A vörös báró (2008) 81% 28★

I. világháborús történet, ami nagyon jól bemutatja a pilóták életét. Élveztem.

Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy a film készítésekor a főszereplő 27 éves volt :O , simán letagadhatna vagy 12 évet :) .
Ahhoz képest, hogy nagyon nem akartam háborús filmet nézni, de oké, mégis legyen ……. nagyon tetszett, a hibái ellenére is. Hallottam már a „Vörös Báró” nevet, de túl sok mindent nem tudtam róla. Most legalább egy picit ki lettem okosítva :D

Történelemórán mindenki hallott már a vörös báróról. De ki is az a Manfred von RIchthofen? Az első világháborús vadászpilóták egy kiemelkedő egyénisége, aki egymaga megtestesíti a lovagiasság eszményét, szólt a legtöbb tanórán a válasz.
Nos, a film készítői is körülbelül ennyit tudhattak róla (kiegészítve némi Wikipédia-életrajzzal), mert ez a film ritka méltatlanra sikerült az emlékéhez.
A karakterek üres papírmasék, a legtöbbjüknek még csak a nevét sem tudjuk meg az utolsó percekig. Pont ezért hiteltelenné válik mindaz a dráma, amire a történet nagy része épül, és fapofával nézzük végig a szereplők halálát.
A cselekmény maga darabos, a légi és földi jelenetek közti váltás végig úgy döcög, mint ekhós szekér a kátyús úton, ami szinte élvezhetetlenné teszi az egészet. A történet egy követhetetlen, kusza halmaz, amiben komolyabb háttérismeretek nélkül tíz perc alatt elveszik az ember, mintha csak egy bolognai spaghettivel teli medencében próbálna úszkálni.
Viszont ha nem karakterdrámaként, hanem az első világháború keresztmetszeteként tekintjük a filmet, az eredmény egy kitűnő korrajz. Amikor a készítők nem az elfuserált szerelmi szálat erőltetik, vagy az élet nagy igazságait üvöltik a nagyvilágba, hanem csak hagyják, hogy a háború kibontakozzon a nézők szeme előtt, a kép az ember agyába ég. Ha ezekből a jelenetekből több lett volna, most egy szavam sem lenne.
Így viszont csak annyit mondhatok, hogy remélhetőleg rövid időn belül készítenek majd egy filmet, ami tényleg méltó lesz Richthofen báró nevéhez, és nem csak propagandaként akarja használni, mint ahogy anno Németország is tette.

Hát, öhm, nos, nagyon jó, hogy készült egy film a Vörös Báróról, de annyival jobb lehetett volna, ha nem kitalált szálakkal (Käthe / Roy Brown) tolják tele, hanem megpróbálják elmondani a valódi történetet… mert az is éppen eléggé rendkívüli, drámai és tragikus volt.
El lehetett volna mesélni Oswald Boelcke életét és tragédiáját, kaphatott volna nagyobb hangsúlyt Manfred és Lothar testvéri kapcsolata, szerepelhetett volna többet a Jasta 11 többi pilótája, kiderülhetett volna, hogy Richthofen tulajdonképpen hány számára fontos embert veszített el, annyi minden lehetett volna…
…ehelyett kaptunk egy nagyrészt fiktív, idealizált főhőst meg a filmbeli szerelmét, akiről valójában csak annyit tudunk, hogy ők ketten egyszer szerepeltek ugyanazon a fotón, meg rengeteg Roy Brownt. MIÉRT.
És értem én a koncepciót, hogy Werner Voss nagyon jóképű volt, vegyünk fel a szerepére egy jóképű színészt, de könyörgöm, Til Schweiger 45 éves volt, amikor a film készült, szegény Voss meg sosem lett idősebb húsz évesnél.
Kurt Wolffot viszont tényleg valahogy így képzeltem. Valószínűleg nem ez az igazság, de Tino Mewes eszméletlenül cuki volt abban a sapkában.