Az elit alakulat (2001–2001) 95% 255★

Nagyon sokszor láttam már ezt a sorozatot, először akkor, amikor az HBO-n volt a premierje lassan 20 éve. Többször újranéztem, de már nagyon időszerű volt az újrázás. (Szerintem akkor láttam utoljára, amikor a testvérsorozat, The Pacific, érkezett.)
Fantasztikus sorozat egy cseppet sem könnyed témával, remek színészekkel, felförekvő ifjakkal és egy **** Ross Gellerrel.

Nem lehet rá 10 pontnál kevesebbet adni! Soha nem fogom újra megnézni. Megviselt, nagyon. Annyira igazi volt, semmi mellébeszélés… A háború rettenete teljesen átjött… Remélem, sosem kell megélnünk! És az interjúk a valódi hősökkel…. Megrázó!!!!

Nem túl sűrűn nézek valódi eseményekről filmeket, de ez érdekes, értékes volt.
Köszönöm, hogy ajánlottátok!

Talán a Világ egyik legértékesebb remekműve. Nagyon sok szempontból.
Én negyedszer nézem, teljesen átszellemülve, dühösen, csalódottan, állandó könnyszünetekkel – mert nem lehet a Halált könnyek nélkül elviselni.
És milyen értelmetlen Halál ez egy élőlény számára?
Én azt mondom, ha semmi mást nem nézünk meg belőle csak a 3. részt, Carentant, akkor érteni fogjuk, hogy miért írtam le az első mondatot.
Albert Blithe személyére épített filmbéli karaktere és Marc Warren csodálatos fúziója a megtestesítője, egyben rendezői és írói eszköze arra, hogy elmesélje, mennyire értelmetlen, fájdalmas, gyötrelmes, felesleges és degenerált a háború minden egyes mozzanata. Hogy ember és ember egymás ellen, testvér és testvér egymás vérét ontva halad egymással szemben tusakodva, míg csak az nem győz, aki abban a pillanatban jókor volt jó helyen, felettesei szeszélyéhez és néha dilettáns parancsainak engedelmeskedve. Döbbenetesen eredményesen és kendőzetlenül támasztja fel a sorozat a második világháborút, nem tör pálcát, nem kritizál, inkább mesél és képez; egy olyan véleményt, amely – és amelyről én azt gondolom – egyetemes, törhetetlen és kötelező érvényű kellene legyen minden élőlény számára: A HÁBORÚ VÁLSÁG. A HÁBORÚ KÁOSZ. A HÁBORÚ SZÜKSÉGTELEN. A HÁBORÚ FÁJDALMAS és ÉRTELMETLEN.
Így, csupa nagybetűvel terjeszti az igét, mégis rettentően szerény marad mindvégig, epizódonként új személyiséget és új látásmódot megvilágítva a Háború tükrében. Életet, élni akarást a mészárlás közepette. Szerénységét átültette Damien Lewis, örökké szeretett Winters hadnagyunk lelkébe és átadja magát a nézők csodálatának.
Nincs ember, aki ne értené, aki meg ne könnyezné, aki el ne ítélné, meg nem ítélné és el tudná felejteni. A háborúkat mi alkottuk, mindig mi kezdeményezzük és MI vetünk véget neki.
Én kívánom, hogy soha, de soha többé ne kezdje el senki többé ezen a Földkereségen és az ilyen filmek maradjank meg a történelem véres valóságából elkészített emlékeztetőnek.
Csodálatos, igazi, szívből és tisztelettel, alázattal készített remekmű ez a sorozat, életem végéig biztosan megnézem még párszor.
Minden szereplője, közreműködője élete legjobbját hozza, olyan színészek előrelépését szolgálta a megjelenésével mint pl. Michael Fassbender, Scott Grimes, Tom Hardy, Marc Warren, Steven Graham illetve, mindeközben Wahlberg, Swimmer, Lewis, Livingstone és McDonough tündöklése és sok esetben a felsorolt színészek legfontosabb, legérdemesebb szerepe és szereplése látható az epizódokon átívelve.
Mind a rendezése, a szürkéskék háttérrel készített fotói, az arcközelik, amelyek az emberi érzelmek teljes skáláját felvonultatják, minden pillére, mondata, mozzanata tökéletes. Áthatja valami kortalanság, a már korábban említett örökérvényűség. Minden szempontból, természetesen és nyilvánvalóan 10/10.

Ez egy nagyszerű sorozat. Szinte szóhoz sem jutok, annyi érzés kavarog bennem. Az utolsó rész is teljesen szíven ütött.
Nem régen olvastam az idegen légióról. Arról volt szó, hogy a katonákat mivel foglalják le, hogy ne unatkozzanak. Itt is felütötte ez a fejét és számos tragédiát okozott a semmittevés. Ők katonák, közel három éve harcolnak, folyamatos feszültség alatt vannak, árkot ásnak, menekülnek, ellenséget ölnek, fogolytábort számolnak fel. Számukra szinte halálossá vált a béke. Szörnyű érzés volt nézni, ahogy egy részeg katona a felettese ellen fordul, majd pedig semmilyen tiszteletet nem hajlandó megadni a tisztjének. Speirs-t az elején utáltam, a közepén megkedveltem és a végén, rajongtam érte. Kegyetlen és könyörtelen, mint a háború, de jó ember, mint a béke. Megértettem miért kegyelmezett meg a katonának és miért maradt a hadseregnél. Ő egy nagyszerű ember volt.
Winterst már az elején imádtam. Ahogy összefogta az embereket, ahogy tartotta bennük a lelket. Hihetetlen egy ember.
Liptonról már áradoztam. :) Donnie Wahlberg az új kedvenc színészem. :D Jó volt végre nyugodt mosolyt látni az arcán. Hiányzott már ez a béke és nyugalom.
Nixon a whisky imádatával, a bájos arcával, a mélypontjával, beírta magát a kedvenc karaktereim közé. :D
Buck is visszatért a végén. Sajnáltam ami vele történt. Nagyszerű katona és ember volt, bár távozásával is nagyszerű felettest (Speirs) kaptam a 101-ek, de szívesen láttam volna őt is a seregben és a győzelem napján. Örültem neki hogy visszatért, hogy megmutatta jobban van. Jó volt látni együtt a fiúkat, ahogy önfeledten játszanak és nevetnek. Három éve voltak úton, meneteltek a pokolban, megérdemelték a békét. Ahogy mindenki más is.
Életem legnagyobb baklövése lett volna, ha kihagyom ezt a sorozatot. Jó sokáig húztam, nem nagyon akartam hogy véget érjen. Féltem tőle az igazat megvallva, hogy valami hollywood-i giccset csinálnak a végéből, de szerencsére nem ez történt. Nagyszerű keserédes véggel zárták a filmet. A 10. rész legjobb jelenete szerintem a német parancsnok beszéde volt az embereihez. Hősiességről, bajtársiasságról, testvériségről. Itt egy picit félretettem a táborokat és megláttam a németekben a 'csak parancsokat teljesítő' katonákat.
Ez a film senkit sem ment fel a bűnei alól, csak megmutatja a második világháború egyik véres arcát az ezerből. Nagyszerű sorozat, nagyszerű színészekkel, gyönyörű zenével és az is biztos, hogy nem egyszernézős darab.

Nem találom a szavakat, amelyekkel leírhatnám hogy milyen is ez a minisorozat.

Zseniális a felépítése.
Az a hihetetlen mennyiségű elképesztően jó színész aki szerepel benne…kb. az összes nagy kedvencem: Damian Lewis, Michael Fassbender, Tom Hardy…
A zenéje fantasztikusan kihangsúlyozott egy-egy jelenetet, úgy ahogy azt kell.
Több részén is szétbőgtem magam. Szóval érzelmileg rendesen megdolgoztatott.

Ajánlom! Mindenkinek látnia kellene. Szerintem nagyon hitelesen adta vissza azt a borzalmat amit a II. világháborúnak nevezünk.

Biztos hogy még egy párszor újra kell nézzem.

„mirólunk a mai naptól fogva a világ végezetéig úgy emlékeznek majd, mint a szerencsés kevesek, a testvérek csapata. Mert az, aki ma a vérét ontja az oldalamon, az örökre a testvérem lesz.”

Mindig könnyeket csal a szemembe ez a sorozat. Olyan történet ez a bátorságról, a hősiességről és a testvéri kapocs egy sajátos formájáról, melyet az élet írt. Az élet írt a leggonoszabb, legszörnyűbb esemény közepette: a háborúban.
Az Easy század katonáit nyilván hajtotta a tettvágy, a gondolat, hogy hőssé válhatnak, és valami nagyot vigyenek véghez, de a háború poklában rá kellett jönniük, hogy nem minden fekete és fehér, és ha túl akarjál élni, akkor csak egymásra számíthatnak. Látva a sorozatot az ember átérzi, hogy milyen lehetett ott lenni, viszont igazából félelmetes belegondolni, hogy amit a film/sorozatkészítésnek hála láthatunk a vásznon, azt ezek a fiatalemberek átélték. Minden egyes újranézéssel egyre jobban érzem át azt, amit az interjúban a veteránok mondanak. Amikor a könnyeikkel küszködnek, mivel újra át kell élniük a háború okozta sérüléseket.
Az alkotóknak sikerült a jó ízlés határain belül maradni, és egy-két pillanaton kívül nincs igazán kivetnivaló a sorozattal. A pátosz, az USA dicsőítése itt nem feladat. Helyette belelátunk abba, hogy milyen örömöket és szörnyűségeket éltek át a katonák, akik esőben, hóban, fagyban egyaránt tartották az állásaikat és egymásban a lelket. Ezt sokszor nagyon nyersen, sokszor pedig kifejezetten költőien tárják a szemünk elé.
Eközben az alkotók ügyesen elhintik nekünk azt is: igazából ez a másik oldalon sem volt máshogy. Mert a német hadseregben is emberek harcoltak. A sorozat egyik csúcspontja a német tábornok beszéde, aki kimondja azt, ami ott motoszkált a karakterek fejében.
Háborús témát boncolgató alkotásokra ritkán lehet ilyet mondani, de a Band of Brothers kiérdemelte: gyönyörű. A nézőben rengeteg érzelmet mozgat meg, miközben a látottak után talán kicsit megtanuljuk jobban értékelni az életet.

Az egyik legjobb háborús film(sorozat), amelyet valaha láttam. Az utolsó előtti epizód nagyon megviselt, de sok olyan része volt, amely torokszorító volt.

Ennel egyertelmubben szerintem nem adtam meg 10 pontot. Hosszasan lehetne leirni, miert fantasztikus es magaval ragado ez az alkotas. Annyira erzekletesen mutatja be nem csak a haboru szenvedeseit, hanem a kialakulo kotelekeket is. Es ez utobbi talan a legnagyobb erenye is. Nem csak a geppuskaropogas megy, hanem olyan melyen megy bele a lelektanba, az osszetartozas fennkoltsegebe amit talan tenyleg az eredeti cim ad vissza a legjobban : Band of Brothers.
A latvanyvilagon nagyon latszodik, hogy az anyagiakat nem sporoltak el. Nem azert, mert hivalkodo lenne, hanem egyszeruen meghokkentoen elethu minden az elejetol a vegeig.
Es amit kulon imadtam, az a minden resz elejen levo par gondolat az alakulat eredeti tagjaitol. Zsenialis huzas, es meg bennsosegesegbbe tette az egeszet.
Annyira megszerettem az embereket is, szinte koztuk ereztem magam. Nagyon fognak hiányozni. Bevallom a vegen meg is konnyeztem. Biztos hogy ujra fogom meg nezni.

Annyira valósághűen ábrázolja a háborút, a tisztek élményeit, hogy nehéz róla értékelést írni. Mindenki nagyon jól alakított, csak nekem kicsit sok volt a szereplő és nem tudtam mindenkinek megjegyezni a nevét.
Hihetetlen, hogy miket éltek át együtt, és hogy mennyire kitartottak egymás mellett, segítették egymást. Ez az igazi barátság.