Nyugaton a helyzet változatlan (2022) 80% 192★

Nem lett ez a film a kedvencem, de jól ábrázolta az első világháború pillanatait, körülményeit, milyen mocsokban kellett küzdeniük a katonáknak. Érdekes volt, mind ezt végignézni a németek szemszögéből, nem pedig az ellenféléből. spoiler Jól felépítették, és a karakterek se voltak olyan szörnyűek. Eleinte tök vidáman indultak a vérengzés felé, a háborúba, hogy leigázzák az ellent, spoiler de milyen hamar átment vidámságból, félelembe, és rémálommá vált az egész. Jól látszott az arcukon, mennyire megtörte őket a háború, és már nem úgy térnek haza, mint ahogy jöttek… A háború már csak ilyen, szörnyetegek mindig is voltak, és lesznek is…

Látványban, hangulatban profi a film, viszont hiányzik belőle a lélek.

Ami tetszett:
– elsőrangú kivitelezés, mindenhol sár, mocsok, naturális az összes haláljelenet
– nincs benne semmi giccs
– volt pár egészen ügyes megoldás/ábrázolásmód (az elesett katonák felszerelésének kitisztítása és átadása az újoncoknak, a kontraszt a sárban szörnyethaló katonák és a tojást és süteményt zabáló fejesek közt)

Ami nem tetszett:
– A karakterek ábrázolása gyengén sikerült, így izgulni se nagyon tudtam senkiért. Nincs karakterfejlődés (kb. csak annyi, hogy az elején lelkesek, aztán 2 perc múlva már savanyú képet vágnak és ezzel nyomják végig a játékidőt)
– a harci gázokból is „kaphattunk” volna többet
– túl hosszú

I. VH témában az 1917 (2019) például sokkal jobban sikerült alkotás. Szerintem.

Legdurvább háborús film, amit valaha láttam.

Oscar díjat érdemel. Sokkoló, elsőrangú alkotás.

Egészen naturalista háborús film volt, éreztem is, hogy az erőszakot le akarja nyomni a torkomon. De hogyan mutassa be másképp egy értelmetlen háború (ráadásul világháború) rövid szegmensét valaki? Az erőszak esztétika hatásvadász volt olykor, mégis a maga módján borzalmas, ahogyan kell. Hála istennek a giccset nem karcolta, főleg nem gázolt bele nyakig, akkor rontották volna csak el igazán.
Azért gimnazistaként mikor láttam a 79-es feldolgozást jobban felháborodtam a film bejezésén, azon, hogy ott még egy pillanatra újra kaptunk valami szépet és emberit, kontrasztba állítva az egész film borzalmaival, amit viszont itt a végére már csak morzsákban, nyomokban sem láttunk. Csak a felesleges halált és pusztítást, ami végigkísérte a filmet és teljesen felemésztette a karaktereinket, irgalmat sem hagyva nekik a normális életbe való visszatérésre. Már ha beszélhetünk normális életről egy első világháborút megjárt katona esetében, aki valószínűleg élete végéig megmarad lelki nyomorultnak és akkor 20 év és kezdődik a második nagy buli.

Nem újitja meg a háborús filmek müfaját, ettől függetlenül persze tisztességesen, precizen összerakott film, az operatőri munka egyenesen csodás, egyes képeit a falra lehetne akasztani… és a szinészek is remekek, amit ki lehet ebből hozni, azt kihozzák.

Én már annak is örülök, hogy azért jórészt sikeresen kerülte el a giccset, nem hatásvadász és főleg nem akart semmiféle hősi halálról hadoválni. Minden háború totálisan értelmetlen, abszurd és teljesen felesleges. És persze nem azok vivják, akiknek kellene: ők a fütött szobákban ücsörögnek, kávéznak és két pofára zabálják a finomabbnál finomabb falatokat, miközben a fronton tankok trancsirozzák szét a katonákat, vagy lángszórok égetik őket szénné, neadjisten a saját vérükbe fulladnak bele.

Vizuálisan gyönyörű film. Tetszett a stílus amit megütött a film, volt benne egy kis távolság tartás, de szerintem ez illett is ide. Kicsit így stílusban olyan volt mintha csak szemlélődők lennénk, mint például egy dokumentum filmnél. De ez működik, tekintve hogy így is képes elborzasztani, és szinte felfoghatatlan hogy egyes vezetők milyen döntéseket voltak képesek hozni… A vége pedig lesujtó, ahogy rájövünk hogy ez a kör forgás sose zárul le teljesen.

Sokan azt írjátok, hogy a lélek hiányzik belőle. Valahol igazatok van. Én is csak négy vagy öt részletben fogadtam be, mert valahogy egyszerűen nem volt most kedvem az I. világháború borzalmait nézegetni. De a végére én is azt éreztem, hogy oké, a sok mocsok, és vér után most már jó lenne valakiért izgulni, hogy valaki túlélje, de nem kapott el az érzés. Semelyik iránt sem izgultam, hogy meghal-e vagy sem, se Paul, se Kat, se Tjaden, senki iránt, igazából teljesen hidegen hagyott, hogy a végére életben hagyják őket vagy sem, ezt most itt nem is lőném le mivel, nem spoileres véleményt írnék. De nekem nem tetszett. Végigakartam nézni, főleg, hogy ennyi díjra is jelölve van a film, de nagyon megszenvedtem. Engem nem talált el. És ahogy olvastam itt a véleményeket, lehet inkább az 1917-nek adnék esélyt, azt jobbnak látjátok. Egyetlen olyan rész volt, ami „tetszett” (de inkább borzalmas ennek a megjelenítése): amikor az elején fülig érő mosolyú diákok várják, hogy fegyverrel a hónuk alatt kivezényeljék őket a frontra. Mintha ez valami szuper buli lenne. Fú. Szerencsétlenek… Hát. Nem sokáig mosolyognak.

Nagyon durva, naturalista film, csak több részletben tudtam végignézni. Összességében nagyon jó, viszont hiányoltam belőle valami pluszt, ami a könyvben megvolt. Két és fél órán keresztül nézni, hogy sárban és vérben tapicskolnak emberek, az valóban hatásos, és tény, hogy így is eljut hozzánk az, hogy a háború rossz, de lehetett volna még tovább árnyalni. A képi világ egyébként egészen elképesztő, ahogy a vezetőség-fronton harcoló katonák ellentéte is elég látványosan lett bemutatva.

A film csendes, tiszta, őszinte. A történetnek megfelelően sötét és baljós. A főszereplőnk a kezdeti lelkesedés után belecsöppen a valódi, véres háborúba. Szerez harctéri barátokat, reményeket, de szerez egész életre kiható véres emlékeket is.

Sázrazon a filmről: két oldalát mutatja meg a háborúban résztvevő németeknek.
Az egyik a vezetés és a fegyverszünet (béke) aláírói. A harctéri parancsnok csökönyössége és a fegyverszünetet kicsikarni akaró politikus.
A másik a közkatona, aki parancsra cselekszik, engedelmeskedik és nem gondolkodik. Ha vannak jó pillanataik, azt megbecsülik és még a szörnyűségek ellenére is képesek mosolyogni. De a harctéren mindenki másképpen viselkedik.

Pozitív:
– Nem a gyilkolás ezer módját és a sérülések véres mivoltát mutogatja a film, olyan, mintha a harcjelenetek inkább szükségből lennének a filmben. Így nem hentelés lesz, ahnem inkább csak bemutatás.
– A vezetés és a lövászárok közti nagyon erős ellentét, a kontraszt ügyesen lett beillesztve.
– A lövészárkok és a csaták kivitelezése erős és élethű
– A díszletek és jelmezek tökéletesek egy átlag néző számára.
– A szereplők hihetők, akik nem csilivili tökéletes színészek, a foguk barna, a kezük mocskos, a ruhájuk szakadt.
– A lassú képek adják a film magját, amiket a néző megélhet.

Negatív:
– Nem viszi végig a barátság, bajtársi testvériség kialakulását az iskolapadtól a kiképzésen át a lövészárokig, egyszerűen nem hagy rá időt a film, hogy a kapcsolatokat kibontsa.
– A borzalmak csak mellékesként jelennek meg, amitől egy kicsit könnyűvé válik a film. A tábori kórház szinte alig kap szerepet.
– Se a harcot, se a gyilkolást, se a lelki megmérettetést, se a lelki kötelékeket nem tudta megmutatni, mert túl sokat akartak a filmbe szuszakolni. De így nekem hiányos lett.

A könyvet nem olvastam, ezért nem tudom, mennyire könyvhű a film. Az 1979-es film szerintem sokkal erősebb és érzelmesebb. Abban katonai bajtársiasság sokkal jobban ki volt dolgozva. Így aki ezt megnézi, az nézze meg azt is, és úgy illessze össze az I vh. lövészárkairól a képet.
MEgnézni mindenképpen érdemes azoknak, aki bírják a háborús eposzokat. De ez a film sem tökéletes.