A fegyvertelen katona (2016) 88% 539★

5 napja agyalok egy értékelésen, egy kis szösszeneten, egy kis akármin amit írhatnék erről a filmről.
És nem megy.
Tényleg nem.

Tökéletes „igaz történet alapján” készült film.
Az elején könnyeztem és még nevettem is.
A végén pedig zokogtam…

Kedvenc lett, de nem tudom mikor leszek újra kész arra, hogy megnézzem.

Hát ez nagyon jó volt. Szeretem az igaz történeteket, a mondanivalójukat, és ez a film pont olyan. A szereplők szerintem nagyon jók voltak, kihozták a történetből, amit lehetett. Eleinte még viccelődtek, de aztán eldurvult a helyzet, a háború helyszínén, ami elég látványosra sikerült, habár elég brutális is volt. Mel Gibson elég jól megcsinálta, pont a megfelelő színészekkel dolgozott. Andrew Garfield kifejezetten a kedvencemé vált. Tetszett az alakítása, és maga az ember, akit alakított egy hős volt. A legbátrabb ember, aki mindezt végig is csinálta a való életben. :-)

Waow, waow, waow! 10/15 ez a film. Hihetetlen ez a film minden értelemben. Mind látványban, mind történetben, mind mondanivalóban. Mel Gibson ezt nagyon odarakta. Még mindig a hatása alatt vagyok. :)

Egy csillaglevonás mindenképp jár pusztán csak azért, mert a film feléig a főszereplősrác halálra idegesített azzal, hogy folyamatosan nyitva volt a szája. Minden egyes mondat után nyitva maradt a szája, ha nézett maga elé nyitva volt a szája, ha gondolkozott nyitva volt a szája. Ezzel gondolom ártatlan, tiszta lelkét próbálták megjeleníteni, mint egy gyermekét, aki rácsodálkozik mindenre, de nagyon nem jött be, nálam nem.
A film hatásvadász, kiszámítható és néha kicsit túlcsordul. De most őszintén. Ki számított másra? Aki leül megnézni egy ilyen filmet, szerintem pontosan tudja, hogy mire számíthat és, aki mást mond, az hazudik. Ezért nem értem azokat, akik fikázzák a filmet, miközben zsigerből utálják Mel Gibson filmjeit. Ember! Akkor miért nézed Mel Gibson filmjeit?!
Sok mindenbe bele lehet kötni, de a tényekkel, ahogy szokták mondani, nem lehet vitatkozni. A tény az, hogy ez az ember 75, de legalábbis nagyon sok, embert mentett meg a harcmezőn. Azt, hogy ezt egy rendező hogyan vitte filmre, pedig legyen az ő dolga. Nekem tetszett, ahogy csinálta, mert engem megérintett és könnyeket csalt a szemembe. Ha valaki a rideg valóságra kíváncsi az nézzen dokumentumfilmeket, aki viszont szereti ha egy kicsit elvarázsolják, az nyugodtan válassza ezt a filmet. Amikor magunk előtt látjuk ezeket a hősöket, szerintem mi így, egy kicsit magasztosabb körülmények közé álmodjuk meg, mint a valóság, és szerintem ez így van rendjén.
Vince Vaughn-ot eddig nem különösebben szerettem, örülök, hogy lehetőséget kapott arra, hogy kikerüljön az idióta vígjátékokból, remélem most már így is marad, és akkor még jóban is lehetünk. Rachel Griffiths-nek és Hugo Weavingnek pedig nagyon örültem a szerepükben.

Aztamindenit.
Ha használnék trágár kifejezéseket, elég cifrán ki tudnám magam fejezni.
De mivel nem használok, ezért csak annyit tudok mondani, hogy hűha.
Zseniális volt. Imádtam. Annyira elgondolkodtatott… és annyira jó volt, hogy nem tudok magamhoz térni.
Desmond Doss hatalmas hőssé vált a szememben. Ez a film pedig kedvencemmé.

Desmond Doss <3
Basszus, ez a film rohadtjó.
Az egy csillag levonás csakis a néha unatkozósabb és olykor igencsak undorító részek miatt van.
Nem nézném meg mégegyszer, de nagyon örülök, hogy láttam.

Nem rossz film, de nem gondolom Oscar esélyesnek. Nekem sok benne a heroizálás. Nagyon amerikai, nagyon hazafi. Bár Gibsontól nem is olyan meglepő. A történet valóban kiáltott a megfilmesítésért, de ez kicsit „túltolt”.

Életemben nem sírtam ennyit egy filmen.. Teljesen a hatása alá kerített. Gyűlölöm a háborút, értelmetlen és szörnyű. De mindig kicsit megnyugtató és reményt ad, hogy vannak ilyen emberek.. Mindig is tiszteltem azt, akinek ennyi hite van és a legnehezebb körülmények között sem adja fel azt amiben hisz, hanem mindent elkövet, hogy helyesen cselekedjen és jót tegyen.
Meglepett, hogy igaz történet alapján készült a film, ezt nem tudtam azelőtt, hogy láttam volna.
Nagyon tetszett és megérintett..

Legelőször nem akartam megnézni, gondolva azt, ne háborús filmet nézzek. Aztán az első pár perc megfogott. Talán az volt az egyik legnagyobb jelenet, hisz ezzel kezdődött minden.
Amikor még gyerekek voltak… Doss majdnem megölte testvérét egy téglával.
Itt alapozódott meg az erkölcsi tisztaság iránti kitartása.
Ezután máshogy tekintettem a filmre, és végignéztem.
Különösen figyelemre méltó az, hogy igaz történetet mesél el, jól meg van játszva, és az érzelmekre is jelentős hatással bír. A film egyik szála bemutatja Doss személyes életét, a másik pedig az Okinawai csatát ábrázolja, valamint azt, mit tett Doss: ellátta a sebesülteket, megmentett nagyon sok embert. Bátor volt, kitartott, és kiállt azért, amit elhatározott.
A harci jelenetek is realisztikusak, nagyon ott vannak.
Azt mondom, ez az egyik legjobb háborús film.

Igazából nem tudok mit írni..tökéletes volt. Végig sírtam zokogtam az egész filmet, de imádom úgy ahogy volt. Nem tudom, hogy valaha újra tudnám e nézni sajnos..