A Nyugaton a helyzet változatlan egy fiatal német katona lebilincselő történetét meséli el az I. világháború nyugati frontján. Paul és társai a saját bőrükön tapasztalják meg, hogyan változik a háború kezdeti eufóriája kétségbeeséssé és félelemmé, miközben a saját és társaik életéért küzdenek a lövészárkokban. Edward Berger rendező filmje Erich Maria Remarque azonos című, világhírű bestsellerén alapul.
Barby2005 értékelése
Barby2005
Sokan azt írjátok, hogy a lélek hiányzik belőle. Valahol igazatok van. Én is csak négy vagy öt részletben fogadtam be, mert valahogy egyszerűen nem volt most kedvem az I. világháború borzalmait nézegetni. De a végére én is azt éreztem, hogy oké, a sok mocsok, és vér után most már jó lenne valakiért izgulni, hogy valaki túlélje, de nem kapott el az érzés. Semelyik iránt sem izgultam, hogy meghal-e vagy sem, se Paul, se Kat, se Tjaden, senki iránt, igazából teljesen hidegen hagyott, hogy a végére életben hagyják őket vagy sem, ezt most itt nem is lőném le mivel, nem spoileres véleményt írnék. De nekem nem tetszett. Végigakartam nézni, főleg, hogy ennyi díjra is jelölve van a film, de nagyon megszenvedtem. Engem nem talált el. És ahogy olvastam itt a véleményeket, lehet inkább az 1917-nek adnék esélyt, azt jobbnak látjátok. Egyetlen olyan rész volt, ami „tetszett” (de inkább borzalmas ennek a megjelenítése): amikor az elején fülig érő mosolyú diákok várják, hogy fegyverrel a hónuk alatt kivezényeljék őket a frontra. Mintha ez valami szuper buli lenne. Fú. Szerencsétlenek… Hát. Nem sokáig mosolyognak.
