A Shinsengumi harmadik osztagának kapitánya, Saito Hajime fiatalkorától kezdve kitaszított, balkezessége, és csendes, majd egyre hevesebb lázadása odáig vezet, hogy a tartományából is száműzik. A Shieikan dojo azonban befogadja, és a fiatal férfi vak hűséggel fizet az elfogadásért. Ahogy… [tovább]
Musical Hakuouki – Saito Hajime-hen (Hakuouki Musical 1.) (2012) 3★
Musical Hakuouki - Hajime Saito story · ミュージカル『薄桜鬼』斎藤 一 篇
146' · japán · dráma, romantikus, fantasy, történelmi, musical, színházi felvétel 16
146' · japán · dráma, romantikus, fantasy, történelmi, musical, színházi felvétel 16
Képek 18
Szereposztás
Kedvencelte 1
Várólistára tette 4
Kiemelt értékelések
Valentine_Wiggin
1 hozzászólás
Szinte teljesen ugyanaz a cast, valószínűleg ugyanaz a rendezés is, mint az Okita-hen esetében, szóval sejtettem, hogy ez is jó lesz.
Alapvetően, bár Saito mint karakter a kedvencem, a route-ján összességében sok tényező zavart (Chizuru általánosságban nem tud fejlődni mellette, az égvilágon semmit nem tud csinálni, mert Saito mindig elé ugrál, a főbb antagonisták, Amagiri kivételével semmit nem mutatnak a stílusukból, mondhatni zsigerien negatívak…), úgyhogy nagyon érdekelt, hogy próbálják majd megoldani.
A koreográfiák még mindig nagyon jók, külön respect, hogy képesek úgy összerakni a térformákat, hogy Harada ne vágjon fejbe senkit a lándzsájával, és Saito se akassza véletlenül össze a kardját valakivel, csak azért, mert másik kézben tartja. A jelmezek, a színpadkép remek, tetszett, hogy az Okita-hen-hez képest „mozgékonyabb” volt a színpad, növelték, és csökkentették a teret, de még így is minimális maradt a díszlet, inkább a fényjátékkal, a szereplők mozgásával oldottak meg mindent. Az énekhangoknál Hijikata és Kazama mindent visznek, hiába nem sok a szólójuk, azt öröm hallgatni. Hirose Daisuke mint Okita mellékszereplőként is remekel, elképesztő, hogy tudja hozni a karakter komikusabb, és abszolút drámai oldalát is, szintén remekül játszik Heisuke, az egyik jelenete rendesen gyomron tudott vágni.
Yoshida Hitomi is teljesen jó Chizuru volt, hangilag ugyan nem érte el Yamamoto Sayaka szintjét, de azért szépen énekelt, és duettekben teljesen jól kijött, miért az ő hangja kellett Saito mellé, hihetetlenül jól szóltak együtt.
Matsuda Ryo pedig abszolút átélte Saito szerepét, a parodisztikus jeleneteken nagyokat nevettem spoiler, viszont amikor jött a dráma, jöttek az erkölcsi/érzelmi dilemmák, akkor azt is hitelesen tudta átadni. spoiler Külsőre is, hangilag is eléggé hasonlított az eredeti figurára, így sikerült végig hitelesnek maradnia. Nagyon tetszett a megoldás (már az Okita-hen esetében is, csak elfelejtettem megemlíteni), hogy a karakter fő témája (Okita esetén a betegségéről énekelt szám, itt meg a cseresznyevirágokról, meg az állandóságról énekelt) folyamatosan visszatér, csak más kontextusban, más szöveggel.
Ami talán egy kis problémám, hogy bizonyos jeleneteknél szerintem túltolták a humort (gondolok itt Inoue némely megnyilvánulásaira, vagy Amagiri problémájára Hijikata nevének megjegyzésével), jobban vissza kellett volna fogni, de összességében mégis azt mondom, különösen a vége fele a sok drámai jelenet elég jól ellensúlyoz. Voltak apróbb abszurditások, de azokba nem kötök bele, mert a játékban is abszurd volt. spoiler A finálénak pedig külön tisztelet, mert spoiler
Összességében én ezt a darabot is tudom ajánlani, még mindig remek feldolgozás, jó zenékkel, jó színészi játékkal.
Masterpost a fordításaimról:
https://todaywiggin.blogspot.com/2020/09/hakuouki-music…
Netta88
6 hozzászólás
Yaisa! Yaisa! Yaisa! Ya! Yaisa! :D
Fú, de hiányzott már ez a dal :D Épp itt volt az ideje, hogy megnézzem a kövi Hakuouki musicalt. Vagyis Saito történetét.
Ez a történetszál sem okozott csalódást, sőt, talán ez a második, amin a legtöbbet nevettem. Egy kicsit fura volt Gen-san-t ilyen idiótának látni, lehet kicsit már túltolták némelyik poént, de nekem tetszettek. Jókat nevettem rajta. Jó volt megint a félmeztelenes jelenet is, és Hijikata reakciója, meg Gen-san démon elemzése, és ötletei, hogyan is végezzenek velük. Yamazakin sírva röhögtem vagy húsz percig xD Amagiri is jó volt, amikor kifigurázta Hijikatát, bár így az ő személyisége is megváltozott, mert egyáltalán nem olyan ostoba, hogy ne tudjon megjegyezni egy nevet.
Ugyanakkor volt, amikor nem a nevetés miatt törölgettem a könnyeim. Souji nem sokat szerepelt most, de amikor igen, az szívbemarkoló volt. Kazama utolsó jelenete is könnyeket csalt a szemeimbe, meg ahogy Saito a cseresznyevirágokról, a változásról énekelt. És, ha már Saito: Tetszett az alakítása, a szóló dalai, viszont meglepő volt, hogy mennyire izzadt egy-egy jelenet közben. Konkrétan csöpögött róla a víz. O.O Durva mennyi energiát beleadott a munkába, látszott, hogy minden jelenetnél odateszi magát. Chizuru viszont most nem volt szimpatikus, mármint a színésznő sem, nemcsak a karakter. Maga a karakter itt valóban semmit sem fejlődik, teljes mértékben életképtelen, Saito állandóan megvédi őt, így esélye sincs fejlődni. Hiányoltam viszont Sanan-t és Kondout. Igaz csak a film felénél jöttem rá, hogy nem látom őket, de utána végig azon gondolkoztam, hogy miért nem szerepelnek? :D Nem jöttem rá, de sebaj xD
Tetszett ez a musical is, nagyon. Talán még jobban, mint Hijikatáé, viszont Heisuke-énél nem. Mindenesetre csak ajánlani tudom ezt is. =)
Népszerű idézetek
Valentine_Wiggin 6 hozzászólás
Saito: ParancsnokhelyettesParancsnokhelyettesParacsnokhelyettes
Parancsnokhelyettes…
Hijikata: Igen, Saito?
Valentine_Wiggin 8 hozzászólás
Saito: A férfi szíve sérülékeny dolog. Hogy egy hasonlatot alkalmazzak… tofu. Igen, olyan, mint a tofu. Finoman kell kezelni, vagy összetörik. De határozottan nem olyan kemény, mint a Koya típusú. Mert ugye sok fajta van, például a Momen, a Kinukoshi…
Okita: Rendben, értem, szereted a tofut.
Valentine_Wiggin
Amagiri: Micsoda meglepetés. Az emberek között létezik valaki, aki ilyen hatásosan képes harcolni ellenem. A démonok között is kevés lenne a méltó ellenfeled. Minden tiszteletem a tiéd, Katahiji Toshizo.
Hijikata: Hijikata vagyok!
Valentine_Wiggin 8 hozzászólás
Harada, Heisuke, Shinpachi és Yamazaki:
Yaisa! Yaisa! Yaisa!
Yaisa! Yaisa! Yaisa!
Yaisa! Yaisa! Yaisa!
Yaisa! Yaisa! Yaisa!
Egy férfi jól tudja
Mennyit bír a karja
Kezet fel!
Erős légy!
Férfi vagy!
Bírod még!
Hasizom,
Mellizom
Gyengül már a karod?
Széles vállak
Hátizom
Farizom
Nyakizom és combizom
Yaisa! Yaisa! Yaisa!
Yaisa! Yaisa! Yaisa!
Yaisa! Yaisa! Yaisa!
Yaisa! Yaisa! Yaisa!
Az izmok dolgában,
Senki nem jobb nálam
Kezet fel!
Erős légy!
Férfi vagy!
Bírod még!
Yaisa! Yaisa! Yaisa!
Hijikata (elüvölti magát):
Pontosan mi a poklot műveltek?
(Kinniku Love/Szeresd az izmaid c. szám fordítása)
Valentine_Wiggin
Saito:
Nézd hát
Száz szirom táncát
Száz haldokló virág
Végső búcsúját…
Hallom
Az idő kérdez
„Hű szív emeli-e mindig
véres pengédet?”
Nézd hát,
Száz szirom táncát
E múlandó pompát
Mit pusztulás vált
Az idő
Mert soha nem vár
Új tavaszt hoz, és újra nyílik
A cseresznyevirág.
Chizuru:
Mi változtunk talán?
Ez lett hirtelen más?
Ezért távozol hát?
Beszélj! Kérlek, mondd el az okát!
Saito:
Én változom, más nem
Ezért kell elmennem
Hogy maradjak, ki voltam
S a hitem meg ne törje, ami vár…
Együtt:
Száz virág
Hullajtja szirmait
De érzem, ígéri az új tavaszt a szél,
Akkor is, ha lesz még ezer tél
Saito:
Mennem kell…
Chizuru:
Menned kell…
Saito:
Nem tudom merre még…
Chizuru:
Nem tudod, merre még…
Együtt:
De érzem, veled leszek majd,
Mikor véget ér egy tél.
Saito:
Nem változom majd…
Chizuru:
Veled leszek majd…
Együtt:
Mindegy hány tél múlik még.
(Kawaranaimono/Az állandó változás c. szám)
Valentine_Wiggin
Chizuru:
Sötétedik, jön az éj,
Felelj hát, mit játsszunk most te meg én?
Azt mondod, fogjuk azt a régi babát,
Azt mondom, ne tegyük, mert eltörjük tán.
*Saito besétál, Chizuru beszédre vált*
Bocsáss meg! Nem láttam, hogy itt vagy!
Saito (beszél):
Miféle dal ez?
Chizuru (beszél):
Apám tanította. Még évekkel ezelőtt.
Saito (beszél):
Koudou-san… te milyennek láttad?
Chizuru (beszél):Ó, az apám igazán kedves ember. Számomra pótolhatatlan. Jólelkű apa.
(énekel)
Ő átölelt gyengéden, karja közt a béke várt,
Ha az éjjel túl mély volt már, és az álom nem talált!
Hogyha fagyos volt a tél,
Tombolt a sok hideg szél,
Mellettem volt, megvédett bármitől.
(Yoiyami Aketara Asobimasho/Mit játszunk most te meg én? c. szám)
Valentine_Wiggin
Saito:
Miért harcolok? Mi volt az okom?
Kardot miért fogtam? Miért forgatom?
Fáradt gondolat, vissza-visszatér…
Harcos hogy lennék? Gyenge vagyok én.
Hitet, bizalmat, hogy érdemelném?
De emlékezem még, nyugodni nem bírok így…
Nézz hát
Egy bukott szamurájt…
A vérbefúlt álmát
A hamut nyomán
A kardom
Mit nem védett, lásd
Épp célom, épp a hitem volt, épp az pusztul hát
Nézd hát
Hogy élek még tovább
Szégyenem nem öl
Csak kínoz, csak fáj
Erős
Ó, bár lehetnék!
Szívemnek ami drága még, el nem veszteném
(Kawaranaimono/Az állandó változás repríz)
Valentine_Wiggin
Okita:
Élsz még? Gyerünk, fogd meg a kardod,
új harc hív!
Ki meg elhullt, azon a bánat
nem segít!
Mindenki:
Attól félsz, hogy megfojt a sok nehézség,
Elsüllyedsz és elnyel a nagy sötétség.
Ne félj, vezet majd a szamuráj hite!
Hijikata:
Megragadjuk, el ne szalasszuk a
jó esélyt.
Ismerjük, de nem szabad félnünk
a veszélyt.
Mindenki:
Attól félsz, hogy megfojt a sok nehézség,
Elsüllyedsz és elnyel a nagy sötétség.
Ne félj, vezet majd a szamuráj hite!
(Samurai Future/A szamuráj hite c. szám)
Valentine_Wiggin
Souji:
Könnyedén, ez egy tánc
Lépj, hajolj, szúrj, vágj!
Saito:
Ha küzdesz, ne hátrálj!
Gyorsan mozdulj, figyelj, nem véthetsz hibát!
Souji:
Mit gondolsz? Mit hiszel?
Mi lesújt, s mi felemel?
Saito:
Van hitem, van erőm
Bárki mondja még nekem…
Souji:
A balkezes alapállás
Saito:
Szabálytalan, hibás, csalás!
Souji:
Egy szokatlan új kihívó
Saito:
Új csata, oly sokat mondó
Souji:
Nem bambusz a fegyver nálunk
Saito:
Jó kard súlyát nyögi vállunk
Souji:
Könnyű lépés, erős csapás
Saito:
Laza védés, gyors támadás
Együtt:
Ne becsülj alá!
Mutasd, mit tudsz, lásd, hogy itt vagyok
Egy mozdulatba rejtve én
Inoue (beszél): Egy találat!
Heisuke: Nem hallotta, hogy talált?
Harada: Szerintem ezek ketten most épp senkit nem hallanak.
Souji (énekel):
Gyerünk, még, tovább!
Több van benned, támadj hát!
Saito:
Gyerünk, még, tarts ki!
Kit kétely mérgez, nem tud küzdeni
Souji:
Egyenlő felekként,
Rád nézek, értelek,
Saito:
Értem, hogy mi a tét
Lelkünk fog…
Együtt:
…kardot épp!
Souji (beszél): Erős vagy. Sokkal erősebb, mint gondoltam.
Saito: Te is.
Souji: Mindenki mást le szoktam győzni egy szúrásból!
Saito: Szintén. Te vagy az első, akit nem terített le az első csapásom.
Együtt (énekelnek):
Ne becsülj alá!
Mutasd, mit tudsz, lásd, hogy itt vagyok
Egy mozdulatba rejtve én
Régóta vártam már
Egy ellenfélre, ki nem hátrál
Vártam a kihívást,
Nem is hittem, hogy eljön
Szomjazott szívem, új csatát keresett
Szomjazott szívem, nem volt, mi vezetett
Ha meghalunk most, nem fáj,
Ez a harc veled megérte már
(Ne becsülj alá!/Don't forget my style! c. szám fordítása)
Valentine_Wiggin
Saito:
Álmodtam, van egy út, mit járhatnék
Egyenes, széles út, és látom a végét
Álmodtam azt is, kard vagyok
S csak egy a cél
Saito (beszél): Hát megkeresem a kardhüvelyt, amibe beleillek.
[közjáték]
Inoue: Találjátok meg őket, mielőtt bárki meglátná!
Harada: Gen-san, mi történik?
Inoue: Az elbukottak szabadon járnak a városban.
Heisuke: A fenébe, már megint?
Shinpachi: Sano! Heisuke, gyerünk!
Saito (énekel):
Megy még az út, segít
Látom a vége közelít
Követem amíg tart
Le nem térnék róla
Elszáguld a világ
Tudom, sorsom, hogy maradjak
S kardként forgassanak,
Ahogy álmodtam, kívántam rég…
(Ore wa ikiru/Megy még az út c. szám fordítása)
Folytatása
 | Összehasonlítás |
