A forrás (2006) 76% 240★

A sors különös játéka, hogy Szepes Mária Vörös Oroszlán c. regénye és ez a film képesek ennyire hasonlítani egymásra cselekményben, mondanivalóban, úgy, hogy az hogy egymás adaptációi legyenek tökéletesen lehetetlen. Azonnali kedvenc, fantasztikus film, és első sorban nem a látvány és a színészi játék, hanem az azokon messze túlmutató üzenet miatt. A filozófia millió alapkérdését fogalmazza meg, az élet értelmétől, az örök élet lehetőségén át addig, hogy mi az, amiért megéri feláldozni az életet. Szomorú, drámai, és mégsem, mert az ember befejezi, és jó érzés tölti el.

Nem tudom szavakba foglalni a véleményemet, annyira sokat jelent nekem ez a film…

Fogalmam sincs mit láttam, de amit láttam, az végtelenül megrendített.

Régóta tologatott várólistás darab volt.
Nem bántam meg, hogy megnéztem, de nem mostanában fogom újra elővenni.
Nehéz darab, elvont, leülős, gondolkodós és minden küzdelem ellenre sem biztos, hogy összeáll a kép a végére.
Először is túl kellett jutnom az elején, mert nem erre számítottam. (Még mindig nem olvasom el a sztorit, ha nem muszáj. Azért volt várólistán, mert a két színészt szeretem és erősen azt harsogták körülöttem, hogy látnom kell).
A látványvilág gyönyörű, ezt mindenképp a film javára írom.
Számomra a jelenben játszódó jelenetek több gondolkodni valót és jövőbeni lélekrágcsát adtak, mint a misztikus és elvont szimbólumok. Kettejük küzdelme nagyon valós és nagyon fájdalmas volt. Mélyebb nyomot hagytak bennem, mint az összes többi rész együttvéve. Ettől függetlenül érdekes „játék” volt a képek egyéni értelmezése. Még most sem tudom eldönteni, hogy csak én nem tudtam minden réteget lehámozni vagy a készítők sem voltak biztosak az elültetett magvak kihajtásában. Neki kéne még ugrani néhányszor, minden hajtást, göcsörtöt, évgyűrűt egyesével megszemlélni és akkor talán közelebb kerülnék a gyökerekhez.

Sokat gondolkodtam, mit is írhatnék erről a filmről, de nehéz rá szavakat találni. Azt hiszem, az idő múlásával jobban tetszik, mint rögtön megtekintés után. Van benne valami különleges, talán az egész hangulata, nem is tudom… Gyönyörű, de egyben szomorkás és valamilyen szinten nyomasztó is. Érzem, hogy sokat akar mondani, de sajnos úgy hiszem, még nem állok készen arra, hogy azt mind képes legyek befogadni. (De azért egy részét szerencsére már igen.) Korábban nem hittem volna, hogy ilyet írok, de meg kellene néznem még egyszer, talán előtte elolvasni a képregényt is. Nagyon szép film, egy megtekintést mindenképpen megérdemel. A többit pedig döntse el mindenki maga. :)

Sajnàlom hogy nem egy-kèt èvvel ezelőtt jutott eszembe megnézni , mert akkor mégfogékonyabb voltam a témàra …de az az igazság hogy csak most hallottam erről a filmről , itt az oldalon , a létezéséről sem volt fogalmam …
Előszőr az volt furcsa hogy Hugh Jackman a főszereplő …én őt ilyen jellégű , mondhatni kissé ézotérikus témájú filmben nehezen tudtam eddig elképzelni …de benne pozitivan sikerűlt csalódnom.
Az alaptörénet nagyon teteszik. Szép a képivilág is . Egyeül az zavart egy kicsit hogy számomra a misztikus elemektől enyhén mosolyra ingerlő a látvány egyes jelenetekben …
És egy kicsit tartalmatlannak éreztem …elgondolkodtató film …de valamitől számomra kevés , mintha elkezdtek volna valamit de félbehagytàk volna …peresze ez lehet szándékos is …
Szóval a témája miatt kedvenc lett.

@Judit_Cseh Köszönöm hogy kikérted a véleményem :) Remélem tudtam sígiteni a döntésben ;)

Minden újranézéssel egyre jobb, egyre több apró részlet kap új jelentést. Volt olyan, hogy egymás után kétszer is megnéztem, hogy utána órákig agyaljak rajta. Még mindig nem tiszta teljesen, de pont ez a legjobb benne, úgy kapcsol ki, hogy van min gondolkodnom.

Igazából csak azért húztam le, mert nem értettem. Egyszer láttam és számomra egy vontatott káosz volt az egész, furcsa látványvilággal, ugyanakkor érdekes szereposztással. Valószínűleg egyszer újranézem majd, mert biztos jobb, mint aminek elsőre látszott, de egyelőre ennyit kapott tőlem…

Szép film és érdekes történet. Hugh Jackman játéka nagyon tetszett! Szeretem a hasonló, megható filmeket. A zenéjét említeném még, mert annak is köszönhetõ az a különös hangulat, ami hat az emberre ha megnézi.
Ami engem is zavarni szokott viszont, hogy olyan érzésem van utánna mintha csak belekeztek volna…
Ennek ellenére nagyon örülök, hogy tudomást szerzett róla a tesóm és meg is tudtuk nézni.
Kedvenc lett. :)

Biztos volt ennek a filmnek értelme… de én valahogy nem fedeztem fel… Aki szeret sírni, annak ajánlom a történet mai szálát. A múltban (vagy a könyvben) játszódó szál vége elég durva lett, a jövő pedig unalmas. Én semmilyen összefüggést nem találtam a három szál között. Max, annyit, hogy mind az életről szólt… vagy a halálról… vagy mi van???