A második világháború végkifejlete számos történész szerint a normandiai partraszállás sikerén múlt. A szövetségesek merész terve – összehangolt és váratlan támadást intézni a németekre, onnan, ahonnan a legkevésbé számítanak rá – 1944. június 6-án súlyos veszteségek árán, de sikerrel járt. Az… [tovább]
A leghosszabb nap (1962) 43★
Képek 22
Szereposztás
Gyártó
Darryl F. Zanuck Productions
Twentieth Century Fox Film Corporation
Kedvencelte 5
Várólistára tette 59
Kiemelt értékelések
Nagyszabású eposz a világtörténelem egyik, ha nem a legismertebb hadieseményéről. Cornelius Ryan könyve roppant részletesen mutatja be a D-Nap előkészületeit, az egyes akciókat, és persze a szemben álló felek nagyobb, vagy épp kisebb figuráit. A film nemkülönben ennyire részletes, és nem is feltétlen a klasszikus értelemben vett játékfilm ez, inkább dokumentarista mozi, viszont ez mindenképpen jól áll neki. Örülök, hogy később is születtek ehhez hasonló darabok (Tora! Tora! Tora!; A Midway-i csata; A híd túl messze van), ugyanis ügyes kezekben jól működik ez a formátum.
A film amellett, hogy kellően részletes képet ad a nagy napról, elképesztő erővel adja át az idegőrlő várakozás pillanatait, az ejtőernyősök ugrásának feszültségét, és a partraszálló egységek küzdelmét. A Pegazus híd elleni akció alatt szabályosan libabőrös voltam, a Sainte-Mére-Église-i mészárlás korához képest kellően elborzasztó, nemkülönben az Omaha parti események,
A mozi azonban nem akar egyoldalú lenni. A németek nem gonosz, ostoba ellenségként vannak bemutatva, hanem emberekként, akik épp emberi mivoltuk miatt hoznak olykor hibás döntéseket, mely a szövetségesek malmára hajtja a vizet, másrészt mégis tiszteletreméltó ellenfelek.
A szó legszorosabb értelmében vett filmélmény, melyet kismilliószor meg lehet nézni, még akkor is, ha már az első nézés előtt is tudja az ember, hogy mi lesz a végkimenetele.
Cornelius Ryan saját dokumentumregényéből (ugyanez a címe) írta a forgatókönyvet. Fantasztikus szereplőgárdával jelenítik meg a rendezők (más rendezte az amerikai, az angol, a német és a francia részeket) egyetlen nap történetét: a normandiai partraszállás zéró pontját, a D-Day-t. Akit érdekel a második világháború, mindenképpen nézze meg ezt a filmet (miután elolvasta a könyvet:), hihetetlen részletességgel mutatja be a film az előkészületektől kezdve azt a számtalan olykor felemelő, máskor drámai vagy éppen elborzasztó eseményt, melyek az egyes partszakaszokon egymással párhuzamosan zajlottak.
Más szempontból is érdekes a film: Oscar-díjat és Golden Globe-díjat nyert a legjobb operatőr és Oscart legjobb vizuális effekt kategóriákban, és jelölve volt a legjobb látványtervező, legjobb vágás és legjobb film kategóriákban. Ja, és fölhívnám a figyelmet a film zenéjére!!! (Maurice Jarre)
Az eredeti könyv és Eisenhower könyve alapján könnyű megérteni az egyes jelenetek szerepét. De azért jól jön a térkép is. Végre egy film, ahol minden nemzet a saját nyelván beszél. Node: hová tűntek a kanadaiak? (kimaradtak, volt is belőle sértődés)
Nehéz értékelni egy ilyen régi filmet. Az ütközetes jelenetek nagyon rendben voltak. Az odavetített jelenetek sokasága viszont manapság erősen szemet szúr, nem tudom ez akkoriban mennyire számított. És a színészi alakítások. Tudom hogy rengeteg nagynevű színésszel van teletömködve, de az alakítások szerintem rosszak voltak. Hiteltelenek, túljátszottak; a legjobb esetben is közömbösek.
A három órás játékidő bátor vállalkozás, érzésem szerint egy fél órát legalább meg lehetett volna spórolni a sallangok nélkül.
Számomra nem kiemelkedő film, de azért nem volt rossz megnézni.
Még nem biztos, hogy tudod, de ez az egyik eleme a mindenképp-meg-kell-nézzem-mielőtt-elpatkolok listádnak_ Nézd meg_ Legalább egyszer_ Ez ilyen egyszerű_
Népszerű idézetek
(Amerikai csapatparancsnokságon)
Amikor Normandiába érkeznek, egyetlen barátjuk lesz: Isten. Na és ez (egy fegyvert mutat)
– Ő halott, én nyomorék lettem, te eltévedtél. Valószínűleg mindig ilyen.. mármint a háború.
– Csak tudnám, ki győzött.