Rurouni Kenshin: Meiji kenkaku roman tan (Rurouni Kenshin 1.) (2012) 88% 65★

Hát… azta. Live Action ennyire még nem talált be nálam, mint most ez a film. A mangát imádom, az animével olyan so-so viszonyban vagyok egyelőre (ez sokban köszönhető Kenshin hangjának és a hangulatot eléggé kinyíró zenének), viszont a Meiji-kori kardforgatós téma pont olyan, aminek egyszerűen jól áll, ha élő szereplők játsszák.
A hangulat pazar. Az első pillanatban az anime vidám zenéje és lelkes narrációja helyett feltűnik pár felirat, aztán ott vagyunk a Toba-Fushimi csata közepén, érződik, hogy itt tényleg vér volt, tényleg halál volt, abszolút át lehet érezni azt is, Kenshin mibe fáradt bele. Később is fennmarad a finom humor mellett is az általános, de nem eltúlzott sötétség és komolyság, tulajdonképpen Kanryuu kivételével még ripacs karakterek sincsenek.
A zene. Az anime zenéje nekem valahogy sehogy nem illett az egészhez, ezt a soundtracket meg szerintem még hallgatni fogom magában is, mert eszméletlenül eltalálták. Japános is, vokalizálós is, a sötét hangulathoz is illik.
A színészek igazából mind jók. Nem a rajzolt karakterekhez való hasonlóságuk miatt, hanem a kisugárzásuk, a játékuk, mindenki remekül hozza a saját karakterét, és tényleg nincs kivétel. Kenshin hibátlanul visszaadja a személyiségbeli dualitást, Kaoru tud kicsit fiús lenni néha, Sano jópofa, Yahiko aranyos, Megumi érzései pedig teljesen átérezhetők. Kanryuu, mint fentebb írtam, ripacs, de a karakter is ripacs, most mit tehet róla.
A cselekménybeli változtatások összességében jól veszik ki magukat, de azért ott akadnak kisebb-nagyobb problémák. Igazából az első két percben gyakorlatilag felvezetik, hogy a film főként Kenshin és Saito konfliktusát fogja a középpontban tartani, és ez igaz is, a probléma viszont ott kezdődik, hogy a mangában itt Saito még fel se tűnt, nem, hogy harcoljanak, vagy akár összefogjanak a főszereplővel. Tehát beraktak egy halom plusz jelenetet, a film felében gyakorlatilag párhuzamosan viszik Kenshin ismerkedését Kaoruékkal, és Saito szálát a rendőrségnél, és ezek között a plusz jelenetek között van olyan, ami nagyon ütős (pl. Kanryuu és Saito beszélgetése tényleg hatásos lett, és csak ráerősített a sötét hangulatra), viszont ennek ellenére idő kell rájuk, és ezt az időt olyanoktól veszik el, akiknek a története szintén megérdemelné a kibontást (például Sano Sekihoutai-os háttere egy az egyben kimaradt, szerintem így kicsit hirtelen lett az is, hogyan és miért állt Kenshin mellé, de Yahiko is csak hirtelen ott van a cselekményben, komoly felvezetés és építkezés nélkül). Amikor pedig a szálak összefutnak, Saito megint ott van egy csomó helyzetben, ahol amúgy nincs, és ez néhol kissé komikusan sül el (mondjuk, olyan helyzeteket eredményez, ahol szó szerint úgy jön be Kenshin mellé, hogy „Hát, ha gondoljátok besegítek”, teljesen random, ismét kissé felvezetés nélkül, azért van ott, hogy ott legyen).
A kardpárbajok szépek, az animében kissé túl volt animálva az egész, itt ez értelemszerűen nem lehetett, így örülhettem, hogy vannak szépen kidolgozott harcok, az akció is látványos, és nem túljátszott.
Összességében egy csillagot levonok a cselekménybeli hibák miatt, de ez a film tényleg nagyon jól sikerült. Ritka eset, hogy ennyire eltalálják, de itt sikerült.
Kicsit bővebben kifejtem a véleményem a történetről ebben a bejegyzésben:
https://todaywiggin.blogspot.com/2020/06/vizsgaidoszaki…

Wow, ez nagyon kellemes meglepetés volt! Nem hittem volna, hogy ennyire jó lesz!

A manga, és a sokrészes animesorozat a – számomra – förtelmes grafikája miatt nálam kimaradt (csak ezt láttam, ez tetszett).

AMI NAGYON BEJÖTT:
– Nagyon szép a képi világa.
– A hangulat remek, kissé szomorkás, de azért nem az az érvágós kategória. (Remek zene!)
– A kardpárbajok, meg összességében az akciójelenetek nagyon rendben vannak, többnyire hihetően vannak tálalva.
– A rendezés remek, egy perc üresjárat sincs
– Poénkodásból, idétlenkedésből pont annyit kapunk, amennyi még nem zavaró. Azért a konyhás harcot szó szerint megkönnyeztem, vissza is kellett tekernem. XD (Szóval Kenshin épp „élet-halál” harcot vív a könyvtárszobában, a másik kettő meg közben a konyhában verekszik, de azért arra szakítanak egy kis időt spoiler

AMI NEM JÖTT BE:
– Azért van benne pár „érdekes” túlzás. Pl. ez a szemmel veréssel spoiler nekem inkább röhejes volt, mint félelmetes. :D
– Miért spoilernek kellett cipelnie a csajt? spoiler

És egy költői kérdés: az ópiumos fickónál miért volt mindig egy fehér nyuszi az asztalon? :D

Nem tudom hanyadjára látom már ezt a filmet, de még mindig imádom. Izgalmas, pörgős, drámai és pici romantika is van benne. Az akció jelenetek nagyon jók. Sato Takeru remekül játsza a szerepét, nagyon jól megtanulta a kardforgatást.
Egyik legjobb japán film, amit láttam. Azt sajnos nem tudom mondani, hogy legjobb adaptáció, mert sem az animét nem láttam még végig, sem a mangát nem olvastam, de nekem ez nagyon tetszett, és bármikor újra tudom nézni.

Nem nagyon tudtam mit fogok nézni, Netflix ajánlotta fel már többször is és végre elkezdtem. Már az első fél órában megszerettem, többször nézős lesz szerintem.

Na az első élőszereplős japán adaptáció, ami teljes mértékben kedvenc! Alapjában a Kenshin nagy kedvenc, és szerencsére a film is nagyon jól visszaadja. Jók a szereplők, kedvenc együttes énekli a dalokat. Engem 100%-osan meggyőzött!

Gyönyörű.

Ez egy nagyon hosszú, de naaaagyon jó kis film volt! :))
A színészek egytől egyik levettek a lábamról. Mindenki szuperül alakította a szerepét, jók és rosszak egyaránt. Kenshin karaktere nagyon ott van, izgalmas, titokzatos és végtelenül szerethető. :)
Amit mindenképp meg kell említenem, azok a harcjelenetek. Zseniálisan meg vannak csinálva, élvezet volt nézni! És az ending…imádom!
Mindenképp sort kell kerítenem a következő részekre is. :)

Kivételesen előbb láttam a live actiont, mint az animét, de ha nem így lett volnal, az sem változtatna semmin. Imádom! Satou Takeru tökéletes választás volt Kenshin szerepére – alapból nagyon szeretem a karakterét, de az ő játéka is rengeteget adott hozzá.

Ez ilyen kardozós-kaszabolós film, de nagyon jó… Bár már a szamurájokból és eszméikből nem sok maradt, azért egy bérgyilkosnak is vannak elvei, jelen esetben, hogy az új korszak eljövetelével ő aztán többet nem öl… és ezt igen nehéz megtartania, mert mindenki gyilkológépnek tekinti, és rá akarja venni, hogy folytassa…
Pörgős, csodaélvezetes harci jelenetek, amelyeket itt-ott még humorral is megfűszereznek spoiler, nagyon látványosak. Kicsit rájátszanak a hős imázsra is, hiszen egy(-két) ember a világ ellen, és nyilván győznek a gonosz felett.
Én bírom a japánoknak ezt a fajta romantikáját is, ami az életfilozófiájuk, elveik megtartása körül bontakozik ki… Sato Takeru pedig nagyon jó választás volt a szerepre. Most láttam vele egy teljesen más filmet, ahol egy zenészt játszik. Tök mindegy, hogy szamuráj vagy zenész, ez a fickó tud valamit…
Egyedül a csajjal vannak bajaim – szokás szerint –, de ez csak annak tudható be – szokás szerint –, hogy férfi forgatókönyvírók/mangarajzolók alkotnak női karaktereket, amiknek inkább a fantáziához van közük, mint a valóság bármely darabkájához…
Szóval a folytatását is meg kell néznem, sőt még a harmadik részt is.

Teljesen véletlenül dobta ki a Netflix, én meg úgyis ráértem ma, úgyhogy elkezdtem nézni. Nem tudtam egyébként, hogy van belőle anime, de örülök, hogy a live actiont néztem meg csak. Izgalmas, fordulatos, és annak ellenére, hogy több, mint 2 órás, elképesztően lekötött. Nem csupán Sato Takeru játéka miatt, bár az is rendesen hozzájárult, olykor szó szerint szájtátva néztem a kardforgatós jeleneteit *-*
Meg fogom nézni a többi részét is szerintem, szépen elosztva egy-egy ilyen nyugis péntek délutánra.