Musical Hakuouki – Toudou Heisuke-hen (Hakuouki Musical 5.) (2015) 100% 2★

Talán nem ezzel kellett volna kezdenem, de Heisuke volt az első kedvencem, amikor elkezdtem nézni az animét, ezért a játékban is az ő route-ját vittem végig először, és ezért is esett rá most is a választásom.
Eleinte kicsit furcsa volt, hogy élő emberek bújtak a kedvenceim bőrébe, na meg a műfaj is, hogy musical, de hamar elillant ez az érzés. Tulajdonképpen csak meg kellett szólalnia a főszereplőnek, Ikeda Junya-nak, és egyből elvarázsolt. Teljesen olyan hangja volt, mint az animében/játékban levő Heisukenak. Annyira vissza tudta adni a karaktert, hogy élvezet volt nézni és hallgatni is. És ez igaz a többi szereplőre és a játékukra egyaránt. Chizuru sem volt olyan idegesítő, voltak jó pillanatai, amikor tényleg erősnek mutatta magát, meg úgy általában nem olyan életképtelennek.
Az sem zavart, hogy tulajdonképpen az egész alatt ugyanaz a helyszín és a díszlet, egyszer sem változtattak rajta, hoztak be új elemet vagy bármit. Mindent a fényekkel és a színészi játékkal oldottak meg. Elképesztő! A dalok is fantasztikusak voltak, különösen tetszett az Ikedaya-ban elhangzott farkasos dal.
A történetre amúgy már nem emlékszem pontosan, és volt egy két olyan rész, amit nem értettem, főleg az elején Sen és a Rasetsu Sannan felbukanása, amikor még nem kellett volna, de ez sem zavart igazából, mert tényleg annyira jó volt az előadás. A dráma mellett voltak aranyos, vicces részek is. Jót nevettem, amikor Heisuke levelet kapott Shinpachitól, és felolvasta mi áll benne, aztán megjelent megint a levélhordó fickó, Heisukenak meg a reakciója rá. XD Aztán a félmeztelen jelenet, azt hiszem az az orvosi vizsgálat akart lenni, bár dr. Matsumoto-t nem véltem felfedezni a tömegbe, szóval lehet mégsem az volt, mindenesetre jót nevettem rajta. Meg a legvégén a meghajlásnál, külön tetszett, hogy Kondou felemelte Soujit és a vállára ültette (?) :D Szóval törölgettem a könnyeim rendesen, hol a nevetéstől, hol a szomorú részek alatt a sírástól.
Elképesztően jó, imádtam minden percét, megérdemli, a 10 csillagot, és hogy bekerüljön a kedvencek közé. Biztos, hogy újra fogom nézni még párszor.
És nem utolsó sorban köszönöm a feliratot @Valentine_Wiggin !! =)

A Hakuouki történeteit általánosságban jellemzi egyfajta keserédesség, hiába van jelen a humor, általában szomorkás, de emelkedett hangulattal zárták az összes darabot, mint ahogy a route-ok stílusa is ilyen volt a játékban. Heisukéé is.
Ehhez képes erre a musicalre azt kell mondanom, hogy jól esett, aranyos volt, a keserű, szomorú elemeket olyan mértékig ellensúlyozták a bájos elemek, hogy végül egyértelműen azok kerültek túlsúlyba. Két és fél óra alatt már majdnem Naruto szinten sokszor hangzott el a „nakama” (barát) szó, sok különböző szövegkörnyezetben, és úgy általában, az egész musical hihetetlenül barátságcentrikus. Ott van a Heisuke-Shinpachi-Harada hármas, Heisuke és Sannan, Chizuru és Sen, Hijikata és Kondou, Saito és Souji, sőt, még a három démon közül is, Shiranui és Amagiri is szokatlanul erős véd és dacszövetséget mutattak Kazamával. És frenemy kapcsolatok közül a Harada-Shiranui illetve a Heisuke-Kazama is elérte ezt a szintet a végére. Még ahol a főszereplő nem is volt jelen, ott is állandóan ment a barátok vagyunk, és segítjük egymást téma, ami egyébként hihetetlen jól működött, egyetlen hátránya, hogy úgy két óra után hirtelen beugrott, hogy amúgy ez a sztori a Bakumatsuban játszódik, ami a japán történelem egyik brutálisan véres szakasza. De kit zavar ez, hiszen barátság van!
Egyébként a Heisuke-hen hozza a többi musical minőségét, Ikeda Junya zseniális, a többi musicalben is nagyon Heisuke volt, de itt így, hogy főszerepbe került, különösen kijött, mennyire jól megy neki ez a karakter. Az énekhangja nem kiemelkedő, de az döbbenetes, hogy milyen akrobatikus mozdulatokat tudott megvalósítani. Tanoue Marina megint nem a hangja miatt volt jó (sőt, szerintem ő a leggyengébb énekes az eddigi Chizuruk közül), de jól hozta a karakter stílusát, és a főhősnő végre vagány volt, eszébe jutott, hogy tud kardozni, még ha nem is magas szinten, sőt, akár, ha már körülveszi egy halom szamuráj, gyakorolhat is, sőt spoiler Sannan pedig spoiler
Zenékből megint volt pár teljesen új téma, némelyik annyira jól működött, hogy fogalmam sincs, hol volt eddig (pl. az Ikedaya incidensnél a „Moonlight of the Wolves” illetve a Souji és Saito által énekelt "Give me some power to change the world") Összességében érdemes megnézni, mert remekül adaptálja a játékot továbbra is, de a drámai vonulat ellenére annyi benne a humor és a pozitív kicsengés, hogy szerintem az eddigi legoldottabb hangulatú musicalről van szó.