Pillangó-hatás (Pillangó-hatás 1.) (2004) 82% 412★

Ahogy az ember elkezdi egyre jobban kiismerni a sci-fi műfajt, rájön, hogy egy-egy elvontabb téma önmagában még nem, csupán a megfelelő tudományos háttér prezentációja által válhat sci-fivé: ezért nem sci-fi a Star Wars, a Star Trek, a Terminator (bár ízléstől függően ezek a határok bizonyosan nem átjárhatatlanok), és pontosan ezért sincs semmiféle köze a sci-fihez a Pillangó-hatásnak. Ezt csak a filmre előszeretettel felaggatott téves címke miatt írtam most le.

A legérdekesebb kérdés esetében szerintem stilisztikai: mi is ez a film pontosan? Külsőségeit nézve college dráma, ami sok jót nem vetít előre, főleg azok számára, akik eleve előítéletekkel ülnek le (ha egyáltalán) minden Asthon Kutcher film elé. Mégis többről van itt szó, hiszen a mozi által használt drámai felütések (sorolni is megterhelő, de spoiler etc., etc.) mind magasabb szintre predesztinálják a Pillangó-hatást. Főleg ezek prezentációja miatt: érezzük, egy forgatókönyvírói trükk „áldozatai” vagyunk, a filmet felépítő logika elég gyorsan átlátszóvá válik, és főleg a történtek vége felé már nem is az lesz érdekes, amit az elején még nem láthattunk az amnéziás rohamok miatt, hanem az, hogy milyen spoiler ezek az események. Egyébként ha leül az ember egy papírral és átgondolja a látottakat, könnyen rájöhet, hogy itt bizony valami nem kerek, a film tényleg elég önkényesen használja az egyébként semennyire sem megalapozott időutazós tematikáját, amit az ok-okozati logika mentén tulajdonképpen érvényteleníteni is tudnánk.
Ez viszont nem baj, mert a sztori működik: a főhős agyzsibbasztó, egyre bonyolultabb és több sebből vérző beavatkozásai felzaklatják a nézőt, elhintik azt a szörnyű, még létező és lehetséges időutazás híján is szörnyű gondolatot, hogy az egymással kölcsönhatásba kerülő sorsok nem rendezhetőek el mesterségesen a legideálisabb irányokba. Ezért nagyszerű a végső megoldás, és ezért csalódás spoiler.

Ha nem csalnak homályos emlékeim, másodjára lett ez a film kellemes meglepetés a számomra. Az ifjú Kutcher jelenléte ne riasszon el senkit, illetve a felütésben hangoztatott „ez nem sci-fi” gondolatfutam se. Egyszer érdemes megnézni.

Ez egy jó film! Szívesen néztem újra, mert elég régen láttam ahhoz, hogy alig emlékezzek rá, csak a főbb dolgokra. Érdekes ez a belenyúlkálás az élet eseményeibe, – sokszor egy apró döntés tényleg más irányba viheti az életünket… és mennyi alternatív változata lehet.
Csak nem emlékeztem, hogy Ashton Kutchernek ilyen bamba feje van néha. Mondjuk rásegített a szerep, mert a vége jelenetben meg egész jól nézett ki.
Meg kellene néznem az alternatív befejezéseket is…

Sokadszorra nézve is nagy hatással volt rám. Ilyen egy igazán jó film <3

Sosem voltam oda a kis nyálas fejecskéjéért – kellett neki jó pár év, mire megért annyira, hogy értékelni tudjam a színészi játékát (is) –, de ebben a filmben nagyon fájt a szívem Kutcherért!
A film zseniális, bonyolult és természetesen mindenki utálja körülöttem.

Volt egy időszak, amikor nagyon sok filmet néztem meg. A Pillangó-hatás előtti napon pont a Hetedik volt terítéken. Ezt csak azért írom, mert ebben filmben van egy olyan jelenet, mikor a szereplők moziba mennek. És vajon mit adnak éppen? Igen, a Hetediket. És nem egy ilyen filmes összecsengés volt, meg időnként ma is bele-belefutok ilyenekbe. Annak tükrében egyébként félelmetes is a fenti eset, hogy ez a film is jól példázza, hogy minden mindennel összefügg. Erős film, kár lenne bárkinek is kihagynia.

Amikor ez megjelent (húsz éve már :D) jópárszor megnéztem, egyik kedvencem volt a „csavaros története” miatt, de egész emészthetőnek véltem. Húsz évvel később, a mai filmekhez képest, egy nagyságrenddel hatásosabb, kifejezetten sokkoló és egyébként nagyon jól összerakott filmként hat. Nem volt egyszerű spoiler összerakni. Egy-két (helyenkénti) gyengébb alakítás és néhány, a sztoriban tátongó lyuk közötti lavírozás mellett, szerintem nem okoz csalódást, ajánlott film. Csak ne a magyar szinkronnal…

Érdekes film tartalmilag és képileg is. Ashton Kutcher eddig nem tett rám különösebben nagy benyomást, de ebben nagyon tetszett.

Úúúúú de tetszett ez az ötlet!És Ashton is:)

Hogy ez mennyire szétszed… Régen felületesen értettem, tiszta volt a cselekmény, de most úgy beleborultam, hogy nem túlzás azt mondani, felzaklatott.
Egy sor jut szembe Adytól:

„A sors kegyetlen zsarnokunk.”

Akinek ezzel az idézettel nem jött át a lényeg, az semmit sem értett meg a filmből. Mestermű. Két lélek az mindig két élet marad, sosem egy; ezt szörnyű feldolgozni. Fáj.

Ez megint egy olyan film, ami annak idején, mikor láttam, teljesen a hatalmába kerített. Már eleve az elmélet, ami alapján készült, nagyon megfogott. A film végtelenül nyomasztóra sikeredett, de valahogy emiatt van az emberben egy olyan „néznem kell” érzés. Se Kutchert, se Amy Smartot nem bírom, kifejezetten antipatikus figurák, mégis valahogy teljesen illettek a történethez.
Olvastam egyszer, hogy 4 alternatív befejezést csináltak a filmnek, leírom őket a Tudtad-e zónában. :)