Az emlékek őre (2014) 74% 475★

Őszintén, amikor először megnéztem, kifejezetten tetszett, és ezért nem is pontozom le. Vannak elemei, amik nagyon jól sikerültek, a technikai megvalósítás szép, a cast kifejezetten jó, a város szuperül néz ki, és mivel kamaszkorom meghatározó része volt Lois Lowry regénysorozata, ezért elképesztően vártam is, hogy kijöjjön.
De miért csináltunk belőle YA-t? Az emlékek őrének van egy erőteljes coming of age feelingje, ahogy Jonas elkezdi felismerni, mi is zajlik a körülötte lévő világban, tehát vannak benne elemek, amik alapvetően kapcsolódnak a YA-hoz. De ezek az elemek, pont azért, mert a szereplők még kiskamaszok, épphogy kezdődnek. Az első szerelem, a szexualitás első megjelenése az életben, az, hogy egy ennyire szabályozott közösség ezt szükségszerűen elnyomja (például gyógyszeres kezeléssel), fontos elemei a történetnek, és egyáltalán nem ütnek, ha a főszereplők már 18-19 évesek és eljuthatnak addig, hogy csókolóznak a vízesés alatt. Itt Fiona és Jonas életkorbeli növekedése és szerelmi szála valami elképesztő szinten kinyírja a hangulatot, és elveszi a hangsúlyt lényeges elemekről: például konkrétan az Örökítő és Jonas apa-fia kapcsolata halványul miatta, mert nem érződik, hogy az, hogy ők másképp látták a világot, egy mennyire egyedi köteléket hozott létre köztük. Egy lapáttal rátesz sajnos a dologra Asher is, aki spoiler
Szintén eléggé rontott a hangulaton az, hogy a film erősen démonizálta a lefestett világot: nem volt meg az az érzetem, ami az eredeti műnél igen, hogy van, akinek ez jó. A szabadság és a biztos, nyugodt élet közti választás nem annyira egyszerű, mint amilyennek hangzik, és pont ez tesz fenntarthatóvá egy ilyen rendszert. Nem éreztem át, hogy Jonas számára is, vannak pillanatok, amikor vissza akar lépni: amikor szembesül a fájdalommal, és annyira védett világban élt, hogy nem tudja feldolgozni. spoiler Hiányzott, hogy néha egy kicsit naturalistább legyen az egész, így nem váltotta ki azokat az érzelmeket, amiket a regény. (Az pedig már csak az én nyafogásom, hogy hiányoltam a kék szemeket. A jel a csuklón lehet, hogy egyszerűbb, de nekem az egy nagyon erős elem volt a könyvben, hogy „szikrázóan kék” szemekkel írták le a különleges képességű embereket, akikről „süt, hogy többet látnak”. Ez nyilván nem az első könyvben kapott fontos szerepet, de például a Vezető korszakában már képtelen lennék barna szemekkel elképzelni Jonas karakterét.)
Amit viszont már kiemeltem: a cast bár túlkoros, meg barna szemek, de amúgy nagyon odateszik magukat. Jeff Bridges tökéletes örökítő. Brendon Thwaites-nek is szíve-lelke benne van a szerepben, ezért is sajnálom, hogy a forgatókönyv nem segített neki sokat… Meryl Streep karaktere nem igazán tudom, kicsoda akar lenni, de amit csinál, azt jól csinálja. Tényleg jó színészgárdát válogattak össze, nem rajtuk múlt, hogy a film nem lett olyan, mint lehetett volna.
Nagyon szeretem a zenéjét: az Ordinary Human azóta is a lejátszási listámon van. Szintén tetszik a narráció: Jonas E/1-es szemszöge sokat hozzátesz a hangulathoz, ezt is lehetett volna még jobban kihasználni.
Összességében, merem ajánlani, mert mint film, kifejezetten érdekes. De inkább adjatok egy esélyt a regénysorozatnak, mert sokkal erősebb.
Kicsit megemlítem a filmet a regényekről írt elemzésemben:
https://todaywiggin.blogspot.com/2021/01/az-emlekek-ore…

Egyetlen hatalmas mondanivalója van a filmek, mégpedig az, hogy az üresnek hitt valós életünk valójában csodaszép dolgokkal van tele, amit nem árt ha értékelünk, mert ha ezeket elvennék tőlünk, akkor kőkemény üresség lenne odabent.

A könyv sokkal de sokkal jobb volt!
A film meg tipikus amerikai…elvesztette a könyv egyediségét, báját.
Én untam nagyon a vége pedig nagyon csöpögősre sikerült.
Engem a narráció kifejezetten bosszantott…
Nem az én filmem, a könyv pedig tényleg sokkal de sokkal jobb!

Nagyon szeretem a disztópiákat és igazából ez nem egy rossz film, főleg nem kedvcsinálónak. A könyvnek mondjuk a nyomába sem ér, az elképesztő módon hatott rám, ez viszont nem annyira. Ügyesen, ötletesen oldottak meg dolgokat, engem nem igazán zavartak a változtatások sem, mert el kellett adni valamivel a filmet. Lassú, elgondolkodtató történet, de szerintem érdemes megnézni. És mindenki figyelmébe ajánlom a könyvet is.

Mire eljutottam odáig, hogy ezt megnézzem, már a hócipőm tele volt a hasonló alapokra épülő, elnyomórezsimekkel kalkuláló, utópisztikus társadalomkritikákból, így nagyon untam a filmet. Emellett Jeff Bridges volt talán az egyetlen pozitív tényező az egészben, illetve a végkifejlet valami eszméletlenül elsietett és összecsapott lett szerintem. Még jószívű vagyok, hogy ennyit adtam neki…

Ez a társadalmi berendezkedés valami brutálisan félelmetes. A Az éhezők viadala (2012) világában se élnék szívesen, de ez számomra túl tesz rajta az uralkodó szellemiséget alapul véve, maga a földi Pokol azoknak, akiket még a mi sokkal „színesebb” világunkban is a hidegrázás kerülget arra a gondolatra, hogy beolvadjon az agyament elvárások nem gondolkozó rétegébe, és csak egy legyen a milliónyi engedelmes fogaskerék közül.

Nem egy rossz film, de a könyv fényévekkel jobb volt. Lehetett volna ebből sokkal jobbat is kihozni, viszont elmentek egy igencsak mainstream irányba, hogy minél nagyobb közösségnek tetszen. Így csak egy a sok YA disztópia közül. Lehetett volna több figyelmet fordítani a világépítésre és kevesebbet a főszereplő párocskánkra..

Nagyon jó film.Meglepett milyen pozitivan csalódtam :O Azt hittem hogy ez megint egy ilyen Éhezők viadala -Beavatott utánzat lesz … Van benne az is … de ezt értelmesebbnek találtam. Valahogy jobban hatott rám. A képivilág külön dicséretet érdemel !
A könyv is érdekelni kezdett…

Ez most komoly?
Ezt hozták ki a könyvből? Gyermekkorom legepikusabb történetéből? :O
A színeket jól megoldották, tetszett benne Merly Streep, mert az egyik kedvenc színésznőm. De a könyv nem ennyire szentimentális. Nem romantikus. Nem nyálas. Hanem keményen a földbe döngöl, és utána csak ülsz és gondolkozol.
A film után csak azt éreztem, hiányzik minden, amit a könyv megad, és azt újra akarom olvasni. Az egész sorozatot. Ez a film egy kedvcsináló, egy limonádé, és ha valakit tényleg érdekel a könyv az el fogja olvasni. Mert ott minden szürkeség ellenéle az sokkal élőbb és sokkal igazabb, mint ez a film.

Kaotikus. Ez a legjobb szó rá.

Az elején igazából egészen élveztem. Érdekes a világ, és Jonas is szimpatikus. Már kezdtem örülni, hogy na, kellemesen csalódtam, nem olyan rossz ez. Viszont a bénácska elemek egyre szaporodtak, a végére pedig az egész egyszerűen kínos volt. A színészi játék nem éppen elsőrangú, főleg a fiatalabbaknál. Ott van Meryl Streep, de nem volt sok minden, amivel dolgozhatott volna. Sokszor túldramatizálják a dolgokat, és bár jó az üzenet, amit közvetíteni szeretnének, nagyon a néző képébe nyomják. Megoldhatták volna egy kissé finomabban.

Volt pár emlékezetes jelenet (bevallom, egynél majdnem el is sírtam magam, de mentségemre legyen, egy kiskutya miatt), de valószínűleg csak Jeff Bridges miatt lesz maradandó élmény. Bár ő sem volt a toppon, nagyon megkedveltem a karakterét. Néha még egy kis humort is belevitt az összevisszaságba.