Árnyék és Csont (2021–2023) 83% 419★

1. Évad
Őszintén szólva, nem fűztem sok reményt a sorozathoz, mert manapság egy jó fantasyt csinálni nehéz, azok után, amilyen kínálat van a műfajból, mégis azt mondom, hogy le a kalappal! Sikerült elérniük, hogy megállás nélkül végignézzem, és nagyon tetszett a sorozat. Minden rendben volt vele, a történet és a szereplők is, ami ritka! Ezek után biztos elolvasom a könyvet is.:)

2. Évad
Ha könyvrajongó vagy, és nem akarsz csalódni ne nézd meg.

1. évad: Féltem a sorozattól. Nem titkoltan nem értem a szerzőt; az Árnyék és Csont trilógia számomra majdnem olvashatatlan volt, ezzel szemben a Hat varjú az egyik kedvenc könyvem. Éppen ezért rettegtem attól, hogy az általam imádott szereplőket és történetet hogyan fogják összedolgozni Alina szálával, miközben eredetileg lényeges időkülönbség van a kettő között. Nos, azt kell mondanom, jár a taps a készítőknek, mert nagyon szépen, leleményes forrt össze a kettő úgy, hogy szépen simultak a szálak egymáshoz. Tetszett a sztori íve és úgy gondolom, megfelelő mennyiségű képernyőidő jutott mindennek és mindenkinek. A casting jól sikerült az esetek többségében; a színészek sütkéreznek a szerepekben és érződik, hogy szerették és értették a karakterüket. Erre a legékesebb példa a Jaspert alakító Kit Young, aki konkrétan tökéletes, de Kaz és Inej is kiemelendők. Ugyanakkor van, amivel nem vagyok elégedett; értem, miért tették a származási előítéletet Alina vállára, de nem volt szükséges ezt így kidomborítani, főleg az ő életútján nem. És ami a legjobban fájt; nem vitatom, hogy Ben Barnes piszkosul jóképű és nem rossz Éjúr, viszont nekem túl idős és nem eléggé elbűvölő. Szeretem magát a színészt és nem volt gondom a játékával sem, egyszerűen csak annyira távol áll az általam elképzelt Kirigantől, hogy nem tudott magával ragadni, pedig az alinás trilógiában ő volt a kedvencem. A látvány remek, szerintem nagyon jól sikerült az olyan megfoghatatlanabb erőket is ábrázolni, mint a fény és a sötétség. Tetszett az is, ahogy a tájak, a díszletek és az öltözékek illettek a történetbe, továbbá a zene is hangulatos. A sorozat első két része nekem lassan pörgött, idő kellett hozzá, amíg behúzott, de mindent összevetve messze felülmúlta az elvárásaim, abszolút pozitív csalódást okozott és várom a második évadot, amiben újabb fontos és számomra nagy kedvenc szereplők fognak debütálni.

Nem gondoltam volna hogy ennyire tetszeni fog. Olvastam a könyveket és valami hihetetlen volt ez a sorozat. Nagyon tetszett hogy hogy kapcsolták össze Alina és Kaz-ék történetét.

Az első évad eléggé tetszett, 9 csillagot adtam rá. Természetesen a varjak voltak a kedvenceim, Alina egyszerűen nem került közel hozzám. Kirigan karaktere sokkal hatásosabb volt. Na de a második évad… alig vártam, hogy a végére érjünk. 6-7 csillagot érdemel, de azt sem Alina őnagysága miatt adom. Hihetetlenül irritál a karaktere. :’D
Nem tudom, hogy mi a helyzet a harmadik évaddal, de annyira nem is vonz jelenleg. (És én még csak nem is olvastam a könyveket…)

Nagyon-nagyon vártam, ezért kicsit tartottam is tőle, hogy nem fog tetszeni. De hogy őszinte legyek nekem még jobban is tetszett, mint a trilógia. Ezt most előre kijelentem, ha a második évadot is ilyen szinten csinálják, mert a második könyvvel küzdöttem. Az első sem lett a kedvencem, és ahhoz képest a sorozat sokkal jobban megfogott, tetszettek a változtatások és azok is, amiket szó szerint vittek a képernyőre. spoiler Egyszerűen imádtam nézni, ahogy életre keltik a világot.
A végére azzal is kibékültem, hogy a Six of Crows karaktereit is belevették. spoiler Azt nem mondom, hogy az a része a történetnek jobb lett, mint a könyvek, mert bár csak az első rész felét olvastam, úgy érzem ott a könyvek valamennyivel felülmúlják a sorozatot.
Amit muszáj kiemelni az a cast. Ezért is vártam nagyon a sorozatot, szerintem elképesztően sikerült összehozni őket, egyiküket sem tudnám már mással elképzelni.
Illetve a helyszínek. Jaj, olyan jó volt látni a néhány Magyarországi helyszínt, beleillettek a világba. Maga az egész sorozat képi világa is nagyon tetszett.
Nagyon várom a második évadot, főleg az új szereplők miatt. spoiler

Úgy éreztem, hogy nem lesz a kedvencem. Már a könyv is elég nagy szenvedés volt (bár csak az első részt olvastam). Igaz a sorozatban az a jó,hogy nem mindig az idióta Alina volt a központban.
A történet tetszik és a legtöbb mellékszereplő is nagy kedvenc. Ők jobban is érdekelnek,mint Alina és Mal.

A legjobban az zavar benne, hogy olyan elképesztően sok potenciált rejt. Belekezdtem a regénybe is (bár még nem jutottam sokáig), és az alapján az az érzésem, hogy egyes pontokon javított, más pontokon rontott, így abszolút értékben a kettővel nagyjából ugyanannyi problémám van.
Imádom a kulturális inspirációt, tetszik az oroszos hangulat (bár a regény neveiből meggyőződésem, hogy az egész történet alapja Raszputyin felemelkedése és bukása. Itt a királyi családot kicsit megkavarták, de egy Alexander nevű cár Nikolai nevű fia – II. Miklós apja III. Sándor volt) az egyik főszereplő, miközben egy sötét mágus, aki bedolgozta magát az udvarba, egyre nagyobb bajt kavar). A hat varjú szálán szeretem az intrikus, okos karaktereket némi sötét múlttal, és értékelek egy jól kivitelezett csalásról szóló sztorit. Jó kis morális és érzelmi dilemmák merülnek fel, a halhatatlanságtól a mágusok társadalmi helyzetén át a túl nagy erő áráig. A színészek nem rosszak, Malt vagy Genyát kiemelkedőnek tartom. A sminkek néha nem a legjobbak, de egyébként a ruhák, a látvány? Gyönyörű. De valami mégis hiányzik.
A mágiarendszer végtelenül kaotikus, próbálják eladni logikus és tudományos dologként, de valójában nincs mögötte igazán szolid rendszer. A lazább mágiarendszerekkel semmi probléma, csak ne próbáljuk azt mondani, hogy ez nem egyszerű varázslat minden komolyabb háttér nélkül. A világ nagyon hangulatos, de egyszerűen lyukacsosnak érződik. Többet akartam az egyes országokról, a kultúrák közti különbségekről, a vallásokról, amik kifejezetten fontos szerepet töltenek be a cselekményben, a varázslényekről… mindennek megkapargattuk a felszínét, de sosem merültünk igazán. És valahol ugyanez igaz a karakterekre, mintha a készítők nem tudták volna, mit akarnak belőlük kihozni. Vannak pozitív példák, Mal kifejezetten szeretnivaló karakter, és kifejezetten jó szerelmi szál, Jesper és Wylan minden jelenete aranyat ér. Viszont pont a főszereplők, Alina, Kaz, Darkling határozottan gyengére sikerültek. Darkling hol tényleg manipulatív és kontrollmániás, hol viszont annyit sírdogál, és annyi szomorú flashbacket és vallomást kap, hogy nem tudtam eldönteni, valójában mit akar. Mint egy elveszett kamasz, akinek fogalma sincs, hogy éppen szerelmes, vagy a világuralom szimpatikusabb. Alina igazából végig hazudik, titkolózik, mindenkivel bizalmatlan, de nem veszi észre, hogy pont ő az, aki senkinek nem ad okot rá, hogy bízzon benne. Kaz pedig… nála legjobban az zavar, hogy szinte sosem látjuk, hogy valóban megcsillanna az esze. Tudjuk, hogy okos, hogy sikerülnek a tervei, de nagyon ritkán nézzük végig, hogyan tervez, és készít elő egy akciót (pedig azután, hogy egyszer megleptek minket, már nyugodtan bevezethetnének a fejébe). A karakterfejlődése igazából szimpatikus (a második évad végére sokat változott – nem mindig követhetően, de egy korrekt karakterív lett), viszont olyan, mintha a sorozat nem adná meg neki a pontokat a fejlődésre.
Semmiképp nem bántam meg, hogy megnéztem, és valamennyire érdekelt volna, hogy merre haladt volna a cselekmény, így, hogy gyakorlatilag teljesen levált a könyvről. Egyúttal viszont nem mondhatom, hogy igazán elkeserít a kasza – sajnos igazán jó sorozat sem lett.

Nagy volt a kísértés, én pedig engedtem neki, így először a sorozatot néztem meg, és majd mostanság fogok – remélhetőleg – sort keríteni a könyvekre. Így elmondhatom, hogy úgy vágtam bele, hogy fogalmam sem volt miről szól ez az egész. És pont ezért a sorozat eleje nem volt más számomra, mint egy nagy információhalmaz, amiből próbáltam megjegyezni ki kicsoda, hol van, mit csinál, kivel milyen a kapcsolata.
Azzal, hogy összemosták a két külön könyvsorozatot – tudtommal – egy rakás szereplőt kaptam, akik egyből tették a dolgukat, jöttek mentek, én meg csak kapkodtam fejem, hogy mi történik épp. Ez elégé zavart, nagy szerencséjük hogy felétől kezdtek összeérni a szálak, megtörténtek a találkozások és végre egy helyre kerültek a népek :D
A Varjak jelenetei tetszettek a legjobban, Alain és Mal szenvedéseivel nem igazán tudtam mit kezdeni. Ben Barnesnek nagyon örültem, felidézte a gyerekkorom amikor Caspian hercegeként rajongtam érte :D És mit ne mondjak, most is megdobogtatta kicsit a szívem, bár néha soknak éreztem a távolba révedő depresszív pillantását. x) Ninaval és Matthias-szal egyelőre nem tudtam mit kezdeni, bár átjött a köztük lévő kémia, olyan random módon vágták be/ki a jeleneteiket, hogy néha el is felejtettem hogy léteznek.
A többi – zene, képi világ stb. szerintem jól meg volt csinálva, szóval abszolút nyitott vagyok a folytatásra, és meghozta a kedvem ehhez a Grishaverzumhoz :)

Ha lehetne 10 csillagnál is többet adni erre a sorozatra én biztos megtenném. A hónap elején elkezdtem olvasni az első könyvet, hogy a végére érjek mire kijön a sorozat, de kb. 10 oldal után félretettem. Viszont miután a sorozatot végignéztem rögtön elővettem és másnap délutánra kiolvastam. Tudtam hogy a trilógia első könyve lesz benne a Six of Crows cselekményével vegyítve (?? nem tudom azt nem olvastam). Így tudtam, hogy a könyv és a sorozat cselekménye el fog térni, viszont szerintem nagyon jól csinálták meg. A casting eszméletlen jól sikerült, a karaktereket iszonyat jól eltalálták. Nekem sokkal izgalmasabb volt, mint a könyv ahol egy szálon futott a cselekmény. Alig várom a második évadot!! :)

Nem olvastam a könyveket, de már a sorozat első része után megrendeltem az első kötetet a trilógiából. Azt hiszem ez elég árulkodó azt illetően, hogy tetszett a sorozat. :D
Megragadott a látványvilág, a karakterek, a történeteik. Tetszett, ahogy a különböző szálak összefonódtak és kíváncsian várom a második évadot.
Klassz volt látni a magyar helyszíneket, és most először éreztem azt, hogy ide-oda el szeretnék menni mint filmturista.
Jó volt látni végre egy olyan jól sikerült fantasy világot, aminek az alapját nem az angolszász és a kelta mitológia adta.