Ruroni Kenshin: Kyoto taika-hen (Rurouni Kenshin 2.) (2014) 90% 43★

Őszintén, én terveztem itt csillaglevonást, meg kritikus szemléletet, de ez a film még mindig annyira pozitív csalódás, hogy egyszerűen nem tudom rávenni magam.
Zenék, látvány továbbra is tökéletesen rendben van, a hangulat sötét, és nagyon jól hozza a Meiji kori japán intrikáit és drámáit. Véres, de nem viszik túlzásba, nem megy át az egész értelmetlen, gusztustalan kaszabolásba. A jelmezek minőségiek, a párbajok látványosak, még azon sem tudok panaszkodni, hogy túl sok a harc, mert tényleg sok, de jól ki van találva, jól meg van koreografálva, ez meg nekem elég, hogy élvezzem.
Sato Takeru Kenshinebb az animés Kenshinnél. Ott az irritáló szinkron nagyon sokat rontott, itt viszont ez a színész olyan természetességgel hoz egy ennyire bonyolult és kétarcú figurát, hogy az megdöbbentő. A dilemmái, a szenvedése is éppannyira átérezhető, mint a bohóckodása, és nem bírom elhinni, hogy az állandó „oro”-zás nem zavar egy élőszereplős filmben… de egyszerűen annyira hitelesen emel be ilyen abszurd elemeket, hogy nem érdekel.
Takei Emi Kaoruja megint, számomra tulajdonképpen szerethetőbb volt az animés énjénél. Kenshin elment, de itt NEM HAGYTA EL MAGÁT. Persze, fájt neki, de máshogy dolgozta fel, és később a harcban is látszott, hogy van ereje, és tud cselekedni. Jó, volt, amikor meg kellett menteni, de még így is abszolút jó volt.
Sanonak kevés szerep jutott, de továbbra is keményfejű, jópofa figura, belőle szívesen látnék kicsit többet. Yahiko is csak szimplán aranyos, őt is lehetett volna kicsit jobban fejleszteni.
Yosuke Eguchi ahhoz képest, hogy külsőre egyáltalán nem hasonlít az animebeli Saitora (oké, magas, de nem egy torony Kenshin mellett, és valljuk be, feleannyira tenyérbemászó a képe, mint a rajzolt rokonnak), tesz két cinikus beszólást, és abban a pillanatban már simán elhiszi a néző, hogy ő az a karakter.spoiler
Misao elképesztően vagány, miközben aranyos is marad, nem volt sok szerepe, de megint, hiteles és nem ripacs egy olyan szerepben, amit könnyű lenne elripacskodni. Aoshi szerepét kicsit még keveselltem, nem igazán láttunk bele a motivációiba, amik tuti kicsit mások, mint a mangában a módosítások miatt, de Iseya Yuusuke is annak ellenére tud jól játszani, hogy külsőre nem így képzelném el Aoshi figuráját, sőt, a harci stílusában is voltak módosítások.
Fujiwara Tatsuya meg szegény folyamatosan kapja a sorozatgyilkos szerepeket. Minden tiszteletem a sminkeseknek, félelmetes, mennyire jó Shishiová maszkolták. Kamiki Ryuunosuke hátborzongató Soujiro szerepében, de ez abszolút pozitívum.
A cliffhanger a végén elég erős lett, hiába tudom nagyjából, mik lesznek, mégis szeretnék minél hamarabb sort keríteni a trilógia utolsó részére is. Ez a sorozat részről részre építi vissza a hitem a Live Actionökben.
Kicsit bővebben kifejtem a véleményem a történetről ebben a bejegyzésben:
https://todaywiggin.blogspot.com/2020/06/vizsgaidoszaki…

Ez még mindig nagyon jó. Ugyanúgy hozza a színvonalat, amit az első. Ugyanolyan izgalmas és akciódús. A zenéi is nagyon jók, a karakterek is, bár Shishiotól még mindig frászt kapok. Meg Kaorutól is kicsit… olyan érzésem volt vele kapcsolatban, mint egy hárem főhősnőnél, aki nagyon segíteni akar mindenben, de igazából folyton csak láb alatt van és meg kell menteni… Akcióból itt sokkal több van, amit én egyáltalán nem bánok. A koreográfia most is nagyon ütős lett. Sato Takeru még mindig nagyon jól hozza a szerepét. :)

Ugyanaz, mint az első: egy nagyon szép, és roppant hangulatos körítésben előadott szórakoztató, keserédes, tanulságos szamurájos történet.

AMI KÜLÖNÖSEN TETSZETT:
– Egy fokkal sötétebb hangulatú, mint az előző, és jóval több vér folyt el… Meg aztán brutalitásért se mentek a szomszédba, pár helyen pislogtam rendesen. spoiler
– A korrajz.
– A politikai vonal! (Az összeégett fickó – Shihio – háttértörténete gyomorforgató.)
– A harcok továbbra is gyorsak, izgalmasak, látványosak.

AMI NEM JÖTT BE:
– Megint akadt egy szereplő, aki valamilyen csoda folytán szőkítőporhoz jutott a XXIX. századi Japánban. Ezt még elnézném neki, de azt a ripacskodást, amit levágott a karakter, na azt már nem. :D

Egy jó tanács: úgy álljatok neki ennek a résznek, hogy bekészítve vár a következő, mert egy roppant izgalmas helyen ér véget a film.

Vááá, de király volt! :D Imádtam, akárcsak az első részt!
Gyanús volt, hogy kevés van vissza a filmből, gondolom a 3. részben zárul le ez a vonal.
De akkor is, hogy lehet így vége?! :D Legszívesebben most azonnal elindítanám a folytatást!
Sato Takeru még mindig zseniális Kenshin szerepében, de jó volt látni a többieket is. Na és a filmzene, egyszerűen szuper! :)

Gyönyörű 2.0
spoiler

Huh, nagyon utálom Shishiót…. de úgy elmaszkírozták a színészt, hogy konkrétan rosszul voltam a kinézetétől spoiler meg a kis psycho kölyköt. De Sato Takeru még mindig egy tökéletes Kenshin, egy szavam sem lehet ellene. A harcjelenetek ütősek voltak, a legtöbb karaktert bírtam spoiler, a zenék is tetszettek.

Ez a rész brutálisabb egy kicsit, mint az előző…
Nem feltétlenül értem a motivációkat… úgy értem kapunk valami odavetett mondatot, de nincs rendesen átgondolva a forgatókönyvíró részéről… és ez azért baj, mert nem lenne jó „lezülleszteni” ezt a filmet egy sima kardozós-kaszabolós szintre, mert ez annál több…
A tánc harci koreográfiák még mindig nagyon ütősek. A csaj pedig belehalhatna már végre valamibe, mert unom, hogy mindig meg kell menteni… nem nagyon tudom, hogy mit eszik rajta főhősünk, biztosan nem az eszéért van oda…

Ez a trilógia most lett számomra igazi guilty pleasure kedvenc. :) A főszereplőt is nagyon megszerettem, és örülök, hogy ezt a részt is megnézhettem. Az elsőhöz képest egy kicsit komolyabb hangvételűnek éreztem hangulatilag, több benne a dráma. A harci jelenetek még mindig tökéletesek, Kenshin továbbra is úgy megy keresztül az ellenségein, mint katana kés a vajon, de hű marad az elveihez. Nekem még mindig furák az itt-ott előforduló, kissé animés jelenetek és szereplők, de már kezdem megszokni, szerencsére nem viszik túlzásba. Kenshin és Sojiro első összecsapása volt a legjobb rész. Ugyanaz a technika, eltérő mentalitás. Érdekes lesz. :) spoiler

Nekem néhol kicsit lassú volt, főleg az eleje, úgyhogy több részletben néztem.
Tetszett a film hangulata, nem próbálták meg vidámabbá tenni mint ami, a vérontástól sem ijedtek meg a készítők (úgy érdekes lenne egy ilyen filmet összehozni).
A vége a hajón hidegrázós volt, és utána is csak kérdőjelek röpködtek a fejem felett, remélem ezek a következő rész alatt eltűnnek.

Szerintem a trilógia (egyelőre trilógia, majd jön ugye még két folytatás, amiket már egy ideje halogatnak – tudjátok, van ez a névtelen vírus…) a leggyengébb darabja, de nem jelenti azt, hogy nem imádom.
Több trilógia is próbálkozott ezzel a formulával, hogy az első rész egy bevezetés, a második rész egy nagyon akciódús folytatás, a harmadik rész pedig sokkal drámaibb.
Ennek megfelelően ez a film nagyon pörög, és egyértelműen ebben történik a legtöbb esemény.
Amik nagyon tetszettek: az első rész pozitívumait megtartotta. A harcok látványosak, a színészek többsége (Hoji piszok idegesítő, még úgy is, hogy alig szerepel) kifogástalan és kiváló, a látványvilág gyönyörű (a jelmezeket külön figyeltem, de a díszletek, az operatőri munka és a látványvilág összes többi része is pazar), a zene nagyszerű és továbbra is imádom azokat a dolgokat, amiket megváltoztat az alapművekhez képest. Például itt van a film fináléja, azaz a kiotoi ostrom, amit az animében egy rövid jelenet alatt elintéznek (ahol Misao beszédet tart a sinobiknak, de félbe szakítja a vaksi a Tíz Katanából, aki majdnem megöli, akit megállít a pap a Tíz Katanából… és ennyi), ezzel szemben az egyik kedvenc csatajelenetem lett a Kyoto Taikahen Kyoto taikahen-es része, nem csak ebből a filmből.
Amik nem tetszettek… Az első filmben csak Kaoru, Sano és picit Yahiko (de ő zárójelesen értendően) voltak olyan karakterek, akik sokkal gyengébbek az alapműben szereplő testvéreiknél. Itt van Misao, akinek a színésze sem erőltette meg magát annyira, a Tíz Katanából Sojiro és Cho kapott csak szerepet, Yumi karakterét teljesen ledegradálták és Shishio is hasonló volt az animés társához (ráadásul Fujiwara Tatsuyát, mint színészt, nagyon bírom), de itt mégis kicsit langyinak tűnt.
Összességében egy remek folytatásnak tartom, ami nem ér fel az első filmhez (és emlékeim szerint a harmadikhoz sem), de még így is fantasztikus film, folytatás és adaptáció is.