A 3-test probléma (2024–2024) 75% 88★

1. évad: Olvastam a történetet, úgyhogy megerősíthetem; rengeteg dolgot megváltoztattak. Zavart ez engem? Azt hittem, zavarni fog és elvesz majd az élményből, de abszolút nem így lett; szerintem egy széles közönség számára befogadható, izgalmas és elgondolkodtató első évad lett. Egyébként kicsit tovább megy az első könyvnél, szóval ha azt tervezed, hogy elolvasod legalább A háromtest-problémát, mielőtt leülsz sorozatozni, inkább olvasd ki a második könyvet is. (Ha meg addig eljutottál, akár be is fejezheted a trilógiát.) Bizalmatlan voltam a forgatókönyvíró párossal érthető okok miatt, de szerintem ezt eddig nem rontották el. Az eszközölt átalakítások kellettek ahhoz, hogy ez egy nemzetközi, populáris sorozat lehessen; teljesen érthető, szerethető és érdekes volt a könyv rengeteg tudományos ismertetése nélkül is. Ez persze nem jelenti azt, hogy tökéletes, mert abszolút nem az.

Azzal hamar megbarátkoztam, ahogy felosztották a szerepeket és a hozzájuk kapcsolódó eseménysorokat, de kövezzetek meg nyugodtan, nem értem, miért kellett ennyire nőközpontúvá tenni valamit, ami alapvetően nem volt az. A cselekmény szinte egészét Jin és némileg Auggie viszi el a hátán, a baráti társaság férfi tagjai az évad jelentős részében emocionális töltelékfigurák és biodíszletek. Wade és Shi kivetélével az összes fontosabb szerepet nő kapta. Cserébe utóbbi kettő szerintem zseniális; Wade karaktere alapból nagyon izgalmas figura és remekül áll Liam Cunninghamnek, a nyomozó meg pont olyan, ahogy a könyv alapján elképzeltem; Benedict Wong is teljes mértékben pozitív csalódás számomra.

Ami még hátrány; az előzetesek gyakorlatilag az összes látványos elemet ellőtték, alig maradt valami a hűha-faktorok közül. A cselekmény sodrása számomra szépen ívelt, de a végjátszma előtt leült kicsit a drámai, emberi vonallal. A sorozat zeneszerzője Ramin Djawadi, de nem hangzanak el olyan erőteljes melódiák, ami emlékezetes maradna számomra.

Én elégedett vagyok azzal, amit eddig láttam. Lehetne jobb, lehetne másmilyen (aki pontosabb adaptációt szeretne látni, az nézze a kínai sorozatot), nem ez az évtized sztorija, de nekem tetszett, simán újranézős és kíváncsian várom a folytatást.

1. évad

Első fele: Nagyszerű, kreatív. És nem utolsó sorban látványos. Sok ötletet félig egyedinek, vagy legalábbis új érzésűnek véltem. A VR fejdekoration nagyon szép, és már ikonikus státuszért kiállt. az általa nyújtott élmény… hát lenyűgöző és tényleg rendkívül VÁÓ lett. Nagyon érdekesen indult, és még a szereplők közt sem volt mindenki teljesen érdektelen. Akár negatív vagy pozitív szerepet képviselt.

Második fele: Mintha egy kicsit leült volna, és a kezdeti lendületem alább hagyott. Talán az is az oka hogy sokkal több volt a személyes dráma. Ami nem volt mindig vegyítve a történet fő vonalával. Kevesebb emlékezetes jelenetet kaptunk. És hiába nem volt mindegyik szereplő rossz, sőt egy-kettőt kedveltem, az ő személyiségük nem viszi el a hátán a drámát. A történet kiszolgálására vannak kitalálva. Nem egy trónok harca szintű ív az övék. Elnyúzták húzták, és itt nem élveztem a Semmit tevést.

A folytatás sok mindent eldönthet mint mindig. És azért nagyon örülök hogy ilyen sorozatok is készülnek. Tudom van kínai változat, de azok általában nem az én ízlés körömnek készülnek. Ám lehet mégis rá kéne nézni… ha elérhető lenne valahol…

A magam részéről annak a híve vagyok (ahogy azt számos kritikában már leírtam), hogy egy adaptáció nem attól lesz jó, hogy szolgai módon visszaadja ugyanazt, amit a könyv adott, mint cselekmény, mind élmény terén. Egy adaptáció attól lesz jó, hogy önmagában, önnön jogán egy élvezhető produktum, esetleg művészi alkotás, ami, ha úgy van, egyénileg interpretálja az alapanyagát, ami akár azzal is járhat, hogy jelentősen mást kapunk, mint amit például olvastunk. Ha egy bonyolultabb történet átadásáról van szó, akkor az is a jó adaptáció ismérve, hogy ezt közérthetően át tudja adni, anélkül, hogy az alapanyag esszenciája elveszne. A Netflix 3-test-probléma adaptációja elvonatkoztatva az eredeti műtől, egy erős, újszerű sci-fi sorozat, ami hatásosan demonstrálta első évadával a benne rejlő potenciált úgy, hogy olyan nagyon nem rugaszkodott el az eredeti mű szellemétől. A narratív döntései miatt egyes részeiben untathat is, hiányzik belőle az elkötelezett, informatív tudományosság és társadalomrajz, de ennek ellenére is az elmúlt időszak egyik legkedvelhetőbb sci-fi szériájáról van szó.

Bővebben: https://www.roboraptor.hu/2024/04/13/netflix-3-test-pro…

Részemről megérdemli a 10 csillagot már csak azért is mert képes volt megtartani a figyelmem mind a 8 epizódon keresztül. Izgalmas volt és nem várt. Nem gondoltam volna amikor csak egy részletet láttam belőle, hogy mi is lesz ez. Kicsit hiányzott az az órás rész. Meglepő dolgok történtek benne. Sokszor Wenjie és Will oldalán áltam, főleg amikor már a végén volt és beleegyezett a dolgokba. A könyvet nem olvastam és nem is hiszem, hogy elfogom olvasni, mivel túl összetett ez a téma és nem hiszem, hogy könnyen kiérteném magam benne, de kiváncsian várom mit hoz majd a következő évad, ha nem kaszálják el.

Régen olvastam a könyvsorozatot, de amikor olvastam, nem igazán érzetem úgy, hogy elkapott volna a történet. Fura, megfoghatatlan valamit olvastam, ami csak kicsivel lett jobb a 2-3. részekre. Érdekes, de egyszerolvasós valami lett számomra a könyv, úgyhogy mondjuk azt, hogy tiszta lappal kezdett a sorozat.
Voltak benne egészen megrázó részek: a hajós rész, Will utolsó jelenetei, a világot sokkoló felbukkanás, de amúgy egy nagyon könnyen emészthető sorozat lett. Egy nap alatt néztem végig, így darálva egészen lekötött, mert érdekesen építette fel, azt hogy ki az ellenség és mit kell tenni azért, hogy megnehezítsük a dolgaikat. Hétről-hétre viszont nem biztos, hogy vártam volna.
Érezni, hogy „felfoghatóvá” kellett tenni a sorozatot, és gyanítom sok mindent egyszerűsítettek, hogy azok a nézők is befogadják, akik nem sci-fi rajongók, és csak a hírverés miatt jöttek. Érthető volt a sztori, az összefüggések átjöttek, bár szó se róla, sokat nem kellett gondolkodni a sorozaton, mert egy idő után mindent elmondtak.
A szereplőket illetően Jin és Shi viszi a prímet, Will és Rooney szorosan a nyomukban Auggie egy idő után idegesítő volt, Sault nem igazán tudtam hova tenni. Wenjie története a végére állt össze igazán, de nem lett szimpatikus hős.
Ennél a sorozatnál a következő évadok lesznek érdekesek, mert ott muszáj a sci-fit kibontani, mert ez az évad amolyan „bevezető”: elmondják, hogy ki kicsoda, és mi a motivációja, de nagyobb események, azok később jönnek és muszáj a szereplőkkel is kezdeni valamit. Egyedül Jin és Wade karaktere tűnik igazán életképesnek és hosszú távon bevethetően, Saul a funkciója miatt fontos, Will-el még okozhatnak meglepetéseket. Auggie-t hanyagolnám, mert a hisztiken kívül egy idő után mást se csinált, de mint tudós akár fontos lehet. Viszont a könyves 2-3. részek már olyan szintű sci-fi világot fednek le, amit nem lehet könnyen fogyaszthatóvá tenni, és ha vissza is hozzák a szereplőket egyedül Jin-re és Wade-re lehetne építkezni.
Érdekes, de egyszer nézős sorozat, a jobb sci-fik közé tartozik, de a későbbiekben ez csak bonyolódni fog és kérdés, hogy mennyire lesz „lebutítva” az alapanyag, hogy fogyasztható legyen a tévés végeredmény.

Bár mindig is szerettem a sci-fi és tudományos sci-fiket, nem gondoltam volna, hogy ezt ennyire fogom szeretni. Az első két résznél fogalmam se volt, hogy merre fog tartani a történet, ilyen cselekményekre meg a legkevésbé sem számítottam.
Ennek a sorozatnak köszönhetően biztos, hogy a könyveket is el fogom olvasni, mert nagyon érdekel, hogy mi lesz a vége, vagy, hogy merre tart ez az egész.

Ez tipikusan egy olyan sorozat, hogy aki nem szereti a high sci-fi, annak nem fog tetszeni. Rengeteg mindenről van benne szó, ami nem túl hétköznapi: csupa tudomány, matek, fizika, mégis, aki egy kicsit is érdeklődik a téma iránt, szerintem simán beszívja pillanatok alatt.

Az egymás mellett futó cselekményszálak nagyon jól visszaadták, hogy egy 40-50 évvel korábbi rossz döntésnek mekkora hatással lesz, az egész emberiségre. Nehéz bármit is mondani a sorozatról. Címkékben el tudom mondani, de igazából teljesen felesleges. Kell hozzá gyomor, mert van benne pár olyan jelenet, ahol lélegzetvisszafojtva figyeltem, hogy mi zajlik a képernyőn. Pár slasher is megirigyelné.

Ajánlani nem nagyon tudom, mert ez egy olyan sorozat, amit mindenkinek látnia kéne, azonban azt is tudom, hogy ezt nem tudja mindenki befogadni.

2,5 resz utan en szkippelem; szepnek szep, a tortenetben is lehetne kraft, de annyira erdektelen megis az egesz…

Nekem egyelőre az olvasás nélkül ez egy nagy katyvasz, túl sok a kérdés, sok minden felületesen van csak érintve, de amúgy érdekes, biztos nézzük majd tovább.

D&D állítják, hogy megint közeleg a tél, ám ezúttal nem fagyizombikat hoz magával a Falon túlról, hanem ufókat az égből. Olvastam még régebben az első könyvet, de nem állítanám, hogy olyan nagyon sok mindent sikerült felfognom a történésekből. Az én humán beállítottságú agyamnak túl sok a matek meg a fizika, meg úgy enbloc túl hard scifi volt ez, de a lényeget sikerült leszűrnöm a sorok közül és a lényeg tényleg annyi, hogy jönnek az ufók, de úgy jönnek, ahogy eddig még soha egy filmben sem és ez tetszett. Volt a könyvnek egy aféle rettenetesen hátborzongató vihar előtti csend feelingje, merthát ugye a szereplőink szépen lassan a különböző jelek alapján kezdik sejteni, hogy nagy a baj, valami közeleg és noha csak 400 év múlva ér ide, már most nagy a pánik, az emberek félnek, de nem tudják mitől és azt sem tudják hogyan kezdjenek el készülni, hogy fognak harcolni egy fejlettebb inteligenciájú civilizáció ellen.
A fő konfliktus tehát megint az mint a Trónok Harcában, hogy az emberiség egyik napról a másikra arra ocsúdik fel, hogy háborúban áll egy fejlettebb idegen fajjal, bár itt nincsenek rivalizáló nemesi házak, viszont vannak, akik kifejezetten várják az idegenek érkezését meg vannak akik már most fegyverkeznének ellenük, tehát az emberiség eléggé megoszlik.
Nagyon féltem ettől az adaptációtól, de azt kell, hogy mondjam kellemeset csalódtam, meglehetősen fogyaszthatóra sikeredett, bár azt azért hozzá kell tennem, hogy noha az alap konfliktusban és a főbb szálakban nem tér a könyvtől az apróbb dolgokban viszont annál inkább elüt attól, amit Cixin Liu leírt, főleg a karakterek terén érződik ez. Cixin Liu szereplői nyilván túlnyomó többségében kínaiak és Kínában is játszódik, viszont a sorozat átrakta Angliába a helyszínt, így a szereplőgárda olyan szinten multikulti, amilyet még nem pipáltam. A szereplők jórésze szerethető/kedvelhető Will és Jin voltak a kedvenceim, Willért megszakadt a szívem, Jin nagyon értelmes és tényleg szimpatikus volt, viszont Sault nem igazán tudtam hova rakni, róla még nem sikerült döntenem. Akin ki vagyok akadva az Auggie, már csak azért is, mert az ő történetszála a könyvben a kedvencem, ő látja a visszaszámlálást, ami olyan profin és hátborzongatóan már-már pánikkeltően van leírva, hogy a kedvenc történetszálammá vált…egy-egy horror író megirigyelné azt a leírást, amit róla kapunk, viszont a sorozatban…hát ezen a csajon végig nézve, inkább hiszem el, hogy a nyuszis magazin címlapsztárja, semmint, hogy elismert tudós, ráadásul irritálóan sokat tátja a száját, tiszta Bella Swan effektus. Meg csak úgy szimplán unszimpatikus, bár azért el kell ismerni, sok szörnyűség történik vele.
Ye Wenjie pedig…értem is és nem is a cselekedeteit, de annyi bizonyos, hogy jól sikerült bemutatni a karakterét. Hogy hogyan is fog rá emlékezni az emberiség az még a jövő zenéje.
Vannak tehát tehát negatívumai a sorozatnak, amik leginkább a karakterekben és az ábrázolásukban keresendőek, viszont pozitívum, hogy sikerült a könyv lényegét, üzenetét és atmoszféráját úgy átadni, hogy fogyaszthatóbb legyen a nagyközönség számára, de ne is sérüljön az, amit Cixin Liu megálmodott.
Én nagyon várom a folytatást és amíg meg nem érkezik, addig olvasom a könyveket, mert csak az elsőig jutottam.

Gigantikus.

A kínai Liu Che-szin (Cixin Liu) trilógiája (A 3 test probléma – A sötét erdő – A halál vége) rengeteg irodalmi díjat besöpört.

A jogokért csillagászati összeg cserélt gazdát és az első évad nyolc része is rengeteg pénzt emésztett fel. De minden centje megérte.

Közeleg a tél.
Ikonikus mondat, ugye?
Nos, minden idők legsikeresebb televíziós sorozatának a megálmodói, D.B. Weiss és David Benioff a Trónok harca után, kiegészülve Alexander Woo-val, úgy döntöttek belevágnak egy olyan történet televízióra történő alkalmazásába, amelyet – Benioff szavaival élve – még nem olvastak előtte. És ehhez jön a Trónok harcából mindenki, zeneszerző, alkotók, színészek.

Kezdésnek kapunk három idősíkot. A hatvanas évek Kínáját, a jelent és egy virtuális világot.
A történet elképesztően zseniális – olvasni fogom ennek a pasinak a könyveit, mert eszméletlen fantáziája van –, a látvány grandiózus, a színészi játék egytől-egyig kifogástalan, a zene olyan, amilyen ehhez kell – Rawin Djawadi! Imádlak! – és a részeknek kifogástalan atmoszférája van.

Ez az utóbbi idők legjobb sorozata!
Már most várom a folytatást…