Musical Hakuouki – Harada Sanosuke-hen (Hakuouki Musical 8.) (2017) 93% 3★

A Dramatical Murder stage play, bár eleinte nem tetszett, végül annyira mély nyomott hagyott bennem, mondhatni űrt, hogy a megnézése után többször megnéztem a curtain callt, illetve kisebb részleteket az előadásból, stb, még a fejlécképem is lecseréltem x) de újra nézni még nem akartam így muszáj volt néznem valamit, ami szintén mély nyomot hagyott (hagy) bennem, szóval megnéztem ezt az előadást. Amúgyis ideje volt már, hisz mindenképp az Okita-hen előtt akartam megnézni, azt meg beválasztottam egy kihíváshoz, ami lassan esedékes lesz… mindegy… x3
Igazság szerint féltem, hogy nem fog tetszeni a szinte teljesen új színészgárda miatt, de szerencsére nem így lett. Persze végig ott volt bennem, hogy „a régi csapatot akarom”, főleg, amikor megláttam szegény Chikagét… Sasaki Yoshihide nem volt rossz, tényleg nem, a hangszíne is elég mély és karcos volt, igyekezett visszaadni Chikagét, hozni az elődje színvonalát, de valahogy nem… tetszett… persze Suzuki Shogo Chikagéját senki nem tudja felülmúlni, de itt még a színész sem tetszett igazán. Én nem tudom mit műveltek a sminkesek, de a bőre túl világos volt, az ajkai meg túl sötétek, mint aki rúzsozza magát… vagy nem tudom, de az összhatás valahogy nem volt nyerő.
A másik, akitől féltem, hogy nem fog tetszeni a játéka, az Aramaki Yoshihiko avagy Okita Souji. Bár tény, hogy ő sem múlta felül elődjét, Hirose Daisuke-t, meglepően jó volt. Látszott, hogy igyekezett. Az egyetlen, ami nagyon nem tetszett a játékában az a nevetése. Túl harsány volt, vagy nem is tudom, de nem tetszett. spoiler
Saito Hajimét is más játszotta, akivel szintén találkoztam már más darabban is, és az ő játékával sem volt kimondottan bajom, egyszerűen csak ő sem Matsuda Ryo volt.
Matsuda Gakuval pedig már találkoztam Hijikata szerepében, amit nem tudom, hogy sikerült, mert ez az első színdarab, amiben látom :"D fene azt a sok jútúbos kis vidit, amiket kivágtak az előadásokból én meg megnéztem. spoiler. Ezer százalék, hogy onnan „ismerem” XD Na de, hogy ne mondjak újat, ő sem volt jobb Yazaki Hiroshinál. Ahogy Kizu Tsubasa és Fukuyama Shoudai sem múlták felül Ikeda Junyát és Miyazaki Shuutot. Ezt amúgy tényleg ne úgy értse senki, hogy egyáltalán nem tetszett ezeknek a színészeknek a játéka, egyszerűen csak elfogult vagyok, számomra az említett „jobb” színészek már összeolvadtak a karakterükkel, de elfogulatlanul is úgy érzem, hogy kicsit jobbak voltak a „régi” színészek.
No de, hogy tényleg mondjak pozitívumot is az újakkal kapcsolatban.
Teruma, mint Sannan Keisuke meglepett, szerintem jobban is játszott, mint az elődje. Remekül meg tud őrülni az szent. :D És végre hallottam énekelni is a színészt, és hát wow. Nagyon jó hangja van. :3 Az viszont fura volt, hogy a rasetsuvá alakuláskor nem kapott rögtön fehér pareszt, ahogy Sannan eddig mindig… de ez már nem az ő hibája.
Higashi Keisuke tökéletes Harada volt. Tetszett a játéka nagyon, szerintem sikerült visszaadni a karaktere jellemét. Elképesztően cuki volt. Nála a parókája nem tetszett, főleg a rövid, az nagyon sötét barna volt, egyáltalán nem Haradás.
Isobe Karin is aranyos Chizuru volt, és szerintem a legszebb is, meg a legszebben éneklő is. Amikor meghallottam énekelni csak annyit mondtam, hogy egy gyönyörű. Tényleg jó hangja van a leányzónak. :) Aranyosak voltak Keisukeval, aki egyébként jó magas srác. :D
Harada és Chizuru mellett Shiranui kapott még nagy szerepet, az őt játszó
Kashiwagi Yuusuke volt az egyetlen, aki eddig minden Hakuoukiban szerepelt, és egyre jobban bele is élte magát a szerepbe. Annyira aranyos volt a curtain call során, amikor elérzékenyült és elmorzsolt pár könnycseppet. Megölelgettem volna, ahogy Karint is, mert ő is sírt. Ja Keisukét is, habár ő nem sírt. x3
Vicces egyébként, hogy ennyit húztam ezt a darabot, mivel a játékban Haradáé volt az első route, amit végigvittem, és nagyon tetszett. Ráadásul Harada volt az egyik karakter az animében, akit elősre megkedveltem.
Jó volt ez a darab is, és ezt most elfogulatlanul mondom. Bár volt pár változás, és szerintem plusz jelenet is, de egyáltalán nem baj. Nekem a cukormázzal sem volt bajom (már a játékban sem), szeretem az ilyen kis romantikus történeteket és emellett Harada a legjobb választás is. x3

Lövésem sincs, miért vettem elő pont ezt a musicalt, mikor holnap vizsgázom, és ilyenkor sokkal jobban bejönnek azok a szamurájtörténetek, ahol az emberek egymásnak esnek, én pedig a játék (és azon belül Harada route-jának) ismeretében pontosan tudtam, hogy ez egy átlagos habcukor romantikus sztorinál egy fokkal véresebb, de még mindig pokolian émelyítő romantikus sztori lesz, de sebaj.
A hangulatomnak köszönhetően kicsit sok volt. Nincs igazából komoly szenvedés, csak így leszáll a rózsaszín köd az ember agyára, és várja, hogy szálljon már fel végre, és történjen valami súlyos és drámai, de amint történik, tuti, hogy a következő két jelenet valamelyike bájos és romantikus lesz, ami hozza is vissza. Nagyon aranyos az egész, a színészeken látszik, hogy élvezik, a szimbolika része igazából pont ezért kiválóan működik (Harada teljesen hozza a nyárhoz kapcsolódó stílust és értékrendet), csak míg az előzőeknél vagy elég volt a dráma, vagy inkább a barátság, és nem annyira a szerelem kapta a hangsúlyt, ez a darab tényleg túl cukros néha.
Higashi Keisukét arra találták ki, hogy Haradát játsszon, gesztusról gesztusra tökéletesen adja át a figurát, a mimikája, a mozgása is hiteles, Isobe Karin pedig aranyos Chizuru mellette. A castingnak vannak gyengébb tagjai (Souji továbbra is próbálkozik, ahogy a Reimeiroku musicalben is tette, de még mindig túl magas a mérce, Saitonál pedig ez a harmadik színész, és szerintem semmi hangja nincs. Az első kimondottan jó énekes volt, a másodiknak ugyan magasabb hangja lett, de még mindig jól hozta, aki viszont ebben a darabban kapta a szerepet, az mintha két sor eléneklését sem bírná tüdővel.), de szerencsére az a három karakter, aki itt a fókuszt kapja (Harada, Shinpachi, Heisuke) mind jól teljesítenek, így nem lehet sokat morogni a többi szereplőn. A route-ot szokás szerint jól átdolgozták, a lényegét teljesen megtartották, a koreográfiák pedig szépek és kidolgozottak. A dalok megint átestek némi stílusmódosításon, van pár új szám is, de a zenét általában mindig jól eltalálták ennél a musicalsorozatnál, ez most sem volt másképp. Mindenképp érdemes megnézni, ha az embernek tetszett a sorozat többi darabja, vagy az animét, vagy a játékot szereti, de érdemes olyan állapotban nézni, mikor az embert inkább foglalkoztatja a romantika része, mint a szamuráj téma.