Kedvencelte 20

Várólistára tette 245


Kiemelt értékelések

Sydney 

Szenzációs film, egyszerre kicsit sok volt, tömény, főleg az egy snitt miatt, sokszor újra kell még nézni!!

Észak királya (Robb Stark) és Tommen király (Tommen Baratheon) testvérek, Dr. Strange/Sherlock, Mark F. Darcy, Jim Moriarty és Dr. Thaddeus Sivana utasításokat osztogatnak az új fiúnak (még nem (kép)regényeződött be – George MacKay).

Ascyra 

Vannak olyan filmek, ahol szentségtelennek érzem a terjengős írogatást (pedig tudnék hibát is felróni neki, nem is keveset).
Én a film végén elvonultam, hogy ne lássák, hogy nem bírom abbahagyni a bőgést, miközben csak egyetlen mondat járt a fejemben és ismételte önmagát, akár a sokáig kongatott déli harang:
Ez a film tökéletesen elmondja, hogy miért nincs szükség háborúra.
Mindenki más elmondta a többit róla.
Kihagyhatatlan, kötelező érvényű!

Londonna 

Sokakkal ellentétben meg kell védenem ezt a filmet. Szerintem kifejezetten jó lett.
Nem tudom, az átlag nézőnek mi számít háborúsfilm témakörben csúcskategóriának. Pl. „Az őrület határán” című giccsparádé?… Netán valami trancsírozós, darabolós produkció?… Hát, ha valaki csak ezen két végletben bír gondolkodni, ebben bizony csalódni fog. (Hála Istennek!…)
Az ötlet, miszerint tkp. vágás nélkül készült a film, nagyon jó. Nem sok ilyen van, és egy-egy ötlettel társítva jól is el tud sülni. Szerintem itt most utóbbi történt. Ahogy előttem már valaki említette: tényleg beugorhat róla a Saul fia. De nekem már az is tetszett, szóval, aki azon fanyalgott, gyanúsan ezen is fog. Mindenesetre próbáltam elképzelni azt a munkát és színészi teljesítményt, amit ez a fajta elmesélési mód elvárt, s azt kell mondjam, végtelenül tiszteletre méltó és becsülendő. A két főszereplő srác spoiler azt hiszem, telitalálat volt a feladatra, ügyesen végigcsinálták az egész storyline-t, amihez aztán a kötött pontoknál hibátlanul becsatlakoztak a húzónevek is. Colin Firth, Andrew Scott, Mark Strong, Benedict Cumberbatch… Én mindannyiukra büszke vagyok, részben azért, mert tényleg kis szerepeik ellenére erőteljes jelenlétet képviseltek a vásznon, nagyvonalúan átengedve a – nem kis – babérokat az ifjú titánoknak. És részben persze azért is, hogy az 1917 bekerült az ő filmográfiájukba is. Inkább erre legyenek büszkék mint az agyatlan romkomokra és társaikra. Öhm, öhm.
Számomra azért is volt különösen érdekes, mert tulajdonképpen igaz történet köré kerekítették. Így azért egy kicsit mégis más szemmel néz rá az ember. Aki pedig személyesen érintett valamelyik háborúban (vagy akár a holokauszt kapcsán) valamely közeli hozzátartozója / stb. miatt, az még inkább magáévá tudja tenni a tapasztaltakat. (Az én dédpapám pl. aknára lépett a fronton. A következményeket nyilván nem nehéz kitalálni. :( ) Egyszerűen borzalmas, elborzasztó, hogy ilyen megtörtént, megtörténhetett. Az pedig még inkább, hogy ismét közeledünk valami nagyon hasonló felé, és, ahelyett, hogy tanulnánk belőle, sokan csak kinevetik, leszólják – már az ilyen filmeket is, pedig mindez nagyon is komoly dolog.
Ez a film csodásan prezentál. Szinte lecsordogál a vászonról az a szürke, nyálkás levegő, a dögszag, a bomló vízi hullák szaga, a félelem szaga… Átjárja az egészet valami „megmagyarázhatatlan” fagyosság, a hófehér cseresznyevirág pedig már tényleg egyfajta jeges hótakarót mutat, semmint vidám megújulást.
Maga a történet nem tűnhet akkora dolognak, hogy ebből két órás film készüljön, ráadásul ilyen szerény cselekménnyel, úgymond. Pedig „szürkesége” ellenére nagyon is színes. Én – aki már 2x is láttam, egyébként – végig úgy néztem ezt a filmet, hogy megpróbáltam elképzelni, mekkora óriási feladat is ez. Hát, az. Eljutni A-ból B-be, ép bőrrel. Úgy, hogy bárhol lehet bárki, aki ellenség, és, ahogy a film is mutatja, az emberség már sokakból kiölődött ebben az óriási nyomásban és bizonytalanságban. Egymás farkasaivá váltunk. (Egyébként ami a repülős jelenetet illeti: szerintem abszolút hiteles volt, hogy az egyik fél segíteni próbált, míg a másik kihasználva a másik jóindulatát… Sok ilyen volt a háborúban, ez nem egyedi / kirívó eset.)
Én többször is elpityeredtem közben, másodjára meg aztán végképp. Számomra az egészet átszövi a világfájdalom.
George MacKayt pedig így a végén külön is meg szeretném dicsérni. Van a srácban valami, amit pontosan még én sem tudom megfogalmazni, de úgy érzem, nagy lehetőségek előtt áll, remélem, hogy majd tud is élni velük, illetve, hogy ez a jelenség másnak is feltűnt. Egyébként bizonyos snitteknél én konkrétan a fiatal Colin Firth-t fedeztem fel benne, rá emlékeztettek bizonyos megmozdulásai, a játéka… Szóval, ha tud még ennél is mélyebbre ásni magában, jó lesz ez. Mindenesetre a nevét megjegyeztem, és, majd odafigyelek rá jobban is eztán. (Mindez persze Dean-Charles Chapman érdemeiből nem von le semmit, ő is ügyes volt.)
A filmtől úgymond függetlenül, a szinkronhoz is írnék még egy gondolatot: akik fanyalognak tőle, ne tegyék. Kifejezetten jól sikerült, pedig magam is nagyon bele akartam kötni (pláne a múltkori Kurszk után), de most nem igazán tudtam. Abszolút élvezhető és a hangulatot / szorongást is visszaadja. Epres Attilát mondjuk hiányoltam, spoiler :D
Na, hát ennyi. Én a magam részéről örülök ennek a filmnek, végre került valami nézhető a moziba, illetve, szurkolok is neki nagyon, hogy kapjon pár díjacskát (még), szerintem abszolút megérdemli.

1 hozzászólás
Bálint_Péter 

Összességében jól szórakoztam a filmen, bár talán nem úgy mint az elvárható. Főleg az vonta magára a figyelmem, hogy hova dughatja még be a csávó a véres kezét. Ez a gondolat aztán nem eresztett. Ürgelyuk, méhkaptár, esetleg más? A végén, a fás jelentnél hiányzott egy jól eső Tarzan üvöltés a cédrus tetején, ehelyett csak egy kis rejszolást kaptunk a fa tövében. 5/10 (értékeltem a sok esés kelést).

5 hozzászólás
TLD 

Szóval van az a jelenet, amikor spoiler. Onnantól sejtettem, hogy ez a film nem fog tetszeni. Ez a fordulat egy James Bond filmben biztos elfér, de egy első világháborús történelmi filmben nemá, mert elvesz az egész sztori – addig a pontig jól felépített – tragikumából.

Sam Mendes nagyon szeretett volna egy filmet csinálni nagyapja háborús történetéből (http://www.historyvshollywood.com/reelfaces/1917/), de valahogy nem tudott meggyőzni arról, hogy ezt így el kellett mesélni. Maga a történelmi alap talán „kevés” volt neki, ezért jelentősen feldúsította, hogy grandiózus háborús filmet készíthessen. Na de hogyan történjen a „feldúsítás” ennél a témánál? Ez azért mégsem a második világháború, ahol az elképzelt nyugati nézőknek elég bevetni pár Tigris harckocsit, SS-sisakos katonát az izgalmak fokozásához és a jó vs. rossz képzetének megteremtéséhez.
Az elsőben a háború uncsy volt, hónapokig pár kilométerért folyt, és az ellenség sem volt náci. Nosza, akkor fel kell dobni a dolgot egy ördögi német tervvel, amit csak hőseink leplezhetnek le. Meg olyan német katonákkal, akik spoiler és a SW birodalmi rohamosztagosaival együtt tanultak pontosan lőni.

Egyébként az volt még a furcsa, ahogy a feszültséget egy idő után a készítők valamiért módszeresen megölték (a végén már alig érdekeltek a szereplők, pedig elvileg a tetőpontnál voltunk). Mert miután fel vannak vezetve a nagy tétek és hősies cselekedetek, spoiler A film első, sokat ígérő része után így egy kevés kockázatot vállaló, lineárisan kibontakozó mese lesz a történetből. Úgy látszik, a huszadik század akarva-akaratlanul megszépített emlékezetéért idén Oscar-eső jár.

Hogy azért jót is mondjak, a látvány mindenképpen 10/10. A világháborús senkiföldjét remekül adja vissza, a városi romok közötti éjszakai hajsza pedig amolyan pokol-utánzatként működik, bizonyos képsorok maradandóak.

5 hozzászólás
Törpillaa 

Tetszett, voltak benne látványos jelenetek, és hangeffektek, a sztori is jó volt, de nem lett a kedvenc filmjeim egyike. A két főszereplő srác jók voltak, bár nem sok minden derült ki róluk, de érdekes karakterek voltak. :-) spoiler De azért ő sem volt olyan rossz. spoiler Maga a film tetszett, de nem vagyok tőle elájulva, azért nem bánom, hogy megnéztem.

Bence211 

Az 1917 az idei év eddigi felhozatalának egyik gyöngyszeme, magasan kiemelkedik az élvonalból, ami csak külön bizonyíték rá, hogy eddig két Golden Globe szobrot bezsebelt (Legjobb film (dráma), Legjobb rendező) és még az Oscar hátra van, ahol 10 további jelöléssel indul, így nagy eséllyel nem kizárt a díjak ölükbe hullása a vörös szőnyeget követően. Sam Mendesnek sikerült olyan témához hozzányúlnia amihez eddig korábban ilyen formában még senki nem próbálkozott, ezzel pedig sikerült bővítenie a műfajt egy emlékezetes darabbal. A filmet idén január 23-ától kezdik vetíteni a hazai mozik. Részletesebben az oldalunkon olvashatjátok a teljes beszámolót. : http://filmdoboz.hol.es/…

Irasalgor

Rendkívül fontos film az 1917, s nem azért, mert egy újabb blockbuster, amiben a hős katonák legyőzik az ellenséget. Ebből a szempontból a Dunkirkhöz, Drága Elzához és a Saul Fiához hasonlóan egy személyes hangvételű, lassú sodrású háborús filmet láthatunk, amely hatásvadász klisék nélkül képes bemutatni a világháború borzalmainak mindennapjait. A szimbolikus narratíva miatt a film autentikussága és immerziója hagy némi kívánni való maga után, hiszen a kezdeti feszültség szép lassan elpárolog a szereplők védelmében, ahogyan a személyes dráma is erősen Oscar-szagú lesz a vége felé, viszont ettől függetlenül az operatőri megoldások, a többértelmű narratíva, valamint a háború borzalmainak hatásvadászatot nélkülöző bemutatása miatt a film még oktatási segédanyagnak is tökéletes lehet – a diákok úgyis mindig filmezni akarnak ilyen anyagrészeknél. Magasabb pontszámot azonban nem tudok rá adni, hiszen a feszültségcsökkenés és a történetben keletkező logikai következetlenségek azért ráteszik a bélyegét az összképre, viszont azt is el kell neki ismerni, hogy az utóbbi évek egyik legjobb háborús alkotásával gazdagodtunk.

Értékelés: 8/10

Ákos_Tóth 

Furcsa, hogy egy ilyen kaliberű film esetében majdhogynem a negatív kritikák célzott ellenpontjának kell lennie egy pozitív értékelésnek, de lássatok csodát: addig-addig tologattam a megnézését, hogy a sok lehúzó visszajelzés hatására titkon talán én is meg akartam találni azokat a fogáspontokat, amik által magabiztosan sárba lehet rántani Mendes I. világháborús látomását* – de kövezzetek meg, ezt a filmet nem lehet sárba rántani, ugyanis tökéletesen működik. Tízcsillagosan tökéletesen.

Az 1917 több síkon értelmezendő film, ami nyilvánvaló cselekményét nézve is egy kvázi-Odüsszeia feldolgozás. Nem igaz tehát, hogy nincs története – van neki, amit nem is olyan egyszerű körülírni. Mondhatnánk persze rá, hogy road movie-ként végigzavarja főhőseit egy anakronisztikus küldetésen, hogy közben bemutassa az I. világháború néhány letaglózó, hatásvadász módon megfilmesíthető szegmensét, de itt még bőven csak a nyilvánvalót karistolgatjuk. Ebben az esetben nem vagyunk tekintettel a történtek allegorikus mivoltára: van itt Sztüxön átkelés, egy égből aláhulló szirén, alvilágra szállás egy tönkrelőtt, lángokban álló francia városkában. Nem szabad tehát abba a hibába esnünk, hogy az 1917-et egy nyers erőszakosságával és realitásával operáló látványorgiának tekintsük – még csak technikai értelemben sem az, hiszen hollywoodi léptékben talán elsőként dolgozik azzal a filmkészítési metódussal, amivel a Saul fia – még művészfilmes szinten – meggyőzte anno az amerikai filmeseket.
És akkor térjünk is rá a technikai bravúrra: a sokak által ki/túlhangsúlyozott ál-egysnittes beállítás nem zavaró és főleg nem tolakodó! Mendes nem ezzel akarja eladni a filmet, hiába gondolja sok kritikusa azt, hogy de. A szereplőktől öt méternél messzebb nem távolodó, őket szem elől sosem tévesztő kamera ugyanis egyfajta intimitás megteremtése végett marad végig a megfelelő szögben: főhőseink életébe in medias res csöppenünk bele, küldetésük hirtelen, a semmiből jön, őket magukat nem ismerjük – ám negyed óra sem telik el, és máris tudunk értük aggódni, kiismerni véljük őket, meglátjuk bennük a mundérba bújt fiatalembert és a tapasztalt, dolgát végző céltudatos katonát. Sarkalatos pont, hogy az ártatlanság elvesztésének drámájáról itt már nem kell beszélnünk, Schofield őrvezető tapasztalt veterán, Blake tizedes elszánt, puskaport szagolt, erősen motivált, ámbár még nem keménykötésű katona. Felmerült itt korábbi értékelésekben is Schofield jellemfejlődésének problémája, pedig mindent egybevetve ez is jól kiolvasható az eseményekből: ő az a háborús filmekben ritkán bemutatott**, de a háborús irodalomban visszatérő alak, aki már nem mer hazatérni a csatatérről, mivel vagy elidegenedett a békés hétköznapoktól, vagy aggódik, hogy nem volna képes visszatérni a harcmezőre – az ő Odüsszeiájának lényege éppen az, hogy a legsötétebb órákban, a végső téboly szélén állva találkozik a reménnyel, a háború poklában feléledő ártatlansággal és friss, új élettel. Nehezen vállalt, rákényszerített küldetése részint félőrült állapotából, részint ebből az élményből táplálkozva válhat számára fontossá (míg a kettő közötti állapotban a harag és a sokk mozgatja) – bárhogy nézzük, motivációi a film egésze alatt világosak, miként Blake-é is.
Az a vád, miszerint az 1917 nem mutat meg eleget a háborúból, számomra majdnem az ostobasággal határos felvetés: a filmművészet ugyanis idestova száz éve próbálja megjeleníteni, miként zajlott egy tömeges lövészárokroham, ugyanakkor néhány valódi klasszikust nem számítva nem értek el nagy eredményeket. Mendes a CGI uralta XXI. században meg sem próbálkozott már ezzel, helyette olyan részletekre koncentrált, amiket filmen ugyan nem, de irodalmi forrásokban már láthattunk a háborúból: lángokban álló városokra, sötét, hullákkal és romokkal tarkított sártengerekből hirtelen zöld mezőkbe forduló tájakra, kis magasságból gyorsan talajt fogó, lángoló repülő drótakadályokra, árkokban hangyaként masírozó, látszólag arctalan, mégis emberekből álló csoportokra szürke és zöld tömegek helyett, egyáltalán a földet, amit két egymásnak feszülő, módszeresen kiépített frontvonal kanyonja szakít szét – lehetne folytatni a sort a végtelenségig. Mendes úgy ábrázolta az I. világháborút, mint korábban senki. Művészeti szinten is – hogy a legjobb operatőri munkáért járó Oscart muszáj besöpörnie a filmnek, az egyszerűen nem lehet kérdéses, és masszívan nem az egysnittezés miatt.

A mozi kényes és kérdéses pillanatai az átadott élmény mellett valósággal eltörpülnek: az az ominózus repülő valóban irreálisan jó helyre zuhan le a néző és a rendező számára, de ha ennyit sem engedünk meg egy efféle filmnek, nyugodtan elfelejthetjük az egész I. világháborús témát. Ha az itt felrótt hibákat a Harag, vagy egy Fegyvertelen katona, egy kortárs orosz háborús film, vagy ne adja ég a Dunkirk esetén rónánk fel, általában támogatnám, az utóbbiban esetleg elfogadnám őket. Az 1917 esetében nem hajlok erre, az általam támasztott elvárásoknak megfelelt és fölül is múlta őket. A megnézése után még tanakodtunk, hova lenne célszerű besorolni a Dunkirkhez képest – mostanra kezdek hajlani rá, hogy eléje!

*Nem tudom, ki emlékszik rá, de anno a Bőrnyakúak is így járt, ámbár fordított felállásban: a kritika imádta, a közönség véleménye megoszlott róla, és egy igen széles tábor teljesen félreértette.
**Lásd még: James őrmester, A bombák földje – egy másik általam kedvelt, de vegyes megítélésű darab főhőse… :)

5 hozzászólás
Rekaboni

Egy igazi technikai bravúr a film, már érdemes csak a technikai megoldások miatt megnézni, hogy hogyan rejtették el a vágásokat. A két főszereplő játéka nagyon tetszett, kellően hiteles volt, jó volt friss arcokat látni, és természetesen a kisebb mellékszerepekben megjelenő nagy sztárok is hozták amit hozniuk kellett. A képi világa lenyűgöző, néha többet mondtak minden szónál. Lassú sodrású film, de a vágások hiánya miatt nekem fel sem tűnt hogy repül az idő, mert úgy éreztem egy pillanatra sem vehetem le a szemem a vászonról, mert mintha valós időben nézném és a végén még lemaradok valamiről. Maga a történet? Láttunk már ilyet és néhol lapos is, kicsit a végén már sietős, mintha hirtelen rájöttek volna, hogy na azért most már lassan jöhetne a konklúzió, de a képi világ ad annyi pluszt, hogy ez ne legyen feltűnő és élvezze az ember. Nem tökéletes film, de mindenképpen különleges, összességében egy korrekt filmélmény.


Népszerű idézetek

Pandalin

Kár, hogy ezek a fritzekhez kerülnek. Amikor lőni kezdenek magukra, megtenné, hogy visszadobja ide?

Pandalin

– A tiéd úgyis elveszett. (kitüntetés)
– Nem elveszett az.
– Akkor mi történt vele?
– Mért érdekel?
– Még kérdezed?
– Elcseréltem egy franciával.
– Elcserélted?!
– Ühüm
– Mire?
– Egy üveg borra.
– Mégis mi ütött beléd?!
– Szomjas voltam.

Kiskakukk 

– Őrvezető… Ha tényleg eljut MacKenzie ezredeshez, legyenek tanúi.
– Írásos parancsot viszek.
– Tudom. De van, aki mindenáron harcolna.

Londonna 

Mondhatok valamit, amit valószínűleg úgyis tud? Nem jó rágódni rajta.

Londonna 

– Miért nem adják fel, azt' kész? Ha? Nem akarnak hazamenni?
– Nem bírják otthon az asszonyt. És Németország ótvar egy hely.

Londonna 

"Szitán szálltak tengerre ők,
Szita-likán, tenger habján,
S noha mindnyájukat óva intették,
A zúgó tengert ők semmibe vették.
Szita-likán, tenger habján távolba vész,
Távolba vész a szárazföld,
S lakói minők!;
Fejeik zöldek, kezük meg kék.
Szitán szálltak tengerre ők…"

Londonna 

"They went to sea in a Sieve, they did,
In a Sieve they went to sea:
In spite of all their friends could say,
On a winter’s morn, on a stormy day,
In a Sieve they went to sea!
Far and few, far and few,
Are the lands where the Jumblies live;
Their heads are green, and their hands are blue,
And they went to sea in a Sieve."

Londonna 

"Down to Gehenna or up to the Throne,
He travels the fastest who travels alone."

Londonna 

– Uram! Csak… csak mi megyünk?
„A cél, akár Gehenna, vagy ország trónja, kinek sietős, útja egymaga rója.”


Ha tetszett a film, nézd meg ezeket is


Hasonló filmek címkék alapján