Huan Cheng (2016–2016) 100% 1★

No, tegnap végre a végére értem ennek a remek, nem túl rövid kínai doramának. Hiányozni fog, nagyon is, mert igencsak megszerettem a történetet és a karaktereket. Mondjuk volt benne pár epizód, ami kissé lassabb volt, de nem bántam meg, hogy megnéztem. Gyönyörű látvány (látszik, hogy sokat költöttek a CGI-ra), fantasztikus harci jelenetek, kiváló karakterek és remek, izgalmas, fordulatos történet. A végéig nem tudtam megmondani, hogy fog alakulni a dolog, mert elég kiszámíthatatlan volt, szóval erősen meglepődtem az utolsó epizód végén. Nem erre számítottam, távolról sem.

Az abszolút két kedvenc karakterem Ying Kong Shi és Yan Da lett egyébként, szerintem ők változtak a legtöbbet a dorama folyamán. De persze a többieket is kedveltem, bár Ka Suo nekem túlságosan naiv és idealista volt, Lan Shang meg az epizódok 99%-ában irritált, nem is enyhén. Li Luo viszont tetszett, hűséges, erős akaratú nő, aki minden áron kitartott Ka Suo mellett. Jó, Ka Suo mellett állt, hogy minden áron meg akarta védeni azokat, akiket szeretett, de néha úgy éreztem, kissé túlságosan is bízik másokban. Lotust meg nagyon sajnáltam végig, bármit is tett. Huan Yi pedig egy kiváló főellenség volt, mondjuk várható volt, hogy végzi.

Szóval, egyáltalán nem bántam meg ezt a doramát, és már csak az Ice Fantasy: Destiny feliratát várom nagyon.

Húsz részt láttam, ezért nem csillagozom, csak megírom, addig milyen volt, mert én ezt Wang Duo miatt se fejezem be, az biztos.

Azt mindenképp szeretném megemlíteni, hogy a világ, amiben játszódik, rendkívül izgalmas és tág, a kidolgozott CGI pedig még varázslatosabbá teszi. Ami engem kifejezetten zavart, hogy a világfelépítés és a politikai helyzet tárgyalása, illetve a fantasy szál elmélyítése helyett a főszereplők szerelmi háromszögére, meg a szüleik szerelmi sokszögére esett a hangsúly. Aki a romantikus drámákat szereti, annak tetszeni fog, mert a főpárnak még szerintem is vannak aranyos pillanatai, habár a döntésképtelenségüktől néhol már szerencsétlen táblagépemnek mondtam a magamét.

Van a koronaherceg, aki nem akar király lenni, hanem a halandó lánnyal szeretne békés, egyszerű életet élni. Lehetősége nyílik rá, de neki az se jó. Van a halandó lány, aki szerelmes a koronahercegbe, de tudja, mi a kötelessége, ezért mégse akar vele kapcsolatot. Mikor másik lány van a koronaherceg közelében, akkor meg féltékeny és durcizik. Róla legalább tudom, hogy mártírkodni akar. Van 2nd female lead, aki a buta, naiv lányok karikatúrája akart lenni, és az első rész után nem hittem, hogy ezt mondom, de ő a legtalpraesettebb az egész bagázsból. Ha volt egy kapcsolat, amit nagyon szerettem, az az öcs-báty viszony a hercegek között. Ők aranyosan támogatták egymást. Wang Duo meg arany abban a kevés képkockában, amikor színen volt.

A történet érdekes lenne, ha kidolgozák volna a világot, aminek a körvonalait ismerjük. Pl. a történet elején a Tűz Törzse leigázza a Jég Törzset. A jégistenek sorsa érdekelne, ha gonosz gyerekeken kívül bármi mást láttam volna a városukból, de nem. Minden törzsnél rendkívül kevés időt töltünk, különösen, amit nem szerelmi szálakra fordít a történet. Azt szintén nem sikerült megértenem, hogy a TŰZistenek miért nem boldogok a vulkánban, és miért kell nekik a jeges észak, ahol hideg van. A jégistenek meg miért a hó és fagy birodalmában élnek, amikor virágokat esznek. És hol vannak az őrök? Itt minden tróntermi beszélgetést kihallgatnak.

Sokat elmond a sztoriról, hogy a kedvenc eseményeim a HALANDÓK között zajlottak le. Valahányszor halandók (mínusz FL) jelenetek meg, az ő rövid szálaik mindig tele voltak érzelmekkel és valós tragédiákkal, ellenben az istenek ostobaságból fakadó szerencsétlenkedésével.