A hét szamuráj (1954) 86% 108★

Kezdeném azzal, hogy meg fogom nézni újra, elejétől a végéig egyben, mert annyira elviselhetetlenül akadozott a film, hogy szinte élvezhetetlen volt, és csak azért tudtam végignézni, mert annyira kíváncsi voltam, mi lesz, hogy elviseltem az akadozást, és próbáltam annak ellenére sem elveszteni a fonalat, hogy gyakran perceket vártam öt perc megnézéséért.
Már maga az alaphelyzet nagyon érdekes volt, jó volt látni egy japán falusi közösség szerkezetét, rendszerét, az ott kialakuló viszonyokat az 1500-as években.
Nekem szinte az elejétől Shimada Kambei lett a kedvenc karakterem, szimpatikus volt a nyugalma, a gondolkodása, hogy képes volt ott is a racionalitás hangján megszólalni, ahol másokat a büszkeség, a düh, vagy bármilyen más formában az érzelmek vezettek, de Kyuuzou-t és Kikuchiyot is meg tudtam kedvelni.
Emellett kegyetlen hosszú, és nagyon lassú film, néhol kicsit el is laposodik, de az például egyáltalán nem zavaró, hogy régi. Az üzenetek, amiket közvetít, nagyon aktuálisak, pl. a társadalmi rétegek közti ellentétek, meg nem értés, ami különösen Kikuchiyo karakterén keresztül vált nagyon hangsúlyossá, és az, hogy ezt hogyan próbálhatják meg feloldani azok az emberek, akik hajlandóságot is mutatnak rá, megjelent az előítéletek kérdése, azok elengedése, és még számtalan nagyon erős, és megrázó téma. A színészi játék is igazán remek, és kimondottan természetes. Összességében bátran ajánlom bárkinek.
Kicsit bővebben kifejtem a véleményem ebben a bejegyzésben:
https://todaywiggin.blogspot.com/2020/06/vizsgaidoszaki…

Gyönyörű, szinte festményszerű képekből áll ( a természet fényképezése, a temetői jelenetek és az utolsó csata a zuhogó esőben, térdig érő sárban- egész elképesztőek a mai napig), mégis ízig vérig akciófilm. Szerintem amennyire egyszerű, annyira jó az alaptörténet. Nagyon sok lehetőség van benne és Kuroszava mind ki is aknázza.

Az alaphelyzetet is nagyon sok oldalról mutatja meg. Ott vannak pl. a szegény szerencsétlen parasztok, akikről később kiderül, hogy spoiler. Van elég fegyverük, sokan is vannak mégsem szállnak szembe a rablókkal. Az ok pedig a félelem. Hogy mi a a félelem és mi az igazi bátorság, tulajdonképpen nekem erről szólt leginkább ez a film.

Mindegyik szamuráj külön külön olvasata a bátorságnak, míg a parasztok a gyáva, arc nélküli tömeg. Nagyon tetszett, hogy ennyire megkülönböztethető volt a szamurájok jelleme, még ha az értékrendszer azonos is. Nagy kedvencem persze Kikucsio, az álszamuráj volt. Aki nem törődik bele a kapott sorsába, hanem változtatni akar. Mindemellett rettentően szórakoztató is… Nagyon tetszik az a színészvezetés, hogy a szereplők az egész testükkel, szinte teátrálisan játszanak, kifejezve az érzelmeket.

Meg kell említenem a zenét, mely rengeteg dobpergésből és harci zajból áll. Külön univerzumot alkot, mégis tökéletesen aláfesti a jeleneteket.

Először megrémisztett a közel 3 órás játék idő, de az egész filmnek van egyenletes, közepes tempója így egyáltalán nem tűnt annyinak. Mondhatnám pikk-pakk elrepült. Akár most rögtön is újra tudnám nézni…

Ez a film lenne az egyik amit a szamurájos filmek nem kedvelőivel megnézetnék.

Epikus mű minden értelemben. A játékidőért nem kár, habár az első felét tegnap este néztem meg a másik felét meg ma. Kikuchíyo karaktere az energikusságával és vadságával elvarázsolt, bár Mifune melyik filmjében nem vonja magára a figyelmet? Éltében is nagyon energikus és vad volt, melyet tükröztek a szerepei. Bizonyos szamurájok halálát méltatlannak tartottam, de hát a csatában nincs mindig méltányosság.

Ismét egy kiváló Kuroszava film. A vihar kapujában után kicsit más élmény volt. A kedvenc karaktereim Kikuchiyo és Kambei Shimada voltak. Shimada a folytonos nyugalmát megőrző vezéregyéniség, és Kikuchiyo némi vidámságot vitt a történetbe. Bárdolatlanságával együtt is őszinte volt. A harc veszteseit sajnáltam, bár mindent a szegény földművesekért tettek, önzetlenül talán.

Annyira, de annyira imádom! :3 Az egyik kedvenc, sőt, ha nem a legkedvencebb szamurájos filmem! Magyar szinkronnal sem rossz, de szerintem az eredeti japán szinkronnal a legjobb!
Aki még nem nézett szamurájos filmet, és el akarja kezdeni, annak nagyon tudom ajánlani! :D

Örökzöld klasszikus Kurosawától. Az egyik kedvencem, és szerintem mérföldekkel jobb, mint a belőle készült amcsi remake-ek. Aki azt hiszi, hogy a japánok nem tudnak filmet csinálni, annak ajánlom Kurosawa Akira Mester bármelyik alkotását.

Nagyon hosszú, de jó film. Az igazat megvallva, nem gondoltam volna, hogy egyáltalán tetszeni fog.