Valamikor a távoli múltban, az emberiség hajnalán a különös, fekete monolittal való találkozásnak köszönhetően a majomemberek fölfedezik a tüzet és az eszközhasználatot. Évezredekkel később amerikai kutatók hasonló oszlopra bukkannak a Holdon, amely rejtélyes rádiójelet sugároz a Jupiter felé.… [tovább]
2001 – Űrodüsszeia (1968) 274★
Képek 9
Szereposztás
Kedvencelte 76
Várólistára tette 193
Kiemelt értékelések
Nem merem lecsillagozni, mert érzem, hogy fontos a mondanivalója. De nem adok rá maximumot sem, mert azt a második rész kapta… egyszerűen abból az okból, hogy ha csak ezt a filmet látom, nagy eséllyel nem sokat értettem volna belőle.
Megjegyzem, túl sokat vártam tőle. Ez tény. Annyira az egekig magasztalták, annyira imádtam a sokszor lehúzott, gyengének minősített folytatását, hogy azt hittem, életem filmjét kapom majd. Ekkora elvárásoknak nehéz megfelelni, és a 2001 nem tudta átugrani ezt a lécet.
A film alatt többször kijelentettem, hogy a karakterek legtöbbje mintha gúnyolódna, piszkálódna az egész film alatt: Mikor Davidet és Franket interjúvolják, hét percet kell várni a válaszra, ami összesen annyi, hogy: „Minden csodálatosan megy. Jobban nem is mehetne.” Később Hal az intelligenciájáról beszél hasonlónak érezhető stílusban. Ezt csak azért tartottam fontosnak kiemelni, mert némely pontokon úgy éreztem: az egész film hasonló stílusban gúnyol engem. 2 órát vártam egy válaszra, ami nem érkezett meg. Bombáztak a kérdésekkel, Hal motivációiról, a küldetés pontos céljáról, a két-három mondatot kapott mellékszereplőkről, az élet és az intelligencia eredetéről… majd lejárt a két óra, és nem kaptam egyetlen választ sem, pusztán jó tíz percnyi zenével kísért, szép színekkel festett természeti képanyagot, mintha valaki rám parancsolt volna; „okos vagy lányom, kitalálod te ennyiből is, mit akarunk mondani”.
Nem éreztem az áradó információtömeget, pedig vártam. Ismételten, a nagy elvárásaim: életem filmjére készültem, de nem kaptam meg. Azt hittem, olyan tömör, lassú folyású, de végtelenül mély órákat kapok, amik után töprengve, és enyhe fejfájással fekszem le. De ez a két óra nem volt tömör, csupán két-három jelenetet tudok megemlíteni, aminek tényleg minden momentumára figyeltem, nehogy elszalasszak akárcsak egyetlen gondolatot. A többi gyönyörű képek, gyönyörű zene, dialógusok, zaj… és semmilyen szimbólum, semmilyen megmozgató üzenet, ez pedig elszomorított.
Természetesen el fogom olvasni a könyvet, mert biztos vagyok benne, hogy sok részletet kitisztít. Lehet újra megnézem a folytatást is. Mindenképp fantasztikus volt a filmben, hogy sok elemet sokkal reálisabban mutatott be, mint a műfaj mai képviselői (űrutazás hónapjai, leszállások, stb.), szépek voltak a képi megvalósítások a bakikkal együtt is, és hozzákötve a folytatás magyarázatait nagyon érdekes a filozófiája. Csak önmagában egyszerűen nem volt elég.
Nagy sci-fi klasszikus és egyben művészfilm is, megértem, de ettől még nem kéne ennyire elvontnak, meg nyögvenyelősnek lennie. Egyszerűen untam, pedig imádom a műfajt. Lehet, hogy teszek még egy próbát, hátha megtanulom értékelni, nem tudom még…
A film, amiről nem tudom eldönteni, melyik a nagyon sznobizmus: rossznak, vagy jónak nevezni.
Nem imádtam, mert nehezen élvezhető. De nincs mit tenni, egyszerűen zseniális.
Nem tudom mit gondoljak erről a filmről. A felújított verziót néztem, ezért a látványra nem lehetett panasz, csodálatos felvételek vannak benne! Így egyáltalán nem látszott, hogy 1968-ban készült, teljesen hozta azt az érzést, mintha valóban az űrben lennének. Tetszett, ahogy az egyedileg megkomponált kép és hanghatások együtt keltettek különféle érzéseket bennem, bár leginkább a nyugtalanító és nyomasztó szavak jutottak eszembe róla. Az elején a majmos részt túl hosszúnak és szájbarágósnak éreztem, mert pár perc alatt is érteni lehetett volna a lényeget. spoiler Az űrhajósokkal és HAL-lel kapcsolatos részek voltak a legjobbak. Mivel korábban nem ismertem a történetet, naivan reménykedtem is benne, hogy ez a spoiler fog szólni, de aztán sajnos kiderült, hogy mégsem. Szóval egészen odáig, hogy spoiler egész jónak találtam, de ez a spoiler nekem már sok volt. Nem is beszélve az azt követő részről, ami aztán odavágja a nézőnek ezt a művészi „értelmezd, ahogy akarod” dolgot, ami nekem nem volt túl szimpatikus. Szeretek a filmeken gondolkodni, de ezt már túlzásnak éreztem. Mivel a folytatását (2010: A kapcsolat éve) szintén nem láttam még, kíváncsi vagyok, ha megnézem, mennyire fog letisztulni a mondanivaló.
Egyébként pont amikor a végére értem, utána adták a tévében az Interstellar filmet, és így egymás után nézve és összehasonlítva, Nolannek legalább sikerült egy kerek, értelmes történetet is írni hozzá, és az a film magasan kiemelkedik a mezőnyből minden tekintetben, szóval a kettő hasonló alkotást összevetve, a 2001 Űrodüsszeia szerintem nem igazán üti meg azt a szintet.
Nagyon szeretem. Egészen fiatalon láttam először, és azonnal megszerettem. Tavaly volt, hogy másodszor is megnéztem, és a könyvet is elolvastam. Tetszett, hogy nem volt másítás a filmben – aztán elolvastam, hogy valójában a filmből készült a könyv. :-))
Tudom ajánlani ezt a klasszikust minden sci-fi rajongónak, és Snitt-tagnak.
Rétegscifi..nem kicsit..Nagyon! Akárcsak az Under The Skin-nél és a Blade Runner 2049-nél itt is megtalálhatóak a művészi irányultságú filmnyelvi eszközök,amik vagy beszippantják az embert vagy kilökik.Engem utóbbi ért,mert se a narrációmentes national szagú (történet szerves részét képező) majomugrabugra, se a pszichedelikus színörvénylés nem tudott magába rántani és ugyanezt elmondhatom a zenei aláfestésnek szánt kék duna keringő betétjeiről.A 2,5 órás játékidőt duplaannyinak éreztem.Bár a meditatív unalomtengerbe csomagolt üzenet dekódolása talán megér egy misét.spoilerPersze ahány ember annyi értelmezés,mindenki mást lát bele ebbe a mozgóképes Rorschach-tesztbe,mindenesetre a tartalom bejött,viszont a formanyelv amivel ezt a rendező átadja nagyon nem,ezért nekem 4/10
Az egyike a legjobb filmeknek amit valaha láttam.
Azt hiszem huszonévesen láttam a tévében egy részét, ami még az űrhajón játszódik. Foggggalmam nem volt mi a fittyfenéről szól, de már akkor is úgy beszippantott hogy sokáig nem tudtam a hatása alól kivonni magam. Amikor érzed hogy van benne valami őrült vonzás de megfogni nem tudod. Aztán már 30-hoz közel megnéztem, nekiültem tök egyedül hogy akkor lássuk mi is ez, és na… így maradtam, odaszögezve a székhez. Azóta is már többször láttam és sokat elmond hogy a szerelmem nem apadt csak nőtt.
Kötelező darab de tényleg. Hal zseniálisan meg van alkotva, kevés monoton szövegével is tökéletesen érzékelhető a dilemmája. A vége nehezen értelmezhető, de talán nem is baj és nem is kell feltétlenül mindne képkockát megmagyarázni, pont az a jó hogy annyi kérdést nyitva hagy benned hogy azon aztán életed végéig elmerenghetsz.
Hát, azt nem lehet mondani, hogy összecsapta volna Kubrick :D
Nagyon érdekes ezt a nézést 55 év távlatában nézni is, meg véleményt is formálni róla. Néha leesett az állam a látványtól, néha meg (vagy inkább a néhánál kicsit többször) eret vágtam volna, kibírhatatlanul idegesített. De minden vonatkozásában és részegységében érdekes volt (viszont ez szerintem inkább Clarke-ot dicséri, nem a filmet), és az utolsó képkockától spoiler kirázott a hideg is.
A keringős része ismerős volt, szerintem nagyon régen már eldönthettem, hogy én ezt sose, és most, hogy megvolt, biztos vagyok abban is, hogy nem fogom ismételni.
Film után is lehetne elmélkedni, érezni, stb, nem feltétlenül közben kell 5-10-20 perceket váltott zsemlére áthelyezve kínlódni, várva valami más jelenetre…szóval ez még mindig rejtély nekem, hogy mire való egy 10-15-20 perces üres jelenet, ami max a korabeli speciális effektet méltatja. Valahol csalásnak érzem, mintha nem a nézőnek csinálnák a filmet, és a „felesleges” percek azért kellenének, hogy az Oscar-személyzet elégedetten csettintsen, mert alaposan megnézhetett egy modern űrhajó-fantáziát. Nem attól érzem jónak és időtállónak, hogy benne hagytak legalább 40 percnyi sallangot, hanem inkább a civilizációra, fejlődésre vonatkozó kérdésektől, a jövőre vonatkozó vízióktól.
Biztos vagyok abban, hogy vicces párbeszédek zajlottak az elmúlt 55 évben a mozikban, pl. olyankor, amikor valaki kiugrott a vetítésről a mosdóba, és azzal ült vissza a társához, hogy na, mi történt közben?
Tudom, az igazán művészi filmek lassúak, de úgy érzem, hogy Kubrick, a Ragyogáshoz hasonlóan, itt is átesett a ló túlsó oldalára. Mert ez a film nevetségesen lassú. Még jó, hogy a megvalósítása szép és jól sikerült, hogy van benne rengeteg érdekes kérdés, és emiatt valóban fontos sci-fi mű, de a megvalósítás lehetett volna csak egy picit gyorsabb.
Nem fogok sokat írni, szerintem ez a cikk nagyon jól összefoglalja (bár van benne 1 kisebb spoiler): https://cornandsoda.com/2001-urodusszeia/
Egyetértek a cikkel, hogy biztosan nagyon megosztja a közönséget, vagy valaki végigszenvedi és utálja, vagy úgy látja a filmet, mintha életében először látná a világűrt.
Nekem kicsit Interstellar-t idézte, de mindannyian tudjuk, hogy ezen semmi meglepődni való nincs :) Amelyik film még nekem eszembe jutott az a Lucy, hiszen abban is az intelligencia fejlődéséről van szó és ott is csak feszegeti a határokat, kigondol egy lehetséges utat és ezt vagy elfogadja valaki, vagy nem.
Azért a cikkből kiemelnék valamit: „Ha a monolit Isten, akkor a film szerint nem teremtett, pusztán elindított minket az evolúció útján. Másrészről pedig az evolúciónak is odaszúr, hiszen az elmélet köztudottan a felsőbb rendű lény beavatkozását zárja ki. Itt viszont pont ez történik. Érdekes, ugye? És még csak a tizenötödik percben járunk.”
Hogy a monolit mit is váltott ki az nagyon tetszett. Habár nem esett le elsőnek hogy akkor mit is csinál, pedig elég egyértelmű. Nem azt mondom, hogy meg tudnám mondani, hogy az micsoda, de hogy mit okozott az emberiség életében az kiderül a végén.
Nekem egyébként néhol borzasztóan lassan telt az idő, főleg az elején. Nem tudom, 15 percig a majmokat nézni kicsit sok volt, mindenesetre egyetértek, hogy kellet rájuk időt szánni, de úgy összességében mindenhol egy kicsit rövidítettem volna. Ha 30 perccel rövidebb lenne, szerintem sokkal többen tudnák élvezni! A végén is a Jupiternél a sok kép csak időhúzás volt. Nem mondom, baromi jól néztek ki ahhoz képest, hogy 1968-as, meg úgy alapból ahhoz képest, hogy 1968-as film ez még mái napig megállja a helyét! Ettől eltekintve egy 2020-as filmnek sem tudnám megbocsátani az időhúzást. Persze biztos van, aki szereti.
Ezzel nem azt akarom mondani, hogy untam, sőt a film nagy részét érdeklődve figyeltem!
Úgy gondolom, hogy nagyon nyitottnak kell lenni az ilyen filmekre, nem mellesleg szeretni a sci-fit és tényleg úgy állni hozzá, mintha soha nem láttál volna még ilyet.
Válaszokra pedig ne nagyon számíts :D Habár a monolit kérdése valamiféleképpen értelmet ad, de a többi dolog az pont olyan ahogy Arthur nyilatkozta: „Ha teljesen érted az Űrodüsszeiát, akkor hatalmas kudarcot vallottunk. Sokkal több kérdést szándékoztunk feltenni, mint megválaszolni.“
Azt mondtam, nem írok sokat, igaz? Hosszú film, hosszú értékelés, mire is számítottam (?)
Népszerű idézetek
HAL 9000: Nagyon félek, Dave. Dave! Csökken az értelmem. Érzem, hogy butulok.
HAL: I'm afraid. I'm afraid, Dave. Dave, my mind is going. I can feel it. I can feel it. My mind is going. There is no question about it. I can feel it. I can feel it. I can feel it. I'm a… fraid. Good afternoon, gentlemen. I am a HAL 9000 computer. I became operational at the H.A.L. plant in Urbana, Illinois on the 12th of January 1992. My instructor was Mr. Langley, and he taught me to sing a song. If you'd like to hear it I can sing it for you.
Dave Bowman: Yes, I'd like to hear it, HAL. Sing it for me.
HAL: It's called „Daisy.”
[sings while slowing down]
HAL: Daisy, Daisy, give me your answer do. I'm half crazy all for the love of you. It won't be a stylish marriage, I can't afford a carriage. But you'll look sweet upon the seat of a bicycle built for two.
Ha tetszett a film, nézd meg ezeket is
3 | 5 szavazat · Összehasonlítás | |
1 | Solaris (1972) 75% | |
1 | 1 szavazat · Összehasonlítás |