1917 (2019) 80% 360★

Szenzációs film, egyszerre kicsit sok volt, tömény, főleg az egy snitt miatt, sokszor újra kell még nézni!!

Észak királya (Robb Stark) és Tommen király (Tommen Baratheon) testvérek, Dr. Strange/Sherlock, Mark F. Darcy, Jim Moriarty és Dr. Thaddeus Sivana utasításokat osztogatnak az új fiúnak (még nem (kép)regényeződött be – George MacKay).

Sokakkal ellentétben meg kell védenem ezt a filmet. Szerintem kifejezetten jó lett.
Nem tudom, az átlag nézőnek mi számít háborúsfilm témakörben csúcskategóriának. Pl. „Az őrület határán” című giccsparádé?… Netán valami trancsírozós, darabolós produkció?… Hát, ha valaki csak ezen két végletben bír gondolkodni, ebben bizony csalódni fog. (Hála Istennek!…)
Az ötlet, miszerint tkp. vágás nélkül készült a film, nagyon jó. Nem sok ilyen van, és egy-egy ötlettel társítva jól is el tud sülni. Szerintem itt most utóbbi történt. Ahogy előttem már valaki említette: tényleg beugorhat róla a Saul fia. De nekem már az is tetszett, szóval, aki azon fanyalgott, gyanúsan ezen is fog. Mindenesetre próbáltam elképzelni azt a munkát és színészi teljesítményt, amit ez a fajta elmesélési mód elvárt, s azt kell mondjam, végtelenül tiszteletre méltó és becsülendő. A két főszereplő srác spoiler azt hiszem, telitalálat volt a feladatra, ügyesen végigcsinálták az egész storyline-t, amihez aztán a kötött pontoknál hibátlanul becsatlakoztak a húzónevek is. Colin Firth, Andrew Scott, Mark Strong, Benedict Cumberbatch… Én mindannyiukra büszke vagyok, részben azért, mert tényleg kis szerepeik ellenére erőteljes jelenlétet képviseltek a vásznon, nagyvonalúan átengedve a – nem kis – babérokat az ifjú titánoknak. És részben persze azért is, hogy az 1917 bekerült az ő filmográfiájukba is. Inkább erre legyenek büszkék mint az agyatlan romkomokra és társaikra. Öhm, öhm.
Számomra azért is volt különösen érdekes, mert tulajdonképpen igaz történet köré kerekítették. Így azért egy kicsit mégis más szemmel néz rá az ember. Aki pedig személyesen érintett valamelyik háborúban (vagy akár a holokauszt kapcsán) valamely közeli hozzátartozója / stb. miatt, az még inkább magáévá tudja tenni a tapasztaltakat. (Az én dédpapám pl. aknára lépett a fronton. A következményeket nyilván nem nehéz kitalálni. :( ) Egyszerűen borzalmas, elborzasztó, hogy ilyen megtörtént, megtörténhetett. Az pedig még inkább, hogy ismét közeledünk valami nagyon hasonló felé, és, ahelyett, hogy tanulnánk belőle, sokan csak kinevetik, leszólják – már az ilyen filmeket is, pedig mindez nagyon is komoly dolog.
Ez a film csodásan prezentál. Szinte lecsordogál a vászonról az a szürke, nyálkás levegő, a dögszag, a bomló vízi hullák szaga, a félelem szaga… Átjárja az egészet valami „megmagyarázhatatlan” fagyosság, a hófehér cseresznyevirág pedig már tényleg egyfajta jeges hótakarót mutat, semmint vidám megújulást.
Maga a történet nem tűnhet akkora dolognak, hogy ebből két órás film készüljön, ráadásul ilyen szerény cselekménnyel, úgymond. Pedig „szürkesége” ellenére nagyon is színes. Én – aki már 2x is láttam, egyébként – végig úgy néztem ezt a filmet, hogy megpróbáltam elképzelni, mekkora óriási feladat is ez. Hát, az. Eljutni A-ból B-be, ép bőrrel. Úgy, hogy bárhol lehet bárki, aki ellenség, és, ahogy a film is mutatja, az emberség már sokakból kiölődött ebben az óriási nyomásban és bizonytalanságban. Egymás farkasaivá váltunk. (Egyébként ami a repülős jelenetet illeti: szerintem abszolút hiteles volt, hogy az egyik fél segíteni próbált, míg a másik kihasználva a másik jóindulatát… Sok ilyen volt a háborúban, ez nem egyedi / kirívó eset.)
Én többször is elpityeredtem közben, másodjára meg aztán végképp. Számomra az egészet átszövi a világfájdalom.
George MacKayt pedig így a végén külön is meg szeretném dicsérni. Van a srácban valami, amit pontosan még én sem tudom megfogalmazni, de úgy érzem, nagy lehetőségek előtt áll, remélem, hogy majd tud is élni velük, illetve, hogy ez a jelenség másnak is feltűnt. Egyébként bizonyos snitteknél én konkrétan a fiatal Colin Firth-t fedeztem fel benne, rá emlékeztettek bizonyos megmozdulásai, a játéka… Szóval, ha tud még ennél is mélyebbre ásni magában, jó lesz ez. Mindenesetre a nevét megjegyeztem, és, majd odafigyelek rá jobban is eztán. (Mindez persze Dean-Charles Chapman érdemeiből nem von le semmit, ő is ügyes volt.)
A filmtől úgymond függetlenül, a szinkronhoz is írnék még egy gondolatot: akik fanyalognak tőle, ne tegyék. Kifejezetten jól sikerült, pedig magam is nagyon bele akartam kötni (pláne a múltkori Kurszk után), de most nem igazán tudtam. Abszolút élvezhető és a hangulatot / szorongást is visszaadja. Epres Attilát mondjuk hiányoltam, spoiler :D
Na, hát ennyi. Én a magam részéről örülök ennek a filmnek, végre került valami nézhető a moziba, illetve, szurkolok is neki nagyon, hogy kapjon pár díjacskát (még), szerintem abszolút megérdemli.

Tetszett, voltak benne látványos jelenetek, és hangeffektek, a sztori is jó volt, de nem lett a kedvenc filmjeim egyike. A két főszereplő srác jók voltak, bár nem sok minden derült ki róluk, de érdekes karakterek voltak. :-) spoiler De azért ő sem volt olyan rossz. spoiler Maga a film tetszett, de nem vagyok tőle elájulva, azért nem bánom, hogy megnéztem.

Összességében jól szórakoztam a filmen, bár talán nem úgy mint az elvárható. Főleg az vonta magára a figyelmem, hogy hova dughatja még be a csávó a véres kezét. Ez a gondolat aztán nem eresztett. Ürgelyuk, méhkaptár, esetleg más? A végén, a fás jelentnél hiányzott egy jól eső Tarzan üvöltés a cédrus tetején, ehelyett csak egy kis rejszolást kaptunk a fa tövében. 5/10 (értékeltem a sok esés kelést).

Az 1917 az idei év eddigi felhozatalának egyik gyöngyszeme, magasan kiemelkedik az élvonalból, ami csak külön bizonyíték rá, hogy eddig két Golden Globe szobrot bezsebelt (Legjobb film (dráma), Legjobb rendező) és még az Oscar hátra van, ahol 10 további jelöléssel indul, így nagy eséllyel nem kizárt a díjak ölükbe hullása a vörös szőnyeget követően. Sam Mendesnek sikerült olyan témához hozzányúlnia amihez eddig korábban ilyen formában még senki nem próbálkozott, ezzel pedig sikerült bővítenie a műfajt egy emlékezetes darabbal. A filmet idén január 23-ától kezdik vetíteni a hazai mozik. Részletesebben az oldalunkon olvashatjátok a teljes beszámolót. : http://filmdoboz.hol.es/…

Szóval van az a jelenet, amikor spoiler. Onnantól sejtettem, hogy ez a film nem fog tetszeni. Ez a fordulat egy James Bond filmben biztos elfér, de egy első világháborús történelmi filmben bizarr fordulat, mert elvesz az egész sztori – addig a pontig jól felépített – tragikumából.

Sam Mendes nagyon szeretett volna egy filmet csinálni nagyapja háborús történetéből (http://www.historyvshollywood.com/reelfaces/1917/), de valahogy nem tudott meggyőzni arról, hogy ezt így el kellett mesélni. Maga a történelmi alap talán „kevés” volt neki, ezért jelentősen feldúsította, hogy grandiózus háborús filmet készíthessen. Na de hogyan történjen a „feldúsítás” ennél a témánál? Ez azért mégsem a második világháború, ahol az elképzelt nyugati nézőknek elég bevetni pár Tigris harckocsit, SS-sisakos katonát az izgalmak fokozásához és a jó vs. rossz képzetének megteremtéséhez.
Az elsőben a háború kevésbé volt mozgalmas, hónapokig pár kilométerért folyt, és az ellenség sem volt náci. Akkor fel kell dobni a dolgot egy ördögi német tervvel, amit csak hőseink leplezhetnek le. Meg olyan német katonákkal, akik spoiler és a SW birodalmi rohamosztagosaival együtt tanultak pontosan lőni.

Egyébként az volt még a furcsa, ahogy a feszültséget egy idő után a készítők valamiért módszeresen megölték (a végén már alig érdekeltek a szereplők, pedig elvileg a tetőpontnál voltunk). Mert miután fel vannak vezetve a nagy tétek és hősies cselekedetek, spoiler A film első, sokat ígérő része után így egy kevés kockázatot vállaló, lineárisan kibontakozó mese lesz a történetből. Úgy látszik, a huszadik század akarva-akaratlanul megszépített emlékezetéért idén Oscar-eső jár.

Hogy azért jót is mondjak, a látvány mindenképpen 10/10. A világháborús senkiföldjét remekül adja vissza, a városi romok közötti éjszakai hajsza pedig amolyan pokol-utánzatként működik, bizonyos képsorok maradandóak.

Ha nem is estem hanyatt tőle, de azért nem volt rossz. Mindenképpen örültem neki, hogy most kivételesen az elsőről készült egy film, mert a másodikat szokták nyomatni ezerrel. (szeretem a témát, de bizony tud sok lenni)
A történet maga persze nincs túlbonyolítva és ne várjon senki sem nagy csatákat. Elkell jutni A-ból B-be, közben természetesen belefutnak pár problémába a karakterek, de szerintem ezt egészen hangulatosan mutatta be a film, továbbá nagy plusz volt az is ahogy filmezték.
A karaktereknek persze voltak egészen idióta (spoiler) lépéseik amiknél csak a fejemet fogam ( spoiler )
Összességében nem rossz film, egyszer meglehet nézni.
Végszó: Szóval Robb Stark Tommen Baratheon bátyja?

Rendkívül fontos film az 1917, s nem azért, mert egy újabb blockbuster, amiben a hős katonák legyőzik az ellenséget. Ebből a szempontból a Dunkirkhöz, Drága Elzához és a Saul Fiához hasonlóan egy személyes hangvételű, lassú sodrású háborús filmet láthatunk, amely hatásvadász klisék nélkül képes bemutatni a világháború borzalmainak mindennapjait. A szimbolikus narratíva miatt a film autentikussága és immerziója hagy némi kívánni való maga után, hiszen a kezdeti feszültség szép lassan elpárolog a szereplők védelmében, ahogyan a személyes dráma is erősen Oscar-szagú lesz a vége felé, viszont ettől függetlenül az operatőri megoldások, a többértelmű narratíva, valamint a háború borzalmainak hatásvadászatot nélkülöző bemutatása miatt a film még oktatási segédanyagnak is tökéletes lehet – a diákok úgyis mindig filmezni akarnak ilyen anyagrészeknél. Magasabb pontszámot azonban nem tudok rá adni, hiszen a feszültségcsökkenés és a történetben keletkező logikai következetlenségek azért ráteszik a bélyegét az összképre, viszont azt is el kell neki ismerni, hogy az utóbbi évek egyik legjobb háborús alkotásával gazdagodtunk.

Értékelés: 8/10

Egy igazi technikai bravúr a film, már érdemes csak a technikai megoldások miatt megnézni, hogy hogyan rejtették el a vágásokat. A két főszereplő játéka nagyon tetszett, kellően hiteles volt, jó volt friss arcokat látni, és természetesen a kisebb mellékszerepekben megjelenő nagy sztárok is hozták amit hozniuk kellett. A képi világa lenyűgöző, néha többet mondtak minden szónál. Lassú sodrású film, de a vágások hiánya miatt nekem fel sem tűnt hogy repül az idő, mert úgy éreztem egy pillanatra sem vehetem le a szemem a vászonról, mert mintha valós időben nézném és a végén még lemaradok valamiről. Maga a történet? Láttunk már ilyet és néhol lapos is, kicsit a végén már sietős, mintha hirtelen rájöttek volna, hogy na azért most már lassan jöhetne a konklúzió, de a képi világ ad annyi pluszt, hogy ez ne legyen feltűnő és élvezze az ember. Nem tökéletes film, de mindenképpen különleges, összességében egy korrekt filmélmény.

Hihetetlen volt a látványvilága és szerintem nagyon izgalmas volt!
Megértem miért beszélnek annyian erről a filmről, mert tényleg hihetetlen!
Szerintem látni kell egyszer minimum!