Pleasantville (1998) 81% 151★

Imádom! Annyi minden benne van ebben a filmben! :)

14 évesen láttam először. Hosszabb lett, mint kéne, de mind az érdekes és egyedi történet, mind a mondanivaló megfogott.
Néha ezt is jó elővenni.

Eredeti történet, érdekes megoldások, remek szereposztás. Gyerekként láttam először, így akkor még nem értettem a mondanivalóját, de felnőtt fejjel igencsak ajánlott darabnak tartom, hiszen bemutatja milyen fontosak az érzelmeink és az egyediségünk, az hogy kitűnni akarjunk, ne pedig beolvadni, illetve vállaljuk önmagunkat. Egyetlen aprócska hibája, hogy kissé el lett nyújtva, de ezen kívül hibátlan darab.

Régebben olvastam Az emlékek őrét (az eredeti megjelenés: 1996), nos, most már tudom, honnan lett koppintva az alaptörténet és picit csalódott vagyok, hiszen annyi mindent hallottam erről a filmről. A plágiumot nehezen viselem, annyira határtalan a fantázia, ne arassuk már le a másik babérjait. Vagy totál rosszul tudom az egészet és nem néztem alaposabban utána?

Szép, hogy más felé megy el a cselekmény, de az alapkonfliktus ugyanaz: egy szigorú, ám a felszínen tökéletes világról szól, ahol a szerepek előre leosztottak, szabad akarat nincs, csak közösségi kollektív érdek, ami szürke, személytelen, mégis mindenki boldog – látszólag.
Aztán jön egy nem várt impulzus, mindegy, hogy ez direkt átadott tudás, vagy véletlenül felfedezett ismeret, végül megváltozik minden, a kreativitás teret nyer, az emberi öntudat kitör a béklyóból, és alkot, meg igazán él, stb., stb.

Ennek ellenére tetszett, de nem hiszem, hogy újra fogom nézni.

Nagyon szeretem, másban el se viselem Tobey Maguire-t.

Nagyon tetszik, hogy kifordították a tökéletes kisváros fogalmát, ahol magába tér vissza a főutca, és minden tökéletesen, menetrendszerűen zajlik, sose veszít senki, mindenki teszi a dolgát. Ötletes, ahogy beleviszik az emberi tényezőt. Biztos vagyok benne, ha Jennifer nem csinál zűrt már az elején spoiler, David teszi meg később, annyira kellett ennek a városnak az igazi érzelem, mint éhezőnek a falat kenyér.

Rengeteg a komikus pont spoiler, és a történet nem lassít. A színekkel való bánásmód hasonló Az emlékek őrében látotthoz, a legjobban az tetszett, mikor spoiler. Daviden és Jenniferen kívül míg a sorozatbeli anyjuk, Betty karaktere az erős.

Annyira jó lenne, ha több ilyen ötletes filmmel lepnének meg minket.

Nehéz megmagyarázni miért, de nekem nagy kedvenc ez a film. Olyan jó időkitöltés amikor nincs mit csinálni, sok a felesleges idő és unatkozik az ember. Elejétől végéig élvezhető és nagyon szurkoltam a főszereplőknek. Mindkét testvért kedveltem. Davidet és Jennifert is egyaránt.

Még gyerekként láttam, több jelenet is megmaradt, mert a filmnek hihetetlen a vizualitása, főleg az, mikor az első rózsa vörös lesz, de egyébként csak arra emlékeztem, hogy Jennifer elég sekélyes az elején meg, a viccesebb részekre.
Felnőtt fejjel persze már több poén is leesett, meg persze a történet lényege is, hogy ne akarjunk beolvadni, vagy megelégedni egy semmilyen élettel, hanem merjünk individualisták lenni, merjünk különbözni akkor is, ha ez fájdalommal, de boldogsággal is jár.
Nagyon tetszett a film és rendkívül fontosnak tartom. Hasonlít az Emlékek őréhez, de Pleasantville mind a filmnél, mind a könyvnél jobban tetszett. Itt valahogy szerethetőbbek a karakterek, meg maga az „elnyomó rendszer” sem az a velejéig gonosz, annak az oldalnak is megvannak a maga érvei és erkölcsei.

Azért néztem csak meg (vagyis eleinte azért szántam rá magam) mert facebookon volt egy link amire ha rákattintottál be kellett írni a születési dátumod és kiadta, hogy akkor mi volt a moziban a premier vagy mi volt akkor a nagy szám. Na és nekem ezt dobta ki. Nem volt rossz, eredeti sztori, ötletes, érdekes film. Egyszer megérte megnézni :)

Még gyerekként láttam. És megragadt egy jelenet. Ennek a jelenetnek a reményében néztem újra. Megtaláltam. :) De a film már nem ugyanazt a hatást gyakorolta rám, mint kiskoromban.