Solaris (1972) 97

Solyaris · Солярис
168' · orosz, szovjet · sci-fi, dráma, rejtély 12

1 díj · 0 jelölés

A fantasztikus irodalom mai klasszikusa, Stanislaw Lem művének e filmváltozatát gyakran vetették össze Stanley Kubrick hasonló, bár jóval látványosabb kiállítású filmjével (2001: Űrodüsszeia, 1968). Az űrexpedíció célja itt is egy rejtély megfejtése: egy űrállomáson sorra halnak az emberek.… [tovább]

orosz · angol

Képek 3

Szereposztás

Donatas BanionisKris Kelvin
Natalja BondarcsukHarey
Jüri JärvetDr. Snaut
Vlagyiszlav DvorzecszkijBerton
Anatolij SzolonyicinDr. Sartorius
Nyikolaj GrinykoKelvin apja
Olga BarnetKelvin anyja
Szosz SzargiszjanDr. Gibarian

Kedvencelte 21

Várólistára tette 136


Kiemelt értékelések

Blissenobiarella 

A könyvet már épp elég régen olvastam ahhoz, hogy csak a lényegre emlékezzem belőle, így ideje volt sort keríteni erre a filmre. A könyv is elég elvont, arra számítottam, filmen jobban átjön majd – de nem sikerült neki. (amúgy kiváló olvasmány, csak ajánlani tudom)
Azért az nem véletlen, hogy a mai rohanó világban nem nézünk már Tarkovszkij-filmeket. Ezt én jobban élveztem, mint a Sztalkert, de ennyi üresjárattal én is tudok 3 órás filmet rendezni. Mielőtt bárki hőbörögne, tudom, hogy Tarkovszkij filozófusként, spirituális vezetőként, satöbbiként rendezte a filmjeit és különben is, minimum géniusz, de sajnos nekem ez nem jön át. Én csak nézem, ahogy 10 percig megyünk az autópályán és közben a fejemben bevásárolok, megszámolom az épp mutatott színész borostáit és közben nagyokat ásítozom. Még jó, hogy a művészet egy szubjektív dolog, meg hogy mi nem vagyunk egyformák.

Pistee66 

Remélem az én lelkiismeretem nem fog bűntudatot kelteni bennem, de ez a film számomra közel sem volt annyira emlékezetes, mint amilyen híre van. Egy kicsit le fogom húzni, de csak azért, mert ez a véleményem.
Alapjában ez egy jó film, de legalább 60 percet ki lehetett volna vágni belőle, mert elsősorban a film eleje volt rendkívül unalmas. Nagy energia tartalékokat kellet mozgósítanom, hogy ne kapcsoljam ki, amit természetesen megbántam volna, mert a film második felétől már érdekes és „gondolatébresztő” volt.
A legrosszabb rész az volt amikor, percekig autókáztak utakon és városokon keresztül. Azt nem tudtam hová tenni, bár valószínűleg én nem értettem mit akart ezzel a rendező mondani. Legérdekesebbként pedig két részt tudok kiemelni; az egyik Dr. Snaut születésnapi bulija, ahol nagyon érdekes gondolatok hangoztak el a színészek szájából. Persze túlzás ezt bulinak nevezni, mert a hangulat, mint a film nagy részében egy kicsit pesszimista és depresszív és inkább egy torra hasonlít. A másik a film végén Kelvin és Snaut beszélgetése az emberiségről.
Érdemes megnézni a filmet, de türelemre van szükség az „élvezéséhez”. Annak semmiképpen sem ajánlom, akik a mai filmeken szocializálódtak, és a régebbieket nem kedvelik, mert számukra ez biztosan nem fog tetszeni.

2 hozzászólás
rocketdog

Érdekes látni, ahogy mindenki felpontozza, mert Tarkovszkij filmje, az értékelés során pedig arról írnak, hogy mennyire unalmas és hányszor aludtak el rajta.
Számomra egy az egyben a 2001 – Űrodüsszeia (1968) -t idézte. Ugyanolyan lassú, vontatott a tempó, itt is sokat adtak a látványra, bár ebben az Űrodüsszeia erősebb és monumentálisabb. Az alibi filozofikus dilemma is megvan.

1 hozzászólás
MissWenut 

Nem merek a filmre 8-nál kevesebb csillagot adni, mert vitathatatlanul vannak értékei. De én 4x aludtam el rajta (4 részletben néztem így, mindig visszapörgetve addig amire még emlékszem). Nem tudom elképzelni, hogy valaki képes alvás nélkül egyszerre végignézni. Nem tudom milyen tudatállapot kell hozzá. Mindenestül altató az egész. És hogy miről szól, arról is csak sejtéseim vannak.

1 hozzászólás
Tony_Soprano 

Vannak filmek, melyek miután megnézted, napokig tartó gondolkodásra késztetnek. A Solaris ilyen mozi… na meg olyan, ami után egyszerre érzed magad nyomorultul és emelkedetten. Örökbecsű gondolatok és lassú képek olvadnak az agyadba, a retinádba. A felszínen tudományos fantasztikum: űrállomás, tudatóceán… a felszín alatt kőkemény létfilozófia. Az ember boldogságkeresése a kozmoszban és önmagában… vagy a kettő egy és ugyanaz? Szeretet, szerelem, emlékek, meg némi szén. Ezek vagyunk? Ennyik vagyunk?

Meditatív képek, zene, gondolatgazdag párbeszédek. Azt hiszem, legalább évente javasolt az újranézés.

3 hozzászólás
Horváth_Evelyn 

Általában szeretni szoktam Tarkovszkijt, de ez most nem talált meg. A vizuál gyönyörű volt, erre mindig borzasztóan odafigyel. És most is megvolt. De a sztori lassú volt, és nem Sztalkeresen lassú, hanem vontatott. Lehet, hogy a feszültséget akarta fenntartani, de nem ezt nekem nem tudta átadni. De mondom, nagyon gyönyörűen rakta össze, csak nem tudtam élvezni meg semmi.

AnnaAnn

Az egész film csupán azért volt élmény, mert soha nem lehet tudni, mi történik a következő pillanatban. A főszereplő előadott monológjai is elgondolkodtatóak. Egyébként nehezen érthető „zagyvaság”, de azért látni rosszabb filmet is.

McMurry

Első filmem volt Tarkovszkij-tól; de van egy olyan sejtésem, hogy nem ez lesz a kedvencem tőle. A könyvet előtte olvastam, nagyjából egy délután alatt. Egy kissé meglepődtem a játékidő hosszán, de úgy látom, más filmjei is eléggé hosszúak. Ebben az esetben úgy gondoltam, hogy indokolatlanul. Az első harmadát, vagy negyedét majdhogynem fölöslegesnek, és vontatottnak éreztem. Ha jól emlékszem, az említett rész még a Földön játszódik. Amikor egy – feltehetően valamilyen ázsiai – nagyváros autópályáján haladnak egy gépkocsinak tűnő járműben, feltűnt, hogy furcsa effekteket hallok. Nem olyan hangja volt a személygépjárműnek, mintha autóznának, hanem mintha űrhajóban utaznának. Ezt nem tudtam hová tenni, hogy mégis mi végre? Ettől lenne sci-fi, hogy egy autónak ilyen hangja van? Ezeken kívül nem emlékszem, hogy a továbbiakban találtam volna egyéb kivetnivalót a filmben.

kedvesimre

Tarkovszkij nem akarta vagy nem tudta érteni Lem remek könyvét. Ez számomra nagy hiba egy könyvadaptációnál.


Népszerű idézetek

Pistee66 

A szeretetet, az érzelmeket csak átélni lehet, megmagyarázni nem. Megmagyarázni a megfogható dolgokat lehet. Az ember azt szereti, amit el lehet veszíteni. Saját magát, a szerelmet, a hazáját. Mostanában a Föld nem tartozott az emberiség számára a szeretnivaló kategóriába.

Pistee66 

– Nem szabad veszekednünk, elveszítjük emberi méltóságunkat és emberi mivoltunkat!
– Nem! Maguk emberek! Ki-ki a maguk módján, éppen ezért veszekszenek!

Pistee66 

Az együttérzés magányossá tesz bennünket.

Pistee66 

A szégyenbe halt bele. Talán ez az érzés mentheti meg az emberiséget.


Ha tetszett a film, nézd meg ezeket is


Hasonló filmek címkék alapján