George, rendes nevén Georgia Lass (Ellen Muth) 18 éves lány, aki folyton morcos, semmi sem tetszik neki, mindennel elégedetlen. Első munkahelyén, az első nap ebédszünetében eltalálja a lezuhanó MIR űrállomás titánium WC-ülőkéje és meghal. Ám valójában mégsem hal meg, élőholttá, ahogy magukat… [tovább]
Haláli hullák (2003–2004) 39★
Képek 21
Szereposztás
Kedvencelte 18
Várólistára tette 73
Kiemelt értékelések
Hát nem lesz a kedvencem ez a sorozat. Sőt! Szerintem nem fogom többet megnézni. A történettel még nem volt bajom,de a szereplőkkel annál inkább. Szinte senkit nem kedveltem meg. Mindenki tök fura volt.
Nagyon szerettem ezt a sorozatot. Lassan újra kellene nézni. Az alapsztorija egyáltalán nem szokványos, nagyon jó humora van, a szereplők szerethetők. Bryan Fuller szerintem nagyon eredetit alkotott ezzel a sorozattal, sajnálom, hogy csak 2 évadot élt meg.
(A magyar cím ne tévesszen meg senkit, az elég bénára sikerült)
George pedig az egyik kedvenc női szereplőm :D
Értékelés az 1. évad alapján, 2015:
Nem vagyok túl nagy sorozatnéző, de ez tetszett. Egyike azon kevés sorozatnak, ami felkeltette az érdeklődésemet, és egyébként is kedvelem az ilyen fekete humoros filmeket. Vicces volt, néha szomorú, néha megható. Tetszett az alapötlet, hogy azok, akiknek az élete cél nélküli volt vagy hirtelen befejeződött, haláluk után Kaszásként segítették az emberek lelkét a túlvilágra. És felvetette a kérdést: vajon mégsincsenek véletlenek, és minden előre meg van írva?
A kedvenc szereplőm Roxy, Reggie és Mason volt. Tetszett, hogy szinte minden főszereplő háttértörténetét – életét és halálát – megismertük a sorozatban. Néha kicsit leült a cselekmény, de fenntartotta az érdeklődésemet.
Megnéztem a 2. évadot is, 2016:
Nem is értem, hogy miért tartottam ilyen hosszú szünetet a két évad között (mert továbbra sem vagyok sorozatfüggő…). A sorozat továbbra is tetszik, sőt! Az első évadban a legtöbb szereplő múltját már feltárták, de volt, aki kimaradt. Most Rube előző életéről is megtudtunk pár dolgot. A szereplők közül tulajdonképpen mindenkit kedveltem, szerintem sokat árnyalódott a jellemük. Így például Daisyt is nagyon megszerettem, habár ő az első évadban nem volt annyira szimpatikus.
Ebben az évadban is inkább az epizodikusság dominál, de természetesen van néhány folytatásos szál is, és minden rész egy-egy központi kérdést elemezget. A kaszások mindennapjain túl George egykori családjának drámája is kibontakozik. Reggie, a kishúg továbbra is nagy kedvencem.
A megszokott csapaton kívül még feltűnik néhány más kaszás is, például Penny vagy Charlie egy-két epizód erejéig.
Mindenkinek ajánlom ezt a sorozatot, aki szereti a fekete humort, a drámát, a néha vicces, néha megható jelenetekkel tűzdelt, karakterekre koncentráló filmeket, ahol el lehet gondolkozni az élet és a halál fontos kérdésein.
Nehéz dolgom van ezzel a sorozattal. Röviden azt mondanám, hogy egy ígéret, ami igazán sosem teljesült be.
Az alapötlet eredeti, kreatív, izgalmas, de mintha nem tudtak volna vele igazán mit kezdeni. Ez vagy lustaság vagy forráshiány, vagy ki tudja, mi.
A világa rettentően következetlen és logikátlan, mintha csak összeültek volna páran egy sör mellett, hogy kitaláljanak valamit, de másnapra már nem maradt volna a lendületből az ötletek rendes kidolgozásához.
Kár, mert lett volna ebben több is.
Ettől függetlenül tényleg van egy egyedi hangulata, és néhány nagyon jól összerakott része.
A folyamatos narrálás, bár tulajdonképpen hozzátartozik a hangulatához, eléggé idegesítő, mert nagyon sokszor felesleges: csak azt halljuk, amit amúgy látunk is, nincs semmi szerepe (ha csak az nem, hogy érzékeltesse George magára utaltságát és magányát).
A szereplőkkel is lassan barátkoztam meg, de azért amikor sikerült, akkor nagyon. :)
Gondolkoztam azon is, hogy vajon kivel járnék a legjobban, ha a túlvilágon fogadna….
Az érzelmileg megközelíthetetlen apafigura Rube-bal? Biztonságot adna, de vigaszt nem sokat.
George túlságosan hangulatember, még a végén egy rossz napján fognám ki, és elrontaná itt a fénybemenetel élményét… Roxy, kösz nem, nem katonatisztre van szükségem, hanem egy révészre, aki átvezet a fénybe… Mason valószínűleg valahol elhagyná a lelkemet félúton, de ha rám mosolyogna, máris nem tűnne olyan rossznak ez a meghalás buli. Azt hiszem, Daisyt választanám, de már a karakterfejlődésének második felében, akármilyen furcsa, mintha benne lett volna a legtöbb empátia.
Egy biztos. Ha a fény mellett létezik pokol is, az tuti, hogy ott végtelenített változatban vetítik a sorozatot lezáró filmet….
Amilyen nyögvenyelősen indult az elején számomra, úgy megszerettem a végére az összes szereplőt. Igen, még Delores-t is. Ja, mégsem mindenkit! Daisy-t egy fikarcnyit sem sikerült, minden részben visszasírtam Betty-t. :( Az abszolút kedvencem Crystal lett. :D Micsoda figura az a nő! Jó volt nyomon követni, ahogy szép lassan minden Kaszásról kiderül a múltja, és tetszett, hogy George családjának az életébe is bepillantást nyerhettem. Viszont olyan semmilyen vége lett. Tudtam volna még nézni belőle pár évadot.
Úristen de imádtam ezt a sorozatot! Ráadásul szerintem az egyetlen, ahol mindig végignéztem a felvezető zenét intrót? Minek hívják? Még egy pár évadot simán el tudtam volna nézni belőle
A magyar cím szégyenletes, a sorozat hihetetlenül cuki – valamikor a kétezervalahányas években kezdtük nézni és láttunk belőle három részt, aztán valami miatt abbamaradt, de sosem felejtettem el. Így egy kamaszkornyi idő múlva már a gyerekekkel nézzük, persze én vagyok a leglelkesebb. Mindig kedvenc lesz, az intrója pedig halálosan poén. :D
Csak arra emlékszem, hogy az elején tetszett, talán a sztori miatt, később már nem. És hogy a legborzalmasabb introja van a világon.
A magyar címmel nem vagyok megelégedve, és Mason a legjobb fej. Szinkronosan sosem néztem, azaz, egyszer megpróbáltam, és akkor úgy döntöttem, maradok a feliratos verziónál.