Solaris (2002) 56% 90★

Muszáj megnéznem az eredeti Solarist, mert így nincs összehasonlítási alapom. Első körben az a benyomásom, hogy ez a remake rengeteg kérdést nyitva hagy a szájba rágás ellenére is, 168 filmórát 99 percben lehetetlen belesűríteni. Számomra összecsapottnak tűnt, de érdemben majd az eredeti Solaris megnézése után tudok nyilatkozni.

Érthetetlen katyvasz lett ez a film. Kérdés millió, válasz kb 0 …

A történet szájbarágósabb, de rövidebb, mint a szovjet verzióban. Könnyebben emészthetőbb. Szerintem nem volt rossz.

Hát ez így a könyv után írtónagy csalódás. Bár elég szép volt látványra arra kapta azt a 3 csillagot.

– Ne szúrd el!
– Akkor kezdd te.
– Már elkezdtem.

„És nem vesz rajtuk erőt a halál.
Olybá vétetnek majd a pőre holtak,
Mint lakói a szélnek s esti holdnak;
Míg csontvázuk letisztogatva korhad,
Csillag gyúl ki könyökön s lábfejen;
Ki elveszti eszét, majd észre tér,
Ki tengerbe vész, ismét partot ér;
Szeretők halnak, él a szerelem;
És nem vesz rajtuk erőt a halál.”
/Dylan Thomas/

Iszonyat unalmas. Az egész film egy nagy George Clooney kampányfilm. Alaposan megnézhettem a hónalj kutyáját, szőrös karját és lábát (Hé! Akkor én is „jó pasinak” számítok? Ezek nekem is megvannak.), és vagy fél percig nézhettem a csupasz fenekét, amikor lustán fetrengett az ágyon. Hát ezt mind köszönöm a rendezőnek.

Hogy mi az a Solaris tulajdonképpen, vagy hol van, nekem nem igazán derült ki, tulajdonképpen a film megnézése után sem értettem, de azért oda kell menni George Clooney-nak, aki egy viselkedés szakértő/pszichológus féleséget alakított. Na, ehhez képest semmi viselkedés elemzést nem végez, senkit nem akar megérteni, semmilyen olyan dolgot nem csinál, mint amit gondolnék egy pszichológusról, sőt! Ő maga teljesen irracionális kijelentéseket tesz, a nyilvánvalót tagadja, és mondhatni érzései irányítják a halott felesége miatt. Az egész film egy hatalmas visszaemlékezés Chris feleségére, néha megszakítva a jelennel. A baj csak az, hogy szinte semmi párbeszédet nem kapunk. A visszaemlékezésekben általában eltorzított hangok szűrődnek át a párbeszédekből, vagy csak értelmetlen kontextus nélküli hétköznapi apró dolgokról csevegnek. spoiler

Mire adtam mégis azt a két pontot? Mi a „csavar” a filmben? A lényeg sem valami túl meglepő.
spoiler

Nincsenek miértek, nincsenek válaszok, nincs problémakeresés, csak vegetálás, emlékezés, és egy helyben toporgás. Párbeszéd és színészkedés meg pláne nincs, csak hónalj kutya meg Clooney mellbimbó. A végső fordulat is rosszul volt előkészítve, szóval szinte semmi értékelhetőt nem adott nekem a film. spoiler

A Tarkovszkij-féle változathoz képest ez másképpen rossz. A regénytől pedig még inkább elkanyarodik. Ha jól emlékszem, nem emlékszem, hogy legalább az benne lett volna, hogy „miért akarjátok az óceánt megérteni, ha egymást sem értitek?”. Lassú, álmosító, kidolgozatlan. A jelentősebb eseményeknél, fordulatoknál kapkodó, gyorsan átsiklik a többségükön. A vége meg különösen zavaros.

Egyetlen hatalmas kihagyott ziccer, szinte semmit nem vettek át Lem eredeti regényének filozófiai mélységeiből, helyette kapunk egy családi drámázást.

Hát sztem ez brutál pocsék lett, őszintén végig se tudtam nézni. Amíg láttam addig meg halál idegesítő, unalmas, dramturgiátlan időpazarlás volt.

Jaj, olyan borzasztó volt! Végigszenvedtem, mert tudni akartam, mi lesz a vége, hát nem kellett volna.