Ryan közlegény megmentése (1998) 83% 435★

Hosszú, tömény film tele véres jelenetekkel. Néhol akadtak gondok emiatt, alig bírtam odanézni. Ez aztán tényleg megmutatja, hogy mennyire szörnyű a háború. Mennyi áldozattal jár, milyen sok életet követelt. És hogy milyen igazságtalan. Nem igazán értettem, hogy miért indult el 9 ember egyetlen egy megmentésére. Oké, hogy az összes testvére meghalt, de mégiscsak egy életért kockáztatnak kilencet, ami egyáltalán nem fair.
Ennek ellenére élveztem a filmet, a végén még majdnem el is sírtam magam mondjuk eléggé giccs volt az amerikai zászló a végén Meg amikor sorba hullott el a csapat. Megkedveltem őket és nem akartam, hogy meghaljanak. Ők is ugyanúgy megérdemelték volna, hogy hazamehessenek a háborúból.

Ez azt hiszem nem az én filmem volt. Az elején elég jól indít, csak úgy ömlik a vér, és ez később sem változik, a sok lövöldözés és robbantások csak úgy szedik az áldozatokat. Nem rossz háborús film, ami kvázi igaz történet alapján készült, de nekem nem lett a kedvencem. A szereplők jók voltak, jó volt látni Vin Dieselt és Matt Damont is, na meg Tom Hankset is, de igazából ennyi. Amilyen hosszú, én annyira untam, pedig volt itt minden, de engem nem tudott meggyőzni teljes ez a film, hogy a kedvencem legyen. Lassú, és vontatott is kissé, egyáltalán nem éreztem izgalmat, de nem is volt annyira izgalmas, legalábbis nekem nem. spoiler A sztori egyébként nem volt rossz, Spielberg nagyon jó rendező, és eléggé jól fel lett építve a sztori és a szereposztások is jók lettek, ezért is kár, hogy nekem nem jött be ez most annyira, mint arra számítottam, amikor nekiálltam megnézni. Csak Timothy Upham tizedes zavart a vége felé egy kicsit. spoiler A látvány, amúgy nem volt rossz, de borzalmas volt látni, hogy mennyi áldozatot követel a háború, és milyen károkat tud okozni. :(

Épp itt volt már az ideje annak, hogy apukám egyik kedvenc filmjét megnézzem. Hát elég szívszorító és sok kérdés felvetődött bennem. Egyébként ajánlom nagyon.

Nem szokás elvitatni klasszikusságát, nagyszerűségét, de néha úgy tűnik, a Ryan közlegény megmentése sok szempontból túlelemzett, néhány szempontból pedig alulelemzett mozi, vélhetően a jellegéből fakadóan. Nagyon amerikai, formabontó és mégis konzervatív alkotás, amiben mindenki felfedezheti a számára fontos és örök háborús tanulságokat, üzeneteket (avagy közhelyeket) – de ezek átrágása közben nehéz lejutni az igazán érdekes jellegzetességeihez.

A kötelező kört gyorsan letudva, a mozi első tizenöt-húsz perce korszakos jelentőségű, filmtörténeti mérföldkő a háború realisztikus ábrázolásában, és a merészebb értékelő nyugodtan leírhatja, hogy a film ezért kapta a rengeteg Oscart, ezáltal vésődött be nézők millióinak agyába, ami utána következik, annak már valamivel kevesebb köze van a háború valódi természetének ábrázolásához. Innen indítanám az én négy megfigyelésemet-megjegyzésemet a film kapcsán.
Egyrészt, a Ryan közlegény megmentése a sokkoló vizualitása révén, mondhatni, már természetéből fakadóan háborúellenes mozi, de mint elmesélt történet, sokkal inkább a férfiúi helytállás és a háború mesterséges emberi kapcsolatainak némileg romantizált prezentációja, mintsem elrettentő háborúellenes szólam. A cselekmény során senki sem lázad fel sorsa, feladata, missziója ellen – amikor mégis, vagy majdnem, a jó vezető tekintélye és a bajtársiasság feloldja a feszültséget. Félreértés ne essék, a szolgáltattétellel járó újfajta szociális közeg szerintem nagyon érdekes és egyáltalán nem negatív kicsengésű dolog, de Spielberg itteni ábrázolásában nagyon élesen szembemegy a hetvenes-nyolcvanas évekbeli elődjei által megteremtett elkötelezetten pacifista kánonnal – a Ryan… úgymond poszt-Öbölháború film, amiben már nem Amerika belső meghasonlását kell végignézni, hanem azt, miként válik egy nagyhatalom újra büszkévé a harctereken elért eredményeire, győzelmeire.
Másrészt, ezt az egyszerre modern és mégis a régmúltba tekintő látásmódot fokozza a mozi legnyugatalítóbb vonulata, Upham tizedes bukástörténete. A karakter egy Millerhez hasonló, ám élettapasztalan híján lévő értelmiségi, aki mindvégig a humanizmust képviseli, de ebben a szerepkörben a csúcsponton összeomlik, nem tudja megmenteni társait, és a végponton sokkal szörnyűbb dolgot követ el, mint bárki más a főszereplők közül a megelőző két és fél órában. Upham karakterfejlődése kacskaringós és kétes, illetve ellentétes Miller százados egyre szélesebbre nyíló figurájával, Spielberg általa mintha a vad idealizmust, a fiatalon eszmékkel és ideálokkal átitatott generációt kritizálná, ami már a kilencvenes évek végén is hajlamos lehetett hangosan, de megalapozatlanul véleményt alkotni – ez 1998-ba visszanézve nézői teória, de 2025-ben egy efféle állásfoglalás tökéletesen megállná a helyét bármilyen filmalkotásban.
Harmadrészt, bár Spielberg a XX. század második felének vitathatatlanul legfontosabb filmrendezője a tömegkultúra szempontjából, nekem időről időre szemet szúr, hogy a filmjei néha bizony meztelenek a szónak abban az értelmében, hogy a bennük alkalmazott praktikus trükkök és kellékek kimondottan látszatosak, nincsenek tökéletesen belesimítva az adott mozi összképébe. A Ryan… erre remek példa, hiszen következetlen vágásoktól félreérthetetlenül bábúknak látszó bábúkon át a mondvacsinált konfliktusokig van benne minden… A radarállomás elleni támadás borzalmasan rosszul kivitelezett epizód, Miller gyakorlatilag a géppuska elé hajtja az embereit, ahelyett, hogy megkerülné az objektumot, Spielberg pedig látványosan igyekszek bezárni a jelenetet, mintha nem is lenne lehetőség máshogy rohamozni a célt. A végső összecsapásban többször is láthatunk egészen gyenge minőségű bábúkat felrobbanni, bár ezeket mintha egy kis szorosabbra vágással eltüntették volna a tegnap este nézett verzióból. Még a híres-hírhedt partraszállás-szekvenciában is akad olyan snitt, amiben a német géppuska a szinte üres tengerpartot pásztázza.
Negyedrészt, miközben a korszakos jelentőségű háborús filmek rendszerint ifjú színésztehetségek egész garmadáját dobják fel a színre, a Memphis Belle-hez hasonlóan a Ryan… is mintha elátkozott produkció lett volna ebből a szempontból: szinte senki sem tudta nagyívű karrierre váltani az itteni megjelenést, nekem külön szívfájdalom, hogy az évek során végül Barry Pepper, Edward Burns és Giovanni Ribisi is beleszürkült az egyre kisebb jelentőségű mellékszerepekbe, míg Vin Diesel írd és mondd, felhagyott a színészkedéssel. A veteránok közül Tom Sizemore számára is már csak lefelé vezetett innen az út, Matt Damont pedig úgymond nem a Ryan… csinálta meg – őt egyébként személy szerint már majdhogynem utálom, és biztos vagyok benne, hogy a karrierje elején túl gyorsan aratott túl nagy sikereket. Tom Hanks természetesen lehengerlő és nagyszerű, de az ő karrierjében a Ryan… már afféle csepp volt csak a tengerben – mi a túrót lehetett vagy kellett villantania vagy bizonyítania az Apollo 13, a Forrest Gump, meg a Philadelphia után?

Az összegzésem szerint a Ryan közlegény megmentése egy kicsit talán túl gyorsan, túlságosan is magasra felrakott, de kétségkívül klasszikus mű, igazi filmtörténeti klasszikus. Nyugodtan mondhatjuk, hogy 1998 óta minden háborús tematikájú filmen kimutatható a hatása, kivéve talán a hozzá fogható jelentőségű darabokat (Dunkirk! Csak hát a stream korában egy-egy film emlékezete nem bír el többet néhány hónapnál).
Kilenc pont, mert mint írtam fent, vannak azért gyenge pontjai is.

Nagyon régóta halogatom már, a történet valahogy sehogysem keltette fel az érdeklődésem. Mekkora baromság már, hogy mentsünk meg egy közlegényt, mikor ezrével pusztulnak a többiek…
Azt hittem, hogy kicsit tingli-tangli lesz, ehhez képest egy nagyon komoly partraszállós jelenettel indul a film. Nem volt rossz, és ha ez kellett ahhoz, hogy Spielberg és Tom Hanks megalkossa az Elit alakulatot, akkor áldásom rá.

A fene vigye el, hogy sose birom ki a veget konnyezes nelkul…

Én ezt anno moziban… és nagyon utáltam. Hosszú és tömény… és főleg nem randira való.

Bár néhol meglepő módon giccses egy kicsit, így is egy igen könyörtelen film, ami nagyon jól ábrázolja a háború borzalmait és teljesen logikátlan őrületét. A történet egy kis csapat utazását követi nyomon, akiket meg tudunk szeretni, és ezért különösen rossz nézni, ahogy egyre hullanak el. Nagyon jó elem, hogy a küldetésüket is egy irracionális és teljesen értelmezhetetlen döntés irányítja, ami átérezteti az igazságtalanságot.

Nem lehet 11 csillagot adni?
Ez a film velem egyidős. Nincsenek szavak…Már az elején nagyon erősen indít, rögtön izgalmassá és akciódússá válik. Tetszett, hogy egyes jeleneteknél (pl: a partraszállásnál, ha meglőttek valakit vércseppes lett a kamera…stb) nagyon figyeltek a részletekre. Látszik, hogy jól megtervezett és leforgatott filmről van szó. Tom Hanks az egyik kedvenc színészem, nagyon tehetséges, jó őt látni a vásznon bármilyen szerepben, különösen itt. Szerintem nagyon jól hozta a karakterét. De mindenki nagyon jól játszott. A látvány és a helyszínek, díszletek, ruhák nagyon a helyén vannak. A filmzene csodás, de ez nem meglepő ;)
Egyes jelenetek nagyon élethűre és brutálisra sikeredtek. Maga az egész film nagyon hosszú, mégsem válik unalmassá, érdekes minden perce. A végét megkönnyeztem…

Ez is egy olyan alapfilm, ami nálam valahogy kimaradt. Végre valahára sikerült megnéztem és vegyes érzéseim vannak.

Ami tetszett:
– lehengerlő képi világ és technikai megvalósítás
– nagyon véres, naturális
– az amerikaiak ugyan kicsit idealizáltak, viszont a nácik nem voltak démonizálva (nagyon találó volt az a rész, amikor a német spoiler)
– a mesterlövészes jelenetsor zseniális spoiler

Ami nem nem tetszett:
– az eleje és a vége szörnyen giccses
– a végén túlságosan elhúzták a csatajelenetet (a Furyval ugyanez volt a bajom) és elég varázslatos a csata lezárása
– kissé semmilyen karakterek

Összességében tetszett, de inkább a technikai oldala ragadott meg.