Hamilton (2020) 94% 78★

10 csillagnál is többet szeretnék adni neki, és mindenkinek a figyelmébe ajánlani. Mióta megnéztem, csak ezt hallgatom, és bármikor újra tudnám nézni. Lin-Manuel egy zseni, a legtöbb szereplő pedig simán fantasztikus. Az egész szereplőgárda előtt emelem kalapom, a szöveg elképesztő, a zene tökéletes, a díszlet pedig egyszerűen nagyszerű! Jonathan Groff összesen 10 perce pedig minden pénzt megér. Aki ezt ilyen gárdával a Broadwayen láthatta, annak nem tudom lesz-e még az életben színházi előadás, amit élvezni fog.

Ez egy zseniális musical problematikus emberekről. Így a Broadway debut után 5 évvel már sokkal több kritikát kapott – hogy nem beszél eleget Hamilton és a Schuyler család rabszolgatartó múltjáról, hogy elsiklik kellemetlen történelmi tények felett. Úgy gondolom érdemes erről beszélnünk és fellelni a hibáit. De emellett azt is látnunk kell, hogy a musical célja nem az alapító atyák pedesztálra emelése. A célja hogy visszavegye a narratívát. Hogy olyanok játszanak főszerepet, akiknek a Függetlenségi Háború idején jogaik sem voltak. Hogy olyannak mutassa az USAt, amilyen sosem volt de amilyen még lehet.
A Hamiltont nem azért szeretjük mert rajongunk Washingtonért vagy Jeffersonért, hanem azért mert olyan színészek elevenítik meg őket a színpadon, akik láttán a sírjukban forognak.
meg persze azért mert az univerzális témái, a zenéi és a szereposztása zseniálisak

nem azzal akartam tölteni a szombat délutánom, hogy kisírom a szemem, but here we are

Nos, annak idején még amikor a jelenséget meg a zenét imádtuk, készítettünk róla egy adást: https://popkultcsajoksatobbi.wordpress.com/2016/05/19/a…
Aztán elmentünk megnézni Londonba is: https://popkultcsajoksatobbi.wordpress.com/2018/06/07/h…
Úgyhogy mondhatni, már vagy 4 éve vártam erre a filmre. S természetesen nem csalódtam. Nagyon jó volt látni az eredeti szereposztással és vissza-visszafogok még térni hozzá, mert érzem, hogy vannak részek, amiket többszöri megtekintés után lehet majd felfedezni, illetve, hogy milyen sok apró motívum van, amire eddig nem is számítottam.

Lin-Manuel Miranda és a Hamilton minden alkalommal tud újat (és egyre jobbat és jobbat) mutatni, it will never be enough
Egy éve még csak remélni is alig tudtam, hogy egyszer az eredeti csapattal láthatom ilyen minőségben, és tessék, itt van.
Túl sok mindent tudnék írni róla, szóval inkább csak annyit, hogy Thank you, Lin!

Hát lehet 10 csillagnál kevesebbet adni egy musicalnek, amely szövegének a 90%-át kívülről tudom, és rajongója vagyok évek óta? 2017-ben fedeztem fel, de azóta is kisebb-nagyobb szünetekkel folyamatosan hallgatom, és most végre láthattam is. Lin-Manuel egy tünemény, Daveed Diggs fenomenális (és a Hamiltonnak köszönhetem, hogy felfedeztem zenei munkásságát illetve a Blindspottingot). Leslie Odom Jr. zseniális, egyszerűen az ember mindkettejüknek szurkol. A dot Burr/A dot Ham :D Go Schuyler sisters!!! Mindannyian csodálatosak, ahogy az egész szereplőgárda is! (Jonathan Groff durván 10 percet szerepel, de ellopja a show-t, most tudatosult bennem, hogy a Jégvarázs 2-ben Kristoff „dalát” kicserélhetnénk a You'll be back-re, és az egész mese jobb irányt venne :D) Szóval órákig tudnék áradozni, és vannak akiknek már évek óta lelkesen rágom a fülét, úgyhogy most abbahagyom.

Annyira hype-olt ez a musical, féltem, hogy csalódnom kell, de nem: Egyszerűen zseniális! Minden percét imádtam.

Gondoltam megnézem, tetszeni fog, majd továbblépek, és nem fog elkapni az a rajongás, ami körülveszi a musicalt. Aha, mióta láttam, azóta állandóan a zenéket hallgatom és már éneklem is, youtubeon pedig ráfüggtem Szin rajzaira. (https://www.youtube.com/playlist…)

Elképesztő ez a musical, többet nem tudok róla mondani.
Azt hiszem, hogy eléggé nagy a hype körülötte, de megérdemli, csodálatosan csinálták meg.

Ez a szép hosszú első bekezdés kevésbé értékelés lesz, mint inkább a kapcsolatom a musicallel. Molyon egy figyeltem miatt hallgattam meg az első számot és őszintén, furának találtam. Aztán a What If It's Us olvasása után mégis rászántam magam és az első karantén elején végighallgattam, akkor még kép nélkül, a szöveget nézve nyilván, ami nagyszerű döntés volt, mert egyébként édeskeveset értettem volna belőle. Nagyon tetszett, de nem varázsolt el elsőre. Kicsit furán néztem rá, hogy mi volt ez? Csak aztán olyan érdekes volt a történet, olyan érdekes a forma, amiben „nézni” kényszerültem(vagyis, hogy a dalokból, kép nélkül kellett összeraknoma sztorit), hogy megnézettem húgommal is, aki szintén nem volt lenyűgözve, eredetileg a III George-os részeket szerette csak, aztán egyre nőtt neki a hallgatott számainak a listája, én pedig akkor már elkezdtem az egészet újrahallgatni sorban, a kedvenc számaimat nyilván többször. Aztán a kedvenc számaim változtak, újra és újra meghallgattam, míg már kívülről tudtam. Karanténban minden nap ez ment, kirakózás közben, színezés közben, tanulás alatt, mosogatás mellé. Énekeltük otthon, ha csináltunk valamit és amikor nem, csak ez volt a program, a bicóúton, amikor bicóztunk vagy görkoriztunk. Szüleimnek nem tetszett, úgyhogy rájuk néha igyekeztünk tekintettel lenni, de ezt rajongóként nehéz. Öcsémet viszont szintén rászoktattuk egy időre, bár nyilván nem értette a szöveget. Amikor kérdezte lefordítottuk neki, szerencsére a Say No to Thist sosem kérte. Persze igyekeztem családon kívül is rávenni az embereket, hogy megnézzék. Tudtommal egyedül @Egy_HEA_rajongó-t sikerült, de ennek nagyon örültem. Szerintem ilyen hosszan tartó rajongást még semmi nem okozott nálam, talán A Szent Johanna Gimi kivételével. Azon kívül, hogy folyamatosan hallgattam a dalokat, meghallgattam a kivágott dalokat, utánanéztem mi igaz és mi nem a musicalben, pineket mentettem róla, megtanultam a szövegét, olyan videókat néztem, ahol kitalálják pár másodperc alapján, hogy melyik szám megy, Lin-Manuel Mirandáról néztem videókat stb… Éppen csak Chernow könyvét nem olvastam el, de az is megvan.

Értékelősebb rész. Nézze el mindenki az elfogultságomat, mégiscsak rajongó vagyok. Szerintem ez a musical egyszerűen ZSENIÁLIS. Imádom, hogy az egészet „éneklik”, imádom a szereplőket, akkor is, ha objektíven szörnyű ember a legtöbb, imádom a történetet, ha az is szörnyű helyenként, imádom, hogy ilyen hosszú, hogy ilyen változatos a szövege, hogy a komoly, a megható és a vicces részeket ilyen zseniálisan szőtték össze, hogy Amerika első pénzügyminiszteréről szóló hiphop musical, mert persze, ki másról is lehetne musicalt írni. :DD A történetet és a szereplőket minden történelmi tévedés és ferdítés ellenére is imádom. A Disney+-os felvétel előnye, hogy sokat hozzátesz a kép, a színészek játéka, bár sosem titkoltam, hogy a hangot sokkal jobban imádom benne, mint a képet és hátránya, hogy szegény Mirandának elég gyenge hangja van benne, ezt még én is beismerem, főleg az eredeti stúdiófelvétel széthallgatása után feltűnő. A többi színész viszont zseniális énekes, élőben is, LMM-nak pedig elnézzük, hogy nem az, mert ő írta. :DD Az sem utolsó, hogy mennyi mindent lehet belőle tanulni az amerikai történelemről, ha valaki helyén tudja kezelni, hogy mi igaz és mi nem. Ennek egy aspektusáról szerintem nagyon szépen írt @fondorka az értékelésében, ezt nem ismételném meg: https://snitt.hu/ertekelesek/981902 A történelemtől elvonatkoztatva pedig vannak igazán gyönyörű részei a történetnek. Nevettem rajta, könnyeztem, meghatódtam, feldühített és inspirált. Én csak ajánlani tudom, mert tényleg zseniális, nézze/hallgassa meg mindenki!