Donnie Darko (2001) 84% 401★

Ez szerintem nekünk ilyen generációs film. Ha vágod a Donnie Darkót, akkor van közös alapunk. Gyllenhaal a bánatos mosolyával megtestesített valamit, amit elég sokan éreztünk az ezredfordulón. Mad World.

„- Miért hordod azt a hülye nyúlruhát?
– Miért hordod azt a hülye emberruhát?”

Ez tényleg egy olyan film hogy az életben min 1-szer látni kell. Fhuh…Imádtam!

Úgy gondolom, hogy még nagyon sokszor meg kell néznem ezt a filmet. Nem is igazán tudom most összeszedni a gondolataimat. Számomra nagyon hatásos volt, igazi élmény, csak azt sajnálom, hogy sokáig halogattam a megtekintését. A leírása alapján nem gondoltam volna, hogy ennyire beszippant majd. Jake Gyllenhaal zseniális volt. És ijesztő. A zenéje szuper, ahogy a hangulata is. Nem könnyű film, de imádtam a szereplőket, a dialógusokat, a nyulat, az abszurditást, mindent. Sokszor újranézős.

A Donnie Darko-t látni kell, érezni kell. Érteni elsőre nem biztos, hogy sikerülni fog, de ha megnézed még párszor, egyre inkább átjön majd.
Egy időben próbáltam mindenkinek a torkán lenyomni bájosan ajánlani ezt a filmet, de csak kevesekben csírázott ki a szándékom.

Gyllenhaal talán legemlékezetesebb szerepe, bár nekem a Zodiákusban lopta be magát a szívembe. Kétségtelen, hogy tökéletes választás volt Donnie szerepére.
Rendkívül misztikus, olykor félelmetes, izgalmas, de leginkább elgondolkodtató film ez, aminek hiába lett vége, tovább agyalsz rajta, akár napokig is.

A zenéről nem szabad megfeledkeznem: annyira jól el van találva az egész ’80-as évek végét idéző new wave hangulattal, hogy elképesztő. Azóta is nagyon sokat hallgatom.

Ez a film egy gyöngyszem. Ez a tinédzser hangulat. Nem a kedvencem de itt kifejezetten tetszett. Richard Kelly egy zseni vagy.
A film első fele kicsit lassan indul be, mondjuk a második is. A film végéről egy kis magyarázatot hiányoltam de hát ez van. Sokat gondolkodtam utána. (Megérte persze.)
Érztem egy kis sci-fi szálat is, imádtam.
Mary Mcdonnell nagyon jó volt. Bántam ezt a kis szerepet. Miatta néztem meg:D

2014 – ben megismerkedtem egy szomorú tekintetű-mosolyú fiúval. Jó barátok lettünk.
Még abban az évben, télen, forralt boroztam vele az utcán, a téli szünet kezdetén. Mosolyogtunk, ő a maga módján, én az enyémen. Ittuk a bort. Boldogság közeli állapot volt.
Azt hiszem, két altesti poénja között bukott ki belőlem ez a mondat:
– Haver, ha tudnád, milyen egy elcseszett mosolyod van! Olyan, mint…
– …mint Donnie Darkonak, igaz? Már mondták páran. – felröhög, én pedig értetlenül néztem rá. Azt se tudtam kiről, miről beszél. Észrevehette, mennyire bárgyún bámulok rá, mert hitetlenkedve kifakadt:
– Te nem vágod Donnie Darkot?! Ezen változtatnod kell!.

Még aznap változtattam. Életem egyik legjobb döntése volt.

Úgy 86-szor láttam eddig, de még mindig nem tudom, miről szól. Vagy hogy tényleg arról szól-e, amiről én gondolom, hogy szól. (A majdnem-felnőttségről, meg arról, hogy néha mennyire fel akarjuk áldozni magunkat, még ha nem is tudjuk, hogy amit csinálunk, az épp a magunk feláldozása, arról meg aztán végképp sejtelmünk sincs, hogy a mi áldozatunk miatt majd másnak talán jobb lesz. Mondom, tiszta belemagyarázás, ami sok újranézés és sok év alatt formálódott meg bennem. Az meg már rég jó nekem, ha valami ennyire újranézhető és ennyire esetlegesen magyarázható csak meg.)

Várom a világom végét. Levethetnéd már a maszkod, hadd ismerjelek meg közelebbről…Vagy talán túlságosan is ismerlek?

Hűha,már több napja láttam ezt a filmet és még mindig ezen gondolkodom, nem is tudom mit írjak róla. Rettentően nyomasztó – de jó értelemben. Jake Gyllenhaal teljesen elképesztő, mennyi érzelem, mennyi kifejezés van a játékában. Még Mary McDonnell lenne, akit kiemelnék, ő is nagyon jó volt. Meg kell még néznem a rendezői változatot, hogy bekerüljön a kedvencek közé azt hiszem, de rég volt olyan film, ami ilyen mélyen hatott volna rám.

A dialógusok, a zenék, a történetvezetés, mind mind átlag feletti ebben a filmben, nagyon tetszett.