Csillagok között (2014) 85% 1085★

Na én most ezzel Christopher Nolant be is jelöltem kedvenc rendezőnek, mert rájöttem, hogy eddig minden filmje tetszett, amit láttam.
Ez a film egyszerűen zseniális. Több mint 2,5 órás, de egy percig nem unatkoztam. Klasszikus sci-fi, űrlények nélkül, viszont telenyomva tudományos vonatkozással. Nem is értek mindent belőle, de szerintem nem is kell. Biztos vannak olyanok, akik nagyon otthonosak a csillagászatban, meg fizikában és találnak jó pár kivetnivalót a filmben, őszintén szólva én inkább sajnálom őket, ha nem tudják élvezni emiatt a történetet.
Pár napja láttam a Gravitációt, hát az kérem egy óriási nulla ehhez képest.
A Csillagok között nem csak látványban állja meg a helyét, de rendkívül összetett és kidolgozott a története is, a jellemekről nem is beszélve. Az emberi drámáknak éppúgy helyük van, mint a társadalmi drámáknak, az egész emberiség jövőjét meghatározó kutatásoknak, felfedezéseknek. Ezek egy kerek egésszé állnak össze, megspékelve egy fantáziadús jövőképpel.
Lehet hogy nekem mániám az összehasonlítgatás, de a filmet nézve olykor asszociáltam Asimov Alapítványára, Lem Solarisára, ill. az Űrodüsszeiára is. Ténylegesen mégse hasonlít egyikre sem, még csak azt se lehet mondani, hogy összelopkodott ötletekből állna. Egyszerűen így jó, ahogy van.

Egy bizonyos pontig tetszett. Aztán ez az egész dimenzió birizgálás nekem már sok volt. Egyszerűen nem erre számítottam. Azt hittem szimplán önmagamat áldozom a Földért film lesz. Hát kicsit túltolták ezen. És megmondom őszintén, onnantól már nem is jött be. Bár a vége még elég jól sikerült. spoiler
Azért azt a 3 órát felezhették volna. Max. 2 óra bőven elég lett volna ebből. A látvány nagyon szép volt, jól összehozták, de ha 3x nem tartottam benne szünetet, akkor egyszer se. Egyszer ezt is elég volt végig ülni. Túl hosszú és hiába vannak benne izgalmas, és megható részek, egyszerűen nem éri meg ezt a játékidőt. Szép volt, jó volt, elég volt.

Azt gondoltam, hogy az egész film majd az űrben fog játszódni és kb. 1-2 szereplő lesz benne. Igen, nem nagyon néztem utána.
Egyáltalán nem untatott, pedig egy jó három órás filmről beszélünk. Érdekes volt, izgalmas és voltak benne váratlan fordulatok is. Mondjuk nekem a főszereplő nem volt valami szimpatikus, de hát ez van.

Pár éve egyszer már láttam ezt a filmet, de akkor nem igazán kötötte le a figyelmemet, de most újra próbálkoztam vele, és nem is volt olyan rossz, bár egy kicsit lassan indul be a sztori, de a szereplők eléggé jók voltak, és nagyon tetszett nekem most az űr látványa, tök szép volt, és látványos is. :-D Meg azért volt benne egy kis izgalom is, de nem olyan túl sok. spoiler Matthew McConaughey nem igazán a kedvencem, de vannak jó filmjei és szerepei, és ez is tetszett nekem, Anne Hathaway pedig olyan semmilyen volt, nem volt túl szimpi a karaktere, mert néha idegesítő volt, de Jessica Chastaint viszont nagyon bírtam, ahogyan Matt Damont is. :-D spoiler Rajtuk kívül még Wes Bentley, Michael Caine, és Casey Affleck is jó volt, na meg persze a többiek is. :-D Jó lett a film, első nézéskor nem is értem, hogy lehetett uncsi. XD

A film tele van problémákkal, melyeket megkell, hogy oldjanak az emberek.
Alapvető létfontosság a túlélés. Az embereknek túl kell élniük a Föld katasztrófáit.
Kérdések vetődnek fel, amiket nem érthetünk meg azonnal. Pl. mi az emberi lény, milyen korlátai vannak az emberiségnek, vagy milyen dimenziók vannak. A film választ ad ezekre, kibontakozni próbál majdnem 3 óra alatt.
A kreativitás nagyon fontos szerepet játszik a filmben, hisz ebből épül fel a sci-fi. A látványvilág bámulatos: a bolygók, az űr, az űrhajók, és maga a Föld.
A zenei elrendezésre nagyon odafigyelhettek, mert nagyon érzékelhető volt. Nyugodtan beilleszkedett a háttérbe, és teljesen összhangban volt az adott jelenetekkel. Néha nyugodt, néha erőteljes volt a hang.
Voltak pillanatok, amikor kicsit leblokkoltam, elállt a lélegzetem, úgy átéreztem.
Az érzelmeket különösen felszínre hozta, hisz emberek közötti kapcsolatokat mutatott be, különböző jellemeket: szeretetet, vagy éppen az ellentétjét.
A szereplők nekem bejöttek, főleg Matthew McConaughey. Jól szerepeltek.
A tudomány elképesztő reális volt a film közben, és több dologban is kiváló volt. Voltak a galaxisok, valamint volt az idő.
Az idő különös szerepet játszott. Az idősíkok precízek voltak.
Összességében ez a film eszméletlenül jó. Az egyik legjobb sci-fi. Folyamatosan tartotta a feszültséget, az érdeklődést, kíváncsiságot, izgalmat.
„Ha olyan messzire megyünk, hogy az univerzumon keresztül utazunk, úgy véljük, eltávolodunk attól, akit szeretünk, de igazából csak közelebb kerülünk hozzájuk.” – Mondta a film.

Húha! Ez a film aztán meglepett. Mondhatni számomra a dolgok mögé mutatott és ez nagy tiszteletet érdemel. Az igaz ami igaz nehezen indult de annál érdekesebben és eseménydúsan zárta le a történetet. :D

Alapvetően ez egy jó film, de nem hajnalban kellett volna néznem, szinte félálomban, mert egy csomó tudományos dolog nem jött át megfelelően. Maga a történet tetszett, a látvány és a zene pedig kiemelkedő, viszont úgy éreztem, hogy feleslegesen elnyújtott. Az elején nehezen rázódtam bele a filmbe, sokszor eluntam magam rajta. Okozott azért meglepetést a történet és egyébként nagyon érdekes volt, de majd valamikor újra kell néznem, sokkal figyelmesebben.

Egy óra elteltével már kezdtem jegyzetelni, ami annak a jele, hogy untam. Baromira. Pedig az elején lévő hangulat, a „jelen” nagyon tetszett és még azt is hajlandó voltam félrerakni, hogy McConaughey továbbra sem képes úgy beszélni, hogy vákuumszerűen ne nyelné le a szavait.
Ha 2 óra elteltével vége lett volna a filmnek spoiler, akkor simán rányomtam volt a 10 csillagot, hogy na kérem, ez a meglepetésfilm, milyen brutál, bátor és végre valaki meg meri lépni azt, hogy spoiler Na, egyszer valaki csináljon ilyen filmet! Ez csak a szokásos sablonos spoiler világmegmentős film sok-sok (baromi sok!) látványos jelenettel. Vagy ötvenszer mutatták külső felvételről, ahogy az űrhajó lebeg/halad/pörög… ha ezt leredukálták volna 2 jelenetre, máris fél órával rövidebb lett volna a film…
Anne Hathaway konstans szájtátós karakterétől meg konkrétan idegbaj kerülgetett. Nagyon fontos volt ám, hogy a sminkkészletét is magával vigye a küldetésre, pf… aztán ez a szöveg, hogy spoiler Miért kell mindegyik női karaktert hülyének beállítani?!
Aztán, a fő probléma: a por. spoiler
Ahhh… még egy film, ami a hosszúsága miatt bukott el. Ha nem lett volna időm azon gondolkodni, hogy mennyi logikátlanság van benne, akkor lehet, hogy jól szórakoztam volna.
Ja, akkor is jobban tetszett volna, ha spoiler

Ha azt mondod, hogy nem szeretsz egy Nolan filmet, az elfogult rajongóknak egyből az a válaszuk: „Csak azért, mert nem értetted!” Komolyan mondom, ez a sznobizmus és képmutatás, ami ezek körül folyik, egyszerűen nevetséges. Oké, érdekes ötlet, (a Jodie Foster féle „Kapcsolat”-ban azért már láttam hasonlót.) szép látványvilág, Hans Zimmer-nek pedig manapság még a szellentését is mesteri zeneműként kezeli a nép, szóval az már meg sem lepett, de valljuk be, ez sem egy tökéletes mű. Oscar-díj ide, vagy oda, Matthew McConaughey alakítása és mimikája irritáló, a történetvezetés a sztori összetettségéhez képest is vontatott és már-már azt éreztem, hogy csupán a hosszúság miatt csavarták meg így, hogy tudják mivel magyarázni azt, hogy ennyi idő elment szinte a semmire. Véleményem szerint tehát erősen ráfért volna egy szereplő újraválogatás és egy alapos vágás, mert ezt fele játékidővel is el lehetett volna mesélni, így viszont pazarlásnak éreztem.

Először egy dolgozathoz néztem meg, aztán négy nap múlva megint otthagytam a tévét kapcsolgatás közben – azt hiszem, ez önmagában is sokat elmond a filmről, ha figyelembe vesszük a játékidőt. Engem az első perctől az utolsóig lekötött, folyamatosan izgultam a szereplőkért, hihetetlen dinamizmus és feszültség áradt a filmből, amihez természetesen Hans Zimmer remekművei is hozzájárultak. Első nézés után bekerült a kedvenceim közé.