Musical Hakuouki – Okita Souji-hen (Hakuouki Musical 2.) (2013) 100% 3★

Imádtam. *-*
Igen, ez igaz a többire is, de valahogy ez mégis maga mögé utasította az összes többit. Annyira tele volt érzelemmel az egész, végig. Többször is a könnyeim törölgettem, hol azért, mert hangosan röhögtem (köszi Hiroki :D), hol azért mert annyira szomorú volt. Hirose Daisukét eddig is imádtam, eddig is úgy éreztem, hogy igen, ő Souji, annyira, ha azt mondja valaki, hogy Okita Souji, az ő arca jelenik meg a lelki szemeim előtt, s nem az animekarakter, és itt… itt még inkább beleadott mindent. Nagyon nagyon jól hozta a karaktert, és nagyon szépen énekelt. Még a halálról is mosolyogva, ez annyira Souji.
Mellette Yamamoto Sayaka is ügyes volt, s ő is nagyon szépen énekelt. És pont valamelyik nap írtam a Harada-henhez, hogy az abban Chizurut alakító színésznő énekel a legszebben, de már nem vagyok benne biztos. Ez a színésznő is gyönyörűen énekelt.
És Kaoru vagyis Suzuki Hiroki… komolyan mondom ez az ember elképesztő! Nincs olyan szerep, amit ne alakítana jól. Egyébként utáltam Karout az animében (és a játékban is), de itt egyszerűen nem tudtam őt utálni. Annyira jól visszaadott minden érzelmet a színész, és olyan jól. Kétszer is megsiratott. Egyszer, amikor előkapta a mikrofont és elkezdett énekelni, amibe aztán beszált Chizuru is, Okita meg kommentelte, na akkor hangosan röhögve a könnyeim törölgettem. A másik jelenet, amikor megsiratott, az volt, spoiler.
A többiekről nem írok, szerintem eleget áradoztam már róluk mennyire jók. :D Azt viszont leírom, hogy imádtam Saito vicces jeleneteit. Mindig a tofu xDDDD
A zenéket is imádtam, a régieket is és az újakat is. A duettek is nagyon szépek, érzelmesek voltak.
És egyébként nem tudom miért, de úgy éreztem, hogy sokkal romantikusabb is ez az előadás, mint Haradáé vagy akár a többieké. Ahogy Souji apránként megváltozott illetve nem, de mégis… a fene gondolta, hogy ilyen romantikus is tud lenni (annak ellenére, hogy mindig azzal jött, hogy kinyírja Chizurut x3)
Nagyon jó kis előadás volt, biztos, hogy ezt is többször újra fogom még nézni. :D

Hát… ez óriási volt.
Nem tudom, a japánoknak miért megy ennyire ritkán Live Actionben, amit színpadon probléma nélkül produkálnak, de ismét leraktak az asztalra egy olyan előadást, amivel abszolút le tudtak nyűgözni.
Először is a mellékkarakterek, akikről nem beszélek olyan sokat, mert úgyis vannak olyan musical-ek, ahol ők a főszereplők… de azért meg kell említeni, hogy határozottan jók. Hijikata (különösen hosszú hajjal külsőre is), tényleg Hijikata, még a kicsit raccsolós beszédstílusa is megvan, gyönyörű az énekhangja. Saito teljesen Saito a legröhejesebb helyzetekben is (bizonyos jelenetek hatványozottan viccesek, ha az ember kimondottan Saito mimikájára figyel), Heisuke hangjában, megjelenésében, mozgásában is abszolút Heisuke, Harada és Shinpachi is hozták a megszokott stílust.
Kaoru ripacs. De komolyan mondom, valahogy úgy volt ripacs, hogy nem irritált, hanem hol hangosan nevettem rajta spoiler, hol pedig a ripacskodása pont az elmebajt adta át, és abszolút működött. Az énekhangja pedig neki is kimondottan jó.
Yamamoto Sayaka hangilag félelmetes, egy hamis hangot nem hallottam az előadásában, végig tisztán, szépen énekelt. Hitelesen adta át a romantikus részeket is, szépek lettek a duettek, a vokalizálások a vérszívó jeleneteknél (különösen, mikor Okitával együtt vokalizálnak, nagyon szépen szólt).
És a végére… Hirose Daisuke. Aki felment a színpadra, és onnantól kezdve vitte a hátán a darabot. Imitálta a szinkronszínész hangját, valami elképesztően, hiába nem is hasonlít eredetileg a hangja, ezen az elváltoztatott hangon beszélt és énekelt azután, hogy kardozott, táncolt, futott, köhögött az egész darabban. Utánozta a karakter mimikáját, és mozdulatait, gyakran megtoldva olyan apró elemekkel, amik sem a játékban, sem az animében nem szerepeltek, mégis összhangban voltak a karakter személyiségével. Az egyik fő szólója (illetve duettje is Chizuruvel), elképesztően fülbemászó, és elképesztően fájdalmas, különösen, hogy végig mosolyogva énekli. Hiába nem hasonlít, annyira hitelesen, átélve a szerepet játszott ez a színész, hogy tényleg elhitte neki az ember, hogy Souji.
Plusz akkor már megemlítem a zenéket, a koreográfiákat, amik mind nagyon jók. A humor, és a keserűség adagolását, ami teljesen helyén volt, és még a nyálat is visszafogták, különösen musical műfajban abszolút tolerálható volt. Kiegészítette a történetet olyan jelenetekkel, amik megint nem jelentek meg sehol, de illettek a képbe (például Kondou kifakadása, vagy Kondou és Hijikata párbeszéde). A színpadkép egyszerű, de jól használják ki, a jelmezek szépek, minőségiek, és összességében az Okita route-ot remekül adaptálta ez a színdarab. Minél előbb sort kerítek a többire is.

Aztabüdösmindenit.

Szóval. Adott Hirose Daisuke akinek akárhogy néztem az arcát én nem láttam benne Soujit. Aztán megnéztünk néhány napja pár jelenetet és kezdett leesni, hogy ugyan az arca nem olyan, de a hangja, a mimikája (!!!) az egész lénye átadja Souji karakterét. Zseniális ahogy a várható haláláról énekel vigyorogva, mert ilyen a karakter, akit alakít. Zseniális. Plusz @Valentine_Wiggin még keresett is a színésszel másik darabot, ahol megállapítottuk, hogy amúgy eredetileg baromira nem olyan a hangja, mint Soujinak, itt meg képes elváltoztatott hangon ÉNEKELNI. TISZTÁN. Respect. (Nem tudom elégszer kiemelni, mennyire baromira rohadtul nagyon hitelesen adta Okita Soujit ez a srác huh.)

Yamamoto Sayaka pedig szerintem az összes castból a legjobb hangú Chizuru. (Minden route-hoz más Chizuru jár, valszeg a duettek hangzása miatt) Ez a lány valami elképesztő, hogy mit produkált. A duettek baromi jól szóltak és szólóban is a helyén volt.

Összességében az egész darab nagyon szépen adaptálta a játékot/animét, kiegészítve saját megoldásokkal. A depresszív része ugyanúgy hozta a hangulatot, mint a vidám és az idétlen, ezek pedig jól voltak elosztva :D (Kaoru plz. spoiler ) A párnál a színpadon már jóformán elhittem, hogy tényleg szerelmesek, a nyálas része se volt zavaró, nem túlozták el. Az ending meg külön megérdemelt egy tapsot.