Schindler listája (1993) 92% 479★

Hiába láttam már megannyi ehhez hasonló filmet, ez a téma századjára is ugyanúgy megborzongat. A film nézése közben szabályosan úgy éreztem magam, mint akinek percenként kiveszik a szívét a helyéről és összevissza facsarják. Bár kibírtam három órát sírás nélkül, az utolsó öt percben nálam is eltört a mécses. Ahogy kézen fogva jöttek a színészek a túlélőkkel Schindler sírjához… Áh, ezt könnyek nélkül képtelenség végignézni. A piros kabátos kislány pedig határozottan olyan motívum, amit soha nem fogok elfelejteni. Le a kalappal mindenki előtt!

„Aki egyetlen emberéletet megment, az a világot menti meg.”

Nagyon megrázott ez a film, méghozzá annyira, hogy most talán egy hónapig borzongani fogok, ha látok belőle valami részletet.
Egyszerűen hihetetlen, mire képes az emberi kegyetlenség..
És a tudat, hogy mindez megtörtént..teljesen kiábrándít a világunkból.
Ez a film kötelező mindenkinek legalább egyszer.

Egyszerűen zseniális ez a film. Sok mindent ellehetne mondani erről a filmről. Megható, szívszorongatóan lebilincselő, szomorú. A vége nagyon szép volt, meg is könnyeztem. Jók voltak a színészek is.

A Schindler listája az a mozi, ami már túlmutat a film keretein.
Nagyon szeretem általában Spielberg filmjeit (bármelyik műfajból) és ami miatt szeretem őket, az mind tetten érhető ebben az alkotásban is.

1.Spielberg képekben és filmszerűen meséli el a történetet.
Már többször leírtam ezen az oldalon, hogy én azoknak a moziknak a híve vagyok, amikor csak akkor szólalnak meg, ha már valamit képekben nem lehet elmondani. És Spielberg ilyen rendező. Amikor elindítottam a DVD-t nem emlékeztem, hogy átállítottam-e a hangot, gondoltam hogy keresek egy beszélős jelenet…Percekig tekergettem ide-oda, de nem találtam (a végén visszamentem a menübe), viszont nagyon erős képeket kaptam. A német hadsereg előtt menetelő éneklő kisfiúról, a zsidó fiatalt alázó németekről…A korszak árnyalatait mondja el képekben úgy , hogy nem kel szóban elmagyarázni.
Az első képsor, amikor a még színesben filmezett két gyertya lángol és mire leég fekete fehérré vált, az több, mint tíz évet foglal össze egyetlen szimbolikus képsorban.
Janusz Kaminskival ez volt az első munkája, majd zsinórban készítették a továbbiakat és szerintem nagyon egymásra találtak művészileg, ugyanazt a filmes nyelvet beszélik, csak az egyikük rendezőként, a másikuk operatőrként. Szerintem nagyon jó választás volt a fekete fehér, mert minden fotó és filmfelvétel, amit abból az időszakból ismerünk szintén fekete fehérben dokumentálódott. Nekem a két legerősebb jelenet, a gettó kiürítése és a az új Auschwitzba érkezettek válogatása. Ahol a káoszt, a zavart tudja megmutatni az állandóan mozgó kamera, mintha mis is részesei lennénk annak, mai ott történik…Megdöbbentő.

2. Spielberg nagyon bízik a színészeiben. Ezt is többször leírtam már. Sok színész a legjobb alakítását szerintem Spielberg filmben hozta. Nagyon sokszor csak a szereplő arcát mutatja és szavak nélkül kell érzékeltetniük, hogy mi játszódik le abban a figurában…
Nekem nagyon szimpatikus, ahogy Liam Neeson játsza Oscar Shindlert. Nem hősként, hanem egy olyan emberként, aki megpróbál olyan döntéseket hozni, amit az adott helyzetben helyesnek talál. Ben Kingsley-vel pedig valami egészen elképesztő módon dolgoznak együtt.
Ebben a filmben minden szereplő tökéletes, de ott van Ralph Fiennes Amon Goeth szerepében, aki számomra a teljes filmtörténet egyik legnagyobb alakítását nyújtja. Főleg ahhoz képest, hogy milyen filmekben ismerhettük meg. Én nem is tudom, hogy kinek az ötlete volt, hogy jó lenne erre a szerepre..Nagyon sokszor csak az arcát látjuk és ott van az őrület a szemében…Vagy az emlékezetes jelenetben az erkélyen, amikor a szájával emeli fel a lerakott cigit, hogy ne kelljen levennie a ravaszról a ujját. Ahogy megjelent a vásznon rettegni kezdtem és féltem, hogy valami borzalmas fog történni (és általában történt is).
Erről az alakításról eszembe jutott, hogy milyen nehéz lehet, amikor egy színésznek mindent, el kell dobnia, amit gondol a világról, az etika egy pici csíráját sem tarthatja meg, mert különben nem tudna belebújni egy ilyen figura bőrébe. És az is eszembe jutott, hogy mennyire kiszolgáltatottak a színészek, hogy milyen szerepre kérik fel őket. Lehet, hogy sok színészben sokkal több van, mint amire lehetőséget kap…

3.Spielberg a feszültségteremtés mestere. Tudom, hogy általában nem őt illetik ezzel a jelzővel, de számomra páratlan. Egyetlen másodperc sem volt, amíg nem figyeltem volna minden idegszálammal. Szinte megterhelő nézni a képsorait, de mégsem tudtam szabadulni.

4. Humor. Ezt minden filmjébe belecsempészi. Még egy ilyen filmben is, amiben el sem tudtam volna képzelni. Gondolok itt a halottra mutató kisfiúra, hogy ő volt a tolvaj, vagy amikor a kissrác beugrik a budiba és a többi ott lévő közli vele, hogy ez az ő helyük…Persze a humor is legtöbbször csak arra szolgál, hogy aztán megnyugodva, felkészületlenül kapjunk egy jó nagy pofont.

Számomra a Schindler listája egy egyedülálló filmalkotás, amilyen számomra nagyon kevés van a filmtörténetben.

Azt meg kell hagyni, hogy remek a rendezés és a színészi játékok is hihetetlenül jók, az operatőri munkáról pedig már szó se essék; a történettel sincs probléma, volt egy ilyen fekete folt a történelemben, foglalkozni kell vele. Azt már igazán sajnálom, hogy a kettős mérce propagandája a filmiparban csodás karriert futott be, és a szovjet gulágokról, a szibériai munkatáborokról, az örmény népirtásról, a búrok gázkamrába zárásáról még nem készült hasonló zsenialitással kivitelezett film.
Ez az egyetlen zsidós film – elnézést az egyszerűségért –, amiről elhiszem, hogy a kollektív bűntudatkeltés és hibáztatás, no meg a nyereség mellett valóban emléket akar állítani az áldozatoknak; hogy a számadatok túloznak-e vagy sem, még mindig kérdéses a történészi berkekben, erről nem is igazán írnék, mert a holokauszt témában nincs szabad vélemény- és szólásszabadság még csak ennyire sem. Majd ítél a történelem meg az okosok.
A film pedig a maga módján tényleg jó volt, de inkább csak a technikai részét és a karakteralakítást „istenítem”.

Hát ez ütött….
Mikor megláttam, hogy hány órás a film… eléggé meglepődtem. Még sose láttam, mindig csak hallottam róla.
Úgy az elején még annyira nem is kötött le, inkább úgy a közepe-vége fele.
Más tudni valamiről, mint úgy látni. Olyankor mindig annnnnnyival gyomorforgatóbbnak tűnnek ezek az évek.
A végén pedig meg is könnyeztem….

Nem azért tartott 3 napig megnézni, mert hosszú.
De ez egyben nem ment le a torkomon, úgy fél óránként fel kellett szabadítani a lelkemet belőle.

Többször nézős darab. Liam Neeson nagyot alakít (meg Ben Kinglsey is). Ahányszor megnézem, mindig bőgök rajta: főleg a vége felé nagyon megható tud lenni.

Hát erre nincsenek szavak. Műfaja legjobbja. Egy percét sem untam.

A tévében kaptam el, aztán mivel a második részre belealudtam másnap DVD-ről végignéztem. Persze sokszor láttam már, egyik kedvenc filmem. Nem nagyon kell magasztalni, nagyszerű film, remek színészi alakításokkal.