A legsötétebb óra (2017) 78% 303★

Gary Oldman nagyon odatette magát: Imádtam! A metrós jelenet volt az ami kb. a legnagyobb benyomást tette rám. Olyan megható volt és tökéletes. Nem bántam meg ezt a 2órát az életemből :D

Nekem ez tetszett, érdekes sztori volt, szeretem az igaz történeteket, és nagyon bírtam Gary Oldman-t, Winston Churchillként. Jó film, nem is volt olyan pörgős, és annyira lassú sem, inkább a kettő között, de legalább nem volt unalmas és vontatott. Végig fent tartotta a figyelmemet, teljesen lekötött. Annyira hitelesen alakított, az elején még kicsit vicces volt, főleg, amikor franciául próbált beszélni, de érdekes és kifejezetten jó szereplő volt. VI. Györgyöt is bírtam, ő is egy érdekes karakter, és ember volt. Jól alakította Ben Mendelsohn. :-D Churchill feleségét is bírtam, meg a titkárnőt is, jók voltak. :-) A többi színész is szintén jó volt, bár azokat a pletykát vénséges fa..okat nagyon nem bírtam. :/ Csak a rosszat látták Churchillben… Pedig több esze volt annak, mint azoknak együttvéve. :-D

Már bánom, hogy nem írtam meg hamarabb ennek a filmnek az értékelését, így már kezd elmúlni a hatása. Pedig mély benyomást tett rám, napokig gondolkodtam rajta, felidéztem belőle jeleneteket, és az biztos, hogy ismét elkezdett érdekelni a történelem, azon a módon, ahogy gimnazista koromban. Churchill személyisége nagyon megfogott, régebben is ismertem egy-két mondását, de most jobban utánaolvastam, és szívesen elbeszélgetnék vele egyszer, ha lehetne… Gary Oldman pedig varázslatos színész, hihetetlen játéka volt, teljesen beleszerettem. Persze régebben is szerettem, de ez az alakítása most kiemelkedően jó volt. Legalábbis szerintem.
Lassú film, érdekes tényekkel, a változásról, politikáról, sok, ma is aktuális témával. Nagyon tetszett, moziban pedig kifejezetten ütős volt, de mindenképp újra szeretném néni otthon is, hogy néhány részt alaposabban is megfigyelhessek. Tetszett, érdekel a könyv is.

Nekem tetszett, főként Gary Oldman miatt. Sajnáltam, hogy a végén alig esik szó a Dynamo-hadművelet/ Dunkirk/ sikeréről, amely a bátor és segítőkész civileknek is köszönhető volt. Churchill terve Dunkerque-nél és Calais-nél komoly veszteségekkel is járt, de az emberek nagy részét sikerült evakuálni. Azt sem hangsúlyozták, hogy a királyi család végül is nem menekült el, végig Angliában maradtak.
Összességében érdekes volt a film, némely hatásvadász jelenet ellenére.

Lekötött, és a jók nyertek. Valójában, mint film, teljesen középszerű, @annagramma értékelése* talán még felül is értékeli a 4 csillaggal, de elég jól leírja, hogy mik kifogásolhatók a filmben. Én még hozzátenném, hogy ha nem ismernénk a történelmet alaposan, akkor a békepártiak nézetei talán még szimpatikusabbak is lehetnének, mint a háborús héja Churchillé. De hát ismerjük a történelmet, spoiler, az angolok a jó oldalra álltak, és ehhez kellett Churchill. Akit igazán eljátszhatott volna egy karakteresebb színész. Ez lett volna a minimum. Ennek a petyhüdt arcú, tétova fickónak én nem nagyon hittem volna el semmit.

Ami esetleg érdekes, elgondolkodtató lehetett volna még a filmben, az a manipuláció értelmezése, bemutatása. A metró jelenet kísérlet volt erre, de elég dilettáns módon volt megcsinálva. Oké, hatásos volt, de lehetett volna egy kicsit kidolgozottabb. Például épp a napokban láttam egy képet, amelyiken Endrogan szerepel egy kislánnyal spoiler, és a Konok Péter írt hozzá egy jó kis szöveget:
– Ki ez?
– Ez itt Erdoğan elnök, NER-hazánk nagy barátja.
– Mit csinál?
– Pártkongresszuson beszél.
– És a kislány?
– A kislányt felhívta a nézők közül. „Nézd – mondta Erdoğan elnök a kislánynak – mennyi katona van itt! A katonák nem sírnak”.
– De a kislány sír.
– Mert kis buta. De Erdoğan elnök megpuszilta. Aztán észrevette, hogy mi van a kislány zsebében.
– Mi volt a kislány zsebében?
– Egy szépen összehajtogatott török zászló.
– Egy zászló? Minek?
– Te nem tudod, de Erdoğan elnök tudta. „Azért van zászló a kislány zsebében – mondta a közönségnek –, hogy ha elesik a harcban, azzal terítsék le a holttestét.”
– A kislány meg akart halni a hazájáért?
– Azt nem tudjuk, olyan kicsi még. Lehet, hogy nem akart. De Erdoğan elnök megkérdezte: „Ugye, mindenre kész vagy?”. És a kislány azt rebegte: „Igen”.
– Mikor történt ez?
– Ez most történik.

Ez a kislányos sztori ott volt ebben a filmben is.
Na szóval, arra akartam kilyukadni, hogy ez a metrós jelenet egy kissé demagóg közvéleménykutatás volt, amit aztán manipulatív módon használt fel Churchill a politikai vitákban. Itt talán tisztább helyzet volt, mint nálunk, a nemzeti konzultációkon, de azért az alap az volt, hogy akkor használom a tömeg véleményét, ha az megegyezik az enyémmel, egyébként meg hazudunk nekik.

Azért adtam neki mégis 8 csillagot, mert a lift tetszett, a Roosevelttel folytatott beszélgetés tetszett, és már rég lemondtam arról, hogy a moziban művészetet is látni lehet. spoiler

* https://snitt.hu/ertekelesek/503181

Hatalmas csalódás. Kifejezetten örülök, hogy nem csábultam el, és nem mentem el rá a moziba. Vérzik a szívem, de mivel meggyőztem magam, hogy nem lehetek ennyire elfogult (mint anglomán, és, mint londonmániás), ezért mégis csak 6 csillagot adtam rá.
Kezdeném talán a pozitívumokkal, az valamivel egyszerűbb. A jelmezek, a díszletek, a korszak nagyjából rendben volt. Sőt, rengetegszer kaptam fel a fejem és bizseregtem a fejem búbjától a lábujjamig, hogy úristen, hát én itt is voltam, meg ott is, és amott is! (Jó, tudom, sokszor csak díszlet volt a „vásznon”, de hát nyilván az eredeti volt a minta, azt meg télleg láttam: Churchill War Rooms – köztük a híres-neves térképszoba, maga a Westminster palota, eceteraecetera.)
Aztán. Churchill tényleg Churchillnek nézett ki. VI. György is kapott egy találó alteregót. Aztán… ennyi.
Lily James mit keresett ebben a filmben? Most őszintén. Az égvilágon semmit nem tett hozzá, de legalább ki is rítt. Meg azt se nagyon értettem, hogyha az elején kib.xták, akkor minek kellett mégis megtartani? Lelkiismeretből? Ugyan már, elcseszte. A gépírók tudjanak gépírni, ez a munkájuk. Ha elszúrja, elszúrja. Mehh. (Illetve, a színésznő külseje sem volt éppen ’30-as / ’40-es évekbeli. Ezt a lányt nem lehet eladni ilyennek, én legalábbis nem bírtam elhinni, bocsánat. Vagy csak túl béna volt a sminkes és a jelmeztervező.)
Kristin Scott Thomast én nem szeretem, sosem szerettem, ugyanakkor ha illik hozzá egy szerep, azért szoktam értékelni. Hát, őt se nagyon értettem, miért válogatták be. Ijesztő néni volt.
Aztán Ben Mendelsohn (VI. György). A külsejét megdicsértem. Eszméletlenül hasonlít az eredeti királyra, de sajnos ennyiben ki is merül a pozitívuma. Az ő jeleneteinél a korrektség kedvéért még hangsávot is váltottam, mert piszkosul érdekelt a szinkron ÉS az eredeti hang is. És, döbbenten tapasztaltam, hogy nem, nem én vagyok a hülye. György tényleg nem dadog. Helyette selypít, néha raccsol, és durván pösze. ??! Ezt most komolyan gondolták? Kínomban már visítva röhögtem, hogy erre nem bírtak odafigyelni a készítők. Nyilván, addigra György már sokat javult, de egy dadogó ember alapvetően nem hagyja el teljesen eme szokását, és NÉHA legalább jelét adja, hogy beszédhibás. (Ismerek elég közelről dadogóst, na.) És haragudtam emiatt a szinkronra is, hogy de legalább nálunk gondolhattak volna erre, hogy… További csalódásként éltem meg, hogy Csankó Zoltán 10 mondatos szerepet kapott ahelyett, hogy neki adták volna – megint – a királyt, ő biztos, hogy klasszul megoldotta volna a feladatot, különösképp, hogy a Zsivány Egyesben már magyarította ezt a színészt… (A csillagaim száma viszont nyilván a magyar verziótól független, mert, ahogy már említettem, direkt meghallgattam eredetiben is, grr.)
Gary Oldman. Ő egy szuper színész. Itt sem volt rossz, de… Ezért Oscar? Csinált ő már ennél sokkal frenetikusabb dolgokat is, az pedig, hogy itt „felismerhetetlen”, közel sem annyira az ő érdeme, mint a smink/maszkmesteré. (Öhm.) Szóval, nem értem. Persze, hozta a figurát, ezzel nem is volt baj, de azért mégis.
És, ami még igencsak zavart: a metrós jelenet. Ezt komolyan gondolták? Először fájt, nagyon fájt, aztán már itt is inkább visítottam kínomban a röhögéstől, hogy ezt képesek voltak így, ebben a formában forgatókönyvbe tolni. EGY megálló. EGY , b*xus. És hány perces ez a jelenet?… Ráadásul miniszterelnökünk felszáll a St. James's Parknál, majd leszáll a Westminsternél… Mire fellép, kb. le is léphet, mert eme kettő köpésnyire van. De nem, itt hosszan bámulják egymást az utasokkal, aztán a tömött kocsiban mindenkinek bemutatkozik, kupaktanácsol' velük, sőt, még arra is futja az időből, hogy névsort írjon. ???! Ha ennyire ragaszkodtak ehhez a hosszú, „pórnéppel” történő diskurzushoz, kitalálhatták volna, hogy több megállót is megy, bár, az mondjuk nehéz, ha épp a királytól jön… (Akkor korrekt a St. James's) Úgyhogy… marhaság. Ebből kifolyólag az se nagyon hatott meg, ami odalent történt, lévén, el voltam foglalva ezzel a sikító baromsággal. Hát most komolyan mááár…
Az egész film tele van felesleges üresjáratokkal, és inkább csak „kirakatfilmnek” éreztem. Ha valakinek, nekem nincs bajom a piszlicsáré részletekkel, meg a lassú folyással, de itt úgy volt lassú a film, hogy semmit nem tett hozzá. Ezt bőven lezavarhatták volna 80 percben is, úgy talán értékesebb lenne. Persze a mondanivalóját értjük, meg jó, meg minden, de… Hát… én őszintén mondom, nem bánnám, ha más is a témához nyúlna és újraforgatná – másokkal. Mert ez így nekem most nagyon nem.

Kiváló ritmusú alkotás a történelem egyik legmeghatározóbb napjairól. Gary Oldman zseniális és minden díja teljesen megérdemelt. Hangulatos és egy percig sem unalmas alkotás.

Remek! Gary Oldman a várakozásaimon is túltesz. Végig érezhető a nyomás, ami a vállára nehezedik. Történelmileg nem szállnék vitába senkivel, mint film nagyszerű!

Vészjósló idők jártak egész Európára, amikor Winston Churchillt miniszterelnökké választották. Bár az intézkedéseit és a meglátásait sokan bírálták, a végén mégis kiderült, hogy egy hihetetlenül karizmatikus egyéniségről van szó. A metrós jelenet különösen szíven ütött, tényleg nagyon megható. Dario Marianelli zenéje, a fényképezés, a korabeli hangulat, a kosztümök és London fantasztikusan árnyalják a képet. És azt hiszem, maradéktalanul kijelenthetem, hogy térdre borulok Gary Oldman zsenialitása előtt. Még az unalmasabb részeket is sikerült humorral és szarkazmussal megtöltenie, így dagályos történelmi film helyett igazi élményt kaptam.

Megnyugtatóan unalmas középszer egészen addig a szerencsétlen metrós epizódig, ott már odáig fokozódik Churchill idealizálása, hogy inkább tűnik beszámíthatatlan vénembernek, semmint jelentékeny államférfinak. Oldman jó színész, de alakítása éppen úgy nélkülözi a dimenziókat, mint a film. Olyan, akár egy elmegyógyintézetből szabadult, aki megkaparintott egy Chuchill maszkot és jelmezt, elhínárosodott elméjéből pedig folyvást bukkannak fel régi történetírók szövegei, amelyeket aztán gátlástalanul szaval bárkinek, aki az útjába kerül.