Rurouni Kenshin Saishuushou The Final (Rurouni Kenshin 4.) (2021) 83% 31★

Most megpróbálom szépen, összeszedett pro-kontra megfogalmazni a véleményemet – nehéz lesz, mert annyira hype-olt voltam erre a filmre, meg aztán eleve kicsit elfogult vagyok a Kenshin filmes univerzumával.
Ezt a történetszálat eddig a Seisou-hen c. animefilm dolgozta fel, többé-kevésbé korrektül, de azért rengeteg részletet kihagyva, és rengeteg feleslegeset beleszőve. Mivel ugyanannak a szakasznak az adaptációi, kénytelen leszek kicsit összehasonlítani a kettőt.
A The Final legnagyobb előnye, hogy nem egy Kenshin-Kaoru romantikus könnyes sztorivá degradálja az Enishi szálat. Az animével ellentétben, ahol lényegében csak Kenshin és Kaoru szállnak szembe az antagonistával, itt a teljes „Kenshingumi” összejön – Sano, Megumi és Yahiko a szupportív baráti társaság, Saito mozgósítja a rendőrséget, sőt, a ninjáink, Misao és Aoshi is érkeznek, hogy kisegítsék a csapatot… Az egyetlen, aki a mangában nem szerepel, de itt beugrik, az Sojiro – én ezt elsőre furának találtam, de aztán rájöttem, hogy nem bánom. Eddig minden film adott legalább egy új szövetségest Kenshinnek… Sanót, Saitót, Aoshit, így nekem beleillett a tendenciába, hogy a Legend Endsből Sojiro jött át – pláne, mert annyit azért megtudtunk, hogy valóban rurouninak ment, miután a főszereplő legyőzte.
Többfrontos küzdelem van, amiben mindenki részt vesz – nem annyira klasszikus összeborulásról van szó, mint a Legend Ends végén, ahol tényleg négyen mentek direktben Shishio ellen, de mégis látszik, hogy a társak nélkül a főhős nem juthatna el oda, hogy megvívja a végső csatát, nincs annyira ráirányítva a fókusz, mint a Seisou-henben. Ennek pedig – azon túl, hogy így nagy kedvenceim, mint Saito és Aoshi kaptak releváns mennyiségű képernyőidőt – azért is örülök, mert sokkal jobban kiszolgálta a végső üzenetet: vagyis, hogy Kenshin számára a túléléshez, a bűntudattal való birkózáshoz az alapot végső soron a barátok támogatása adja, és nem csak az, hogy megint szerelmes lett.
A film egyébként úgy általában pörög, egy pillanatra sincs üresjárat, és őszintén bevallom, ez néha kicsit sok is volt. Már a Kyoto Inferno is nagyon pengeélen táncolt dinamika tekintetében, annyi minden történt, annyi volt a harc, hogy az ember két óráig kapkodta a fejét, de a Final már nem is tudta egészen megtartani a határt. Nekem kellett volna csak egy picit több lelkizés, egy picit több nyugalom, hogy tényleg átlássam, kiben mi játszódik le éppen – ha már ennyi karaktert mozgattunk, hagyjuk hatni a jelenlétüket. Ilyen őrült tempó mellett, akármilyen brilliáns Sato Takeru játéka, még ő sem tudott mindent átadni, egyszerűen nem volt idő, hogy felfogja a néző – a többiekről nem is beszélve.
Karakterdizájnok esetén egyébként Enishinél értékeltem, hogy inkább a Seisou-henből vettük az alapokat, és nem a mangás, nagyon szétálló, tüske haja lett – viszont egy picit néha úgy éreztem, hogy túlságosan szeretnénk idézni a mangát. A Kenshin filmekben az egy általános elem volt, hogy tudták, hogy hogyan legyenek realisztikusak, miközben megőrzik a hangulatot – az egyik kedvenc példám erre Kenshin mesterének megjelenítése, akit abszolút nem toltak túl. Itt Enishi is nagyon színes (például a haja is inkább kicsit kékesnek tűnik, mint szimplán ősznek – a mangában azzal magyarázták, hogy egy trauma miatt őszült meg, ami még nem is butaság… de akkor legyen rendesen, természetes hatású ősz), meg úgy általában, vannak nagyon elborult karakterdizájnok, akik túlságosan megtörik a realizmust. Nekem a kevesebb kicsit több lett volna, ilyen szempontból.
A zene továbbra is zseniális, akár a One Ok Rock-tól a Renegades-et, akár az instrumentális darabokat nézzük, és a színészekre sincs panaszom. Sato Takeru továbbra is Kenshinnek született – nem állítom, hogy nem változott a játéka, az előző részekhez képest egy fáradtabb, űzöttebb Kenshint láthatunk, de ez nem csak rajta múlik, hanem a ploton is. Takei Eminek kifejezetten jót tett, hogy eltelt pár év… Kaoru sosem lesz a kedvenc karakterem, de sokat ért a színésznő. Eguchi Yosuke továbbra is tökéletes Saito, és mer egy extra dimenziót is adni hozzá, Aoi Yuu és Aoki Munetaka pedig zseniálisan hozzák Sano és Megumi civakodását. Az új karakterek közül eddig csak Enishit láttuk tényleg sokat játszani, de neki igazából jól állt a szerep, különösen spoiler. Arimura Kasumiról (Tomoe) még nem tudok többet mondani, mint hogy szép, és hasonlít Kaoru-re (ami számomra mindig egy elég fontos elem – kicsit volt egy olyan benyomásom, hogy Kenshin lelki problémáit, függőségeit nagyon jól kihangsúlyozza, hogy miután elvesztette az első szerelmét, beleszeretett egy lányba, aki jóformán a klónja), de neki úgyis a Beginningben lesz majd nagyobb szerepe.
Egy kicsit amit még sajnáltam az a finálé… nagyon szép jelenet volt, de én azért értékeltem volna, ha kapunk egy kis előreutalást, mikor már megszületett Kenji, és úgy sínre került az életük. Nagyon örülök, hogy elhagyták a Seisou-henes kerettörténetet, ahol Kenshin negyven éves kora körül leprás lett, de azért szívesen láttam volna Kaoruvel már egy családként… Kenji pedig még kánon is.
A konklúzióm – ha szeretitek a filmsorozat első három tagját, akkor gyakorlatilag kötelező, de tény, hogy egy kicsit azért gyengébb azoknál. Az animére köröket ver, izgalmas, értékes az üzenete, és rendkívül hangulatos, de kellett volna még játékidő, és egy kis nyugi, hogy tényleg megmutassa, pontosan mennyi minden volt a Jinchu Arc-ban.

Szerintem ez a film hozta a kötelezőt. Ahogy az előző részek, ez is nagyon tetszett. Kellően pörgős, sőt néhol már túlságosan pörgős is volt. És karakter is elég sok feltűnt benne, némelyik olyan keveset szerepelt, hogy nem is értem, hogy egyáltalán miért hozták be. Pl. Aoshi. Az is kérdéses számomra, hogy mi lett vele. Vagy az ugrabugrálós sráccal, akinek nem tudom a nevét. Egyébként mindkettejüknek örülök, mert mindketten szimpatikusak voltak, és kellettek is, csak sajnos kevés szerepet kaptak. Az új főgonoszunk, (aki igazából szerintem nem volt gonosz, csak átesett a ló túloldalára) Enishi, nekem szintén szimpatikus volt, sőt, eddig ő a legjobban a főgonoszok közül, csak mint írtam, túlzába esett a bosszúhadjárattal. Meg szerintem a nővére iránt táplált szeretettel is… (vagy ezt csak én éreztem így?). Mindegy, igazából így is-úgyis jó film volt, amit még újra fogok nézni párszor a hibái ellenére is. Igazából jobban zavart az a pár félrefordítás, ami a feliratban volt, mint bármi más a filmmel kapcsolatban. spoiler Viszont tényleg egy nagyon jó folytatás, amit érdemes többször újranézni, és a zenéi, az endingje is megintcsak nagyon jók.

Fú, hát azt hiszem, hogy túl nagyok voltak az elvárásaim. Olyan érzetem volt, mikor már vége van egy sorozatnak, de még egy körre összehívják a legfőbb szereplőket egy végjátékra. Örülhetünk az ismerős arcoknak, de ennyi.
Szóval nekem igencsak hiányérzetem volt, a film első fele ráadásul eléggé vontatott. Mármint maga a film tele van akció jelenetekkel, de a lényeg valahogy hiányzott belőle. Igazából ha egy szót kellene rá találnom, akkor azt mondanám, hogy “lapos”.
Persze mindemellett gyönyörű volt a látvány, na meg One Ok Rock, valamint Sato *-* , Mackenyu, és a többi ismerős arc, de ennek a filmnek most nagyobb volt a füstje, mint a lángja. Talán majd a következő rész…

Ui.: Alaposabb, szépen kifejtett véleményt olvashattok az előttem értékelőktől! Szuper mindkettő!

A film, ahol nem tudtam, a főszereplőnek szurkoljak-e, vagy a „főgonosznak”, mert végül is neki is teljesen igaza volt… (A módszereivel nyilván nem értettem egyet, de az indulata, a reakciói teljesen érthetőek.)

Ez a rész is nagyon hangulatos, látványos, izgalmas, a harckoreográfiák marha jók, a korrajz remek.
Hamar elrepült ez a 138 perc, néztem volna még sokkal tovább is.

AMI KÜLÖNÖSEN TETSZETT:
– Kenshin végre kinyitotta a kis száját, és elmesélt mindent.
– Enishi. Az egész jellem, a narancssárga ruhája, a haja, a szemüvege, a harcstílusa. spoiler Hát igen, az a helyzet, hogy Enishi kicsit ellopta a show-t. (+a kínai gengszeteres vonal külön ízt adott az egész sztorinak)
– Felbukkant néhány mellékszereplő az előző részekből, akikre nem számítottam. spoiler
– A keserédes befejezés. spoiler

AMI NEM JÖTT BE:
– Miért kellett azt az idiótát visszahozni? Miért?! spoiler
– Kicsit több lelkizést azért elviseltem volna. (Kenshinnek is rakhatott volna valaki petárdát a szandáljába, hogy kicsit „felébredjen”.)

Összességében (mivel én ezt a részt hagytam legutoljára): nagyon tetszett az egész filmsorozat. Még, még, még, mééééég ilyeneket!

Kikészítenek ezek a filmek, teljesen összekeveredtem, hogy most melyik mi. A végére csak meglesz! Ha nem tudnám, hogy lesz még egy, akkor azt mondanám, ez egy kicsit csalódás. Nagyon szerettem az ovákat, mivel azok Kenshin múltjáról szólnak (majd jövőjéről). Ez a rész viszont ki lett ragadva, aminek köszönhetően kaptunk rengeteg csihi-puhit, kevés Tomoét, és felmerülő kérdéseket. Remélem a következőben kevesebb hangsúly lesz a csetepatékon, és több a szereplőkön.

Kétszer néztem meg a filmet, hogy igazán releváns értékelést tudjak róla írni. A Rurouni Kenshin borzasztóan meghatározó része az életemnek. Életem első mangája volt, és mai napig egy akkora rajongás alakult ki körülötte a részemről, ami az Avatár iránti szeretetemmel vetekszik.
A 2012-es live action film pedig az egyik legkedvencebb filmem, amit láttam.
Az animéktől már annyira nem voltam elájulva. A Tsuiokuhen OVA remek volt, de a többi felvonása az animének egy erős közepes szintet üt meg.
És ciki-nem ciki, ezeknek ellenére a mangasorozat utolsó történetívéről, azaz arról, amit ez a film dolgoz fel, az ég világon semmit sem tudok, mivel még a mangát nem olvastam, az anime meg nem dolgozta fel. Így a Rurouni Kenshin: The Final filmet úgy néztem meg, hogy az ég világon semmit nem tudtam róla. Tudtam, hogy a főgonosz Enishi, tudtam, hogy mi baja van Kenshinnel, és azt is tudtam, hogy elrabolja Kaoru-t, és egy szigeten tartja fogva… és a tudásom itt ki is merül. Ez édeskevés, ha engem kérdeztek, tekintve, hogy egy tizenkét köteten át tarto storyarc-ról beszélek.
És bizony ennek meg is ittam a levét. Ugyanis először a franchise során, úgy éreztem, hogy ez a film kicsit össze lett csapva.
De ne szaladjunk ennyire előre! Mivel csak egy Rurouni Kenshin filmről beszélek, hadd kezdjem a pozitívumokkal!
A látvány továbbra is pazar. Sőt, sokkal jobb, mint volt valaha. A harckoreográfia sokkal lazább, sokkal látványosabb, mint volt, ami nagy szó, mert eddig is a leglátványosabb harcjeleneteket tartalmazó filmek köré soroltam a Kenshin filmeket. Itt azonban a harcjelenetek közben a kardművészet mellett a kung fu is nagyon sokszor feltűnt, mint harcművészeti elem. A látványos ugrásokról pedig nem is beszélek.
De az operatőrnek jár a pacsi, nem is kicsi, mert olyan szinten látványos volt a film, még ha csak a képi világot nézem, hogy elaléltam. Nem egyszer volt, hogy teljesen elfelejtettem olvasni a feliratot, mert egyszerűen elvesztem a képekben. A látványban két dologra panaszkodnék. Egy: mi a fenéért lett Kenshin haja fekete? Úgy bántotta a szememet, hogy beáll terroristának, miért kellett ennyire besötétíteni? Kifogyott a vörös hajfesték, vagy a paróka, vagy mi van?
A másik meg a vér. Eddig kibírta a franchise, hogy ne CGI-jal oldják meg. Itt miért kellett? Eleve sokkal több vérengzés van a filmben, mint az eddigiekben, és kínosan lerí, hogy CG, és borzasztóan ki is lóg a filmből.
A színészek továbbra is nagyszerűek. Ez a film a főgonoszra, Enishire volt felépítve, olyannyira, hogy sokszor maga Kenshin is háttérbe volt szorulva. És Enishi egy borzasztóan árnyalt, rétegelt, megérthető, és kidolgozott gonosz. Sokkal jobb, mint Kanryuu vagy Shishio volt az előző filmekben.
A történet továbbra is nagyszerű. A történetvezetésben már voltak gondok, de még arra is azt mondom, hogy semmi olyan komolyabb dolog, ami nagyon zavarhatná az embert. Mert összességében a Rurouni Kenshin: Saishuushou – The Final című film egy kiváló film.
Viszont ez akkor is a Kenshin franchise leggyengébb darabja. És nem csak azért, mert a másik három jobb, hanem ez rosszabb azoknál.
Egyrészt a karakterek elvesznek benne. Nem csak arról beszélek, hogy Kaoru, Yahiko, meg Megumi, sőt, még Sano is éppen csak egy köszönés erejéig ugrott be, holott ennél azért fajsúlyosabb karaktereknek gondolom őket, hanem úgy, hogy maga a főhős, Kenshin sem kapja meg azt a játékidőt, amit megérdemelt volna. És ez még csak a nagyobbik gond. Mert egy rakat karakter van, aki nem tudom, hogy mit keres a filmben.
Aoshi meg Masao miért voltak a filmben? És Saito? A korábbi filmekben a kedvenc karakterem volt, itt viszont kerek négy jelenete van, amiket ha összevágunk, kitesz három percet. A film egyébként vele indít, mint a The Legend Ends-et leszámítva mindegyik darabja a franchisenak, de utána elveszik a filmben.
Cho-t komolyan ezért rángatták vissza? Nem panaszkodom, mert a jelmeztervezők és a sminekesek úgy kitették magukat Cho jeleneteinél, hogy öröm volt nézni, valami irdatlan menőn fest. De tényleg csak azért került vissza a filmbe, spoiler
Soijirot honnan rángatták elő? A mangában az ő és Kenshin harca sokkal érzelemdúsabb, megtudjuk Soijiro előtörténetét, és Kenshin meggyőzi, hogy rossz az, amit tett. Mivel Soijiroban az egész eddigi életmódja vív harcot azzal, hogy tudja, hogy Kenshinnek van igaza, döntésképtelen lesz, és ezért válik vándorrá, hogy maga tapasztalja meg, hogy melyik életmód a helyes. Mivel tovább nem olvastam a mangát, nem tudom, hogy az Enishi történetszálnál ott is visszatér-e, de ha igen, az biztos, hogy sokkal jobban meg van magyarázva.
De az előző filmben Soijiro és Kenshin harca annyiból áll, hogy összecsapnak. Ezzel semmi gond nincs, nem férhet bele minden mélység egy kétórás filmbe, amit egy mangába írtak.
De ha már ennyi volt, akkor könyörgöm, ne hozzák vissza Soijrot, konkrétan a fináléban úgy, hogy „Ha már szétrúgtad a seggem, segítek neked.”
A film fele flashback Kenshinről és Tomoéről, de akkor kérdem én, miről fog szólni a következő, a franchise-záró (igazából előzmény, úgyhogy inkább nyitó… jó, erről később.) film? Gyakorlatilag ebben a filmben a flashbackek mindent elmondtak, ami benne lesz a következő filmben.
Kicsit olyan, mintha csak azért kerültek volna bele a filmbe, hogy a rajongókat lekenyerezzék. És ez borzasztóan idegesítő volt.
Tudjátok mit? A film legnagyobb hibája az, hogy negyedik rész. Sokkal jobb lehetett volna, ha a The Beginninget előbb mutatják be, mint ezt. Hiszen ez lenne a logikus! Továbbra sem értem, hogy miért kaptuk meg a finálét a kezdetek előtt, úgy, hogy a kezdetek nélkül értelmezhetetlen a finálé.
Mert a flashbackek összecsapott kis jelenetek voltak, arra nem elegek, hogy aki nem ismeri a sztorit, az értse, hogy miről van szó.
Ha az előzmény Beginning lenne a 4.rész, és ez a Final pedig az 5., és kihagyták volna a flashbackeket, és az azokra szánt idő pedig esetleg a karakterekre és a történetre ment volna el, és sokkal kerekebb filmet kaptunk volna.
Óriási elvárásaim vannak a The Beginning felé. Remélem, pár nap múlva elérhető lesz Netflixen az is.
A The Final egy nagyon jó film. A franchise eddigi leggyengébb darabja, de így is fényévekkel jobb, mint a legtöbb sokkal híresebb franchise legjobb epizódjai. És a legnagyobb gond vele továbbra is az, hogy ez egy negyedik rész.

Nem csillagozom, nem lenne fair, mert úgy érzem, ez a rész nem nekem készült, hanem az igazi anime/manga? rajongóknak, akik ismerik és értik a történetet. Nekem ugyanis (mivel én nem ismerem) zagyva volt és unalmas. Sajnálom, mert a másik három filmet nagyon szerettem, de itt most félre ment valami, egyszerre volt hiányérzetem, és éreztem közben azt, hogy ez túl sok. Kb. azután jött csak a régi hangulat, amikor kiderültek a dolgok a múltból, de igazán csak a végén éreztem azt, hogy igen, ez ugyanaz a Kenshin.

Már nagyon vártam, hogy végre legyen időm megnézni a filmet és egyáltalán nem csalódtam. Az első három után ez is minőségi munka lett mind történetileg, mind színészileg és mind az akciójelenetek nézve. Meg persze a látvány is gyönyörű. Új szereplőt ismerhetünk meg Enishi személyében, aki legfeljebb annak új, aki nem ismeri sem a mangát, sem az OVA-t. Az OVA történetét szépen beépítették a filmbe, így azok is értik, akik nem láttak egy részt sem az animéből, vagy olvasták a mangát. Szerintem simán követhető, megvannak az okok-okozatok és a filmnek van vége is.
Nagyon átjön Kenshin bűntudata, vezeklése, ahogy Enishi dühe és bosszúvágya is érthető, Mackenyu remek munkát végzett a karakter megformálásával. De neki amúgy is jól állnak az ilyen karakterek. Bár nem értem, miért kellett ebbe ennyi embert belevonnia, mert nem sok értelme volt. Érthető, hogy Kenshinnek akart fájdalmat okozni, de kissé túlment minden határon.
Takei Emi most először nem idegesített, bár a színésznőt még mindig nem kedvelem túlságosan. De legalább nem rinyált feleslegesen és nem rakták bele egy rakás olyan jelentbe, ahol Kaorunak semmi keresnivalója nem volt. Imádtam Sanosuke és Megumi párosát, ők ketten állandóan csipkelődnek, de jól áll nekik.
Az akciójelenetek pergősek, a film egy pillanatra nem áll le és néha nagyon kell figyelni, hogy mi történik éppen. De szerintem ettől még nem lett kusza, csak kissé gyors. Viszont kihozták belőle a maximumot és Sato Takeru még mindig tökéletes Kenshin szerepében. Mással szerintem nem is működne így a karakter. A mangát és az animét sem tolták túl, ami nagyon jó, mert mertek kissé új elemeket is belevinni a filmbe.

Mindent összevetve, zseniális volt, alig várom, hogy legyen időm megnézni az utolsó filmet.

Ez is egy jó rész volt, bár kicsit gyengébb mint az előző három. Nekem picit sok volt a harc, viszont még mindig iszonyat jól néznek ki ezek a jelenetek, illetve az is pozitívum, hogy a vértől soha sem riadnak vissza a készítők. A sok harc azonban kicsit talán lelkizős részek kárára ment, bár így is elég menők a lelkizős témák, én nagyon élveztem ezeket a jeleneteket is (itt most Enishi és Kenshin vívódásaira gondolok, nem Kaoruére :D).

Hiába volt itt Enishi a rosszfiú, én őt is bírtam, mert meg lehet érteni miért kajtatott Kenshin után. Csak túlzásba vitte az egészet, kicsit megkattant (de nem mondanám gonosznak).

Nem akarok mindent kivesézni (és nem is tudok, illetve már többen is megtették ezt helyettem nagyon szép értékelésekben), úgyhogy csak annyit mondok, hogy mivel a mangából kemény 4 kötetet olvastam eddig, ezért az egész történetszál új volt nekem. Amivel valószínűleg jobban jártam, mint akik olvasták az egészet, mert a manga majd remélhetőleg annyival többet fog adni… :)

Zárásként meg csak annyit, hogy a Renegades egy veszett jó szám, ha én tudtam volna, hogy ebben a filmben van benne….