Sztálin (1992) 90% 21★

Szeretem az életrajzi filmeket, és ez közülük az egyik legjobban sikerült alkotás. A film alapvetően Sztálin jellemére és magánéletére helyezi a hangsúlyt, illetve a közvetlen környezetében történő politikai tisztogatásra. A vidéki események és a második világháború egészen háttérbe van szorítva, de én ezt nem érzem a film hibájának, mert nem ezt akarta megmutatni, pont elég volt, amit erről láttunk. Viszont tökéletesen visszaadja a film azt a paranoiát, ami a diktátor egész működését alapvetően befolyásolta, valamint tiszta, bár egyoldalú képet alkothatunk az olyan, talán kevéssé ismert, ámde komoly befolyással és történelmi szereppel bíró párttagokról, mint Kamenyev, Zinovjev, Buharin, Ordzsonikidze, Kirov, illetve a sztálini terror olyan végrehajtóiról, mint Berija, Jagoda, Jezsov. A színészi alakítások páratlanok, a maszkmester külön megemlítendő, de a film legnagyobb érdeme mégis az, hogy alapvetően történelmileg hiteles – már amennyire én tudom. Talán csak Vorosilov és Molotov kapcsolata van kicsit idealizálva.

Különlegesen mutatja be a diktátor életét, a lánya visszaemlékezései alapján. Ez a száll közelebb hozza. Nem csak a nagy és diktatórikus embert mutatja be. Egyben elgondolkodtató, hogy a lánya sem a szertető apát látja benne., sőt később a gyűlölt nyugatra távozik. Egyben eloszlat bennem egy tévhitet, miszerint a nagy diktátorok nem voltak valójában tisztában tetteik következményeivel. Viszont én úgy hittem Sztálin kb. a 80-as évekig uralkodott. Így viszont egy űr keletkezett az ismereteimben, hogy akkor a Sztállin utáni időkben mi volt a Szovjetúnióval.