelentette talán, hogy nekem nem tetszettek Edward meséi, erősen valószínű logikusan szemlélve a filmet, hogy ellenkező esetben jobban élveztem volna. De a mágikus realizmussal ritkán futunk össze, és eléggé hadilábon is állunk, az Amerikai istenek (2017–) például egyenesen taszított… jobban belegondolva pedig a műfajban csak A Mester és a Margarita beleolvasója nyerte el a tetszésemet eddig. A megvalósításuk persze eléggé Burtönös volt még úgy is, hogy nem lehetett annyira elszállni a látvánnyal a mágikus realizmus realisztikus része miatt, az nagyon tetszett, hogy a maguk groteszk módján mennyire természetesen lettek beleillesztve a valóságba. Ám a sztorik tartalmát ez nem dobta fel, nem az én világom egyik se, és összességében Edward mesélői stílusa is távol áll tőlem; túlságosan affektálós az előadásmódja.

Maga Edward is visszahúzó erő volt, mint karakter, főként amikor a Ewan verziójában, akarom mondani a fiatalkori verziójában láttam; egyszerűen irritált a fickó. Egy rohadt tenyérbemászó, rohadt lelkes, rohadt túlbuzgó, rohadt eltökélt, rohadt öntelt, rohadt naiv kis mitugrász, aki azt hiszi, hogy ahogy előadja magát az megnyerő, vagy minimum vicces. Pedig nagyon-nagyon nem az. Néha igazán megráztam volna, hogy vegye már észre, ezzel a levakarhatatlan bárgyú vigyorral és keljfeljancsis lecsaphatatlanságával, pulikutyás szeleburdi tapadásával csak a meglendíthető tompa tárgyakat fogja a fejéhez vonzani. Rá lehet kenni, hogy a karaktere egy nagyra nőtt gyerek, de onnantól ez nekem nem volt elfogadható mentség, miután a gyereke többször is a tudtára adta, hogy ez a showman üzemmód őt kiakasztja, és szeretné, ha cirkusz nélkül el tudnának végre valamiről beszélgetni. Ha ezt megteszi, akkor persze nem bontakozhatott volna ki a Nagy hal üzenete, ellenben mint szülői szerepkört betöltő ember, ezzel a hozzáállással sok fekete pontot vésett be magának még úgy is, hogy időközben kiderült… ő ezzel jót akart, csak nem megfelelően jött át.

A film mondanivalója és az utolsó szakasza a maga nemében szerfelett megható volt, azzal, hogy Will belement, ő fogja elmondani az utolsó történetet, konkrét kimondás nélkül jelezte az apjának, nem haragszik érte, amiért kvázi egész életében hihetetlenül felfújt, jórészt kitalált történetekkel traktálta magáról, elfogadja őt ilyennek, és most már megérti, hogy miért csinálta. Mert amikor állandó bűntudat gyötörte, amiért a munkája miatt ide-oda utazgatott, alig látta a családját, alig töltött minőségi időt a kisfiával, akkor úgy látta, hogy kevésbé lesz ez fájó pont neki, ha azt a benyomást kelti benne hazaérve, a papa nem a szürke hétköznapok kerekét taposta, hanem lélegzetelállító kalandokat élt át. Költött egy sor mesét és vastag ceruzával kiszínezte a valódi élményeit, mesévé tette a szerettei számára a valóságot, ezáltal létrehozva egy sokkal színesebb, sokkal élhetőbb, sokkal izgalmasabb valóságot a számukra. Amiben a más szemszögnek köszönhetően könnyebb elfogadni a tényt, hogy senki se él örökké, hogy egyszer mindenki elmegy – a menni készülőnek és azoknak is, akiket hátrahagy.

Will ugyan egy realista, egyértelmű tényekből álló képet akart kapni az apjáról, Edward igaz énjét akarta megismerni, de ahogy arra Edward is rámutatott, az igazi önmaga a születésétől fogva ott volt vele; hiszen ezek a mesék és a szereplőik ugyanúgy az ő részei, mi több; ezek a lényének a leglényegibb részei. Épp ezért nagyon tetszett az az ötlet, hogy a temetésére elmentek a történetének a figurái. Nyomatékosították vele, amint az előbb leírtam, és kifejezték azt az elképzelést, miszerint a meséi által Edward sokkal-sokkal tovább élt, egyenesen halhatatlanná vált, mint ahogy mindenféle művészt meghaladnak a művei.

Ui: A jellegzetes Burton-színészek kis „osztálytalálkozóján” jót mosolyogtam, feltűnt a Batman Pingvinje, a Charlie és a csokigyár Umpa Lumpái közül egy, illetve az ottani Nyálias anyuka, Mr. Everglot szinkronhangja A halott menyasszonyból és az elmaradhatatlan Helena Bonham Carter. ^^

Little_Sunshine 

Eddig ez a film kimaradt valahogy az életemből, de nagyon tetszett, megható mondanivaló, mesés világ, pont nekem való. :)

ZsanettMeow

Imádom a filmben teremtett világot.
Imádom a filmet.
És sosem tudnám megmagyarázni, pontosan miért.

Morn

Teljesen új az élmény, még dolgozgat bennem. Odáig vagyok érte! A sok képtelen, eltúlzott történettel, a kis mellékszálakkal, plusz, egzotikus szereplőkkel, az ugrálásokkal, McGregor néhol már ijesztő (és szinte pszichopata szerű) vigyorával, és a gyönyörű női szereplőkkel… Minden tökéletesen passzolt, nagyon élveztem, és még a feliratról se nagyon puskáztam. :)

IviKawaii 

Még egy Tim Burton film, amit imádtam! Bár igaz, nagyon az én ízlésemnek megfelelőek a filmjei. Azt hiszem joggal rajonganak a művészek a műveiért, mert részben olyanok is mint valami művészfilmek, kicsit fantasy jellegűek és ez a Nagy halban is megmutatkozik (kérem ne haragudjon meg senki, hogy mertem általánosítani). Sok jó színész van benne, kedves, szerethető karakterekkel és mesékkel. Azt hiszem kell egy bizonyos mértékű érzelmi intelligencia, ahhoz, hogy értékelni tudjuk, amit láttunk. Nagyon szép a látványvilága, a története, a mondanivalója, a jelmezek…. nagyon tetszett, én csak ajánlani tudom.

Zea

Ez az a tökéletes film amely számomra példázza a Tim Burton jelenséget. (… és én se tudom megmondani, hogy mi az :) )


Népszerű idézetek

jCsilla

Néha az egyetlen módja, hogy megfogjunk egy megfoghatatlan nőt, az, ha gyűrűt adunk neki.

jCsilla

Ha elúszott a hajó, csak a bolond úszik utána. Én világéletemben bolond voltam.

jCsilla

Azon az éjszakán rájöttem, hogy azok, akiket gonosznak vagy boszorkánynak gondolsz, egyszerűen csak magányosak, és a társasági érintkezést hiányolják.

virrasztó 

Van helyzet, amikor küzdeni kell és van helyzet, amikor fel kell adni.

jCsilla

Egy ember annyiszor mondja el a történeteit, hogy eggyé válik velük. Azok túlélik őt, s így ő maga is halhatatlan lesz.

Charityy 

We were like strangers whi knew each other very well.

jCsilla

Azt mondják, amikor meglátjuk életünk szerelmét, megáll az idő. Ez igaz. De azt nem mondják, hogy amikor ismét elindul, rettenetesen felgyorsul, hogy utolérje önmagát.


Ha tetszett a film, nézd meg ezeket is


Hasonló filmek címkék alapján