Rurouni Kenshin: Densetsu no Saigo-hen (Rurouni Kenshin 3.) (2014) 90% 37★

Kedvenc live action sorozatom, nem tudom eleget dícsérni Sato Takeru játékát. Imádom az alakításait.
Akármennyire is imádom, ez a film kicsit túl hosszú lett. spoiler Ettől eltekintve ez a film is nagyon tetszett. Még egyik filmnél sem említettem, de nagyon bírtam Saito-t. A vigyorgó kölyöktől pedig futokosott a hideg a hátamon. Valamint ez a régies beszédstílus is nagyon tetszik.
A harc vége utáni zenétől is kiráz a hideg, ezúttal poziív értelemben, a vége pedig aranyos volt.
Összességében ez az egyik kedvenc live action, amit láttam, és bár vannak hibái, mindhárom filmet imádom.

Az előző részeknél már méltattam annyit a színészi játékot, meg a hangulatot és a zenét, hogy ezt átugranám, mert azok továbbra is épp olyan jók, mint eddig. Amit kiemelnék, hogy a második rész rengeteg akciója után a „Legend ends” lassabbra, filozofikusabbra vette a figurát, ami nagyon jót tett neki, tekintve, hogy egy nagyon komoly finálét kellett előkészíteni. Úgyhogy volt beszélgetés, töprengés, érzelmek, új karakterek… minden, ami kell.
Aoshit még mindig nem érteném, ha nem olvastam volna a mangát, de így, háttértudással viszont nagyon jó volt a megjelenítése. Hiko pedig kicsit Yoda-feelinget eredményezett nálam, de ez igazából abszolút pozitívum. Nem vettek vissza abból, hogy nagyon erős, bölcs, nagyon tiszteletet parancsoló karakter, egyedül a „világtól visszavonult mester” érzésből kapott többet, és jót tett neki. Amit kicsit sajnáltam, hogy Shishio embereit pár szóban elintézték (Usui konkrétan csak cameozott, és már el is intézték, de a többiekről se volt sok szó), viszont elfogadom, hogy ilyen hosszú filmnél ennyire volt idő.
A Kenshin sorozatot összességében (legyen szó a mangáról, a filmről, vagy akár az animéről) én lassan rádöbbenek, hogy azért kedvelem, mert egy kardozós filmbe bújtatva egy kemény szatíra. Kenshin hisz az új kor elveiben, a békében, az egyenlőségben, de az eszközökkel teljesen meghasonult. Saito gyakorlatilag az ellenpont, egyszerre vonultatja fel a régi kor negatívumait (cinikus, kegyetlen, meglehetősen agresszív) és pozitívumait (abszolút becsületes). Yahiko mintegy az új kor gyereke, aki előtt még semmi példa nincs, hogy milyen értékrend szerint kéne felnőni, tehát próbálja maga megtalálni az utat, és kapaszkodni akibe lehet, Sano, akibe igazából annyit rúgott a jelenlegi rendszer, amennyi csak kell ahhoz, hogy valaki egy életre megutálja, Kaoru, aki ismételten az elvekkel egyetért, és naiv is maradhat, mert nem kell belelátnia a háttérben folyó eseményekbe. Ezek a karakteralkotások, plusz azok a politikai intrikák, amik itt, ebben a részben lejátszódtak, adnak egy elképesztően szatirikus érzetet a történetnek, és pont ezért egy nagyon érdekes üzenetet, ami szerint hősök igazából soha, sehol nincsenek, mindenki lehet hős és gonosztevő, csak a megfelelő szemszöget kell elkapni.
Személyes kedvenc jelenetem egyébként a teljes szériából spoiler Tényleg meg vagyok elégedve a zárással, remek kis filmsorozat ez, és biztos, hogy újranézős.
Kicsit bővebben kifejtem a véleményem ebben a bejegyzésben: https://todaywiggin.blogspot.com/2020/06/vizsgaidoszaki…

Sok ponton bele lehetne kötni, de: én ezt az egészet marhára élveztem. Piszok szórakoztató történet, szép körítésben, sok-sok vérrel, látványos harcokkal tálalva.

Szép volt, Kenshin. spoiler

Epic Gyönyörű 3.0 ><
Szerintem a legnagyobb „dicséret” a sorozatnak tőlem, hogy többet nem is tudok hozzá fűzni :)
Gyönyörű harcok, gyönyörű zenék, gyönyörű lezárás :)

Ez a rész is nagyon tetszett, talán picit hosszú, és a végén Shishio szenvedése már sok volt, de ezt leszámítva jó kis befejezése volt ennek a szálnak. Még mindig izgalmas volt, még mindig akciódús, még mindig jó a színészi játék és a zenék is, bár ennél a filmnél a zárózene annyira nem tetszett, mint a másik kettőnél.

Egy hajszálnyival kevésbé tetszett, mint az előző rész, azért akadt benne 1-2 dolog, ami annyira nem jött be. Ettől függetlenül imádtam az utolsó percig, sőt. Mivel lehetne a trilógiát kerekké tenni, ha nem egy One Ok Rock számmal. :)
Ódákat lehetne zengeni, milyen minőségi munkát végeztek az alkotók ezzel a filmmel.
Számomra mégis a színészek viszik a prímet és aki a leginkább megfogott Sato Takeru mellett, az Kamiki Ryuunosuke volt. De nem igazságos, hogy csak őket említem, mint ahogy az sem, hogy nem ömlengek a technikáról, a látványvilágról, zenei aláfestésről, kosztümökről, és még sorolhatnám. :) Azon gondolkodtam közben, milyen kár, hogy nem moziban láttam, hatalmas élmény lehetett ott nézni.
Minden esetre tuti, hogy újranézős lesz mindhárom rész. :)

Meg kell, hogy mondjam számomra az eleje eléggé vontatott volt, kicsit hosszúnak találtam a „felvezetést.” Ettől függetlenül a színészi játék zseniális, a képi világ szintén. A harcjeleneteket most is élveztem. Sato Takeru alakítása mindhárom rész során zseniális. :)

Véget ért ez a történet is. A korábbiaknál, érthető okokból, kicsit filozofikusabbra váltottak, hiszen minden hős vagy profi életében is előfordul, hogy olyan akadállyal kerül szembe, ami megtorpanásra készteti. Amikor át kell gondolni az élet dolgait, és új utakon folytatni tovább. A végére maradtak a pörgősebb akciójelenetek, amelyek ezúttal is látványosak voltak. spoiler

Nos, folytattam is a karantén elején elkezdett újranézés maratonomat, amit nem tudom, hogy miért szakítottam félbe a harmadik résznél. A Rurouni Kenshinnel mindig is erős kapcsolatom volt. Gyakorlatilag ebből a mangából indul a nagy manga, anime és Japán kultúra-szeretetem, és az is biztos, hogy a történelem irátni rajongásom is visszavezethető ehhez a műhöz. Mikor először láttam ennek a mangának a 2012-es filmváltozatát, letaglózott. Nagyon fiatal voltam akkoriban, és minimális mértékben talán ez is hozzájátszott ahhoz, hogy máig a kedvenc filmjeim között tartsam számon azt a filmet – azon túl persze, hogy a film is fantasztikusan jó.
A Densetsu no Saigohen, avagy a The Legend Ends (avagy a Legenda véget ér), a trilógiazáró epizód – mondanám ezt, ha nem bandukolna be a mozikba a maga sajátos tempójában a két folytatás. Ahogy Snitten látom kilistázva, a két befejező film közül a Finale fog hamarabb kikerülni, és csak utána a The Beginning. Szerintem ez borzalmas ötlet, hogy hamarabb történik meg a finálé, mint mindennek a kezdete, de ki vagyok én, hogy beleszóljak a készítők dolgába…
Már láttam ezt a filmet is korábban, de ez az első alkalom, hogy az alapmű ismeretében tettem ezt, ugyanis a mangából soha nem jutottam tovább annál a pontnál, ameddig a Mangafan szíveskedett lefordítani a köteteket – ami még a Shishio-arc vége előtt volt. De a karantén alatt megnéztem az animét, úgyhogy most már az alapmű 100%-os ismeretében nézhettem meg.
Ez sajnos a The Finale-re nem lesz igaz, ugyanis – dacára annak, hogy a kedvenc mangámról van szó – még mindig nem olvastam el a maradék 12 kötetet, pedig az tűnik messze a legizgalmasabb arcnak, az anime pedig úgy döntött, hogy ahelyett, hogy ezt az arc-ot dolgozná fel, inkább 50 résznyi fillert rakott a sorozat végére. Ki érti ezt?
A változtatások az alapműhöz képest még mindig nagyszerűek. Ez a szál, ahogyan Shishio átveszi az uralmat a Meiji kormány felett, borzasztóan jól illett bele a sztoriba. A kivégzési jelenet is a filmek egyik legjobb pillanata, irdatlanul szomorú és melankólikus jelenet az, ami az egyik pillanatról a másikba vált át a fináléba, ahol pedig már pörgés van ezerrel.
Ami még nagyon jó, az a látvány. A jelmezek lemásznak a képernyőről, a fegyverek tényleg fegyvernek néznek ki, ellenben nagyon sok művel. A képi világ is kimagasló. Amit még megfigyeltem, azok a mozgások és a harcművészetek. Nem csak beszélnek különböző harcstílusokról, hanem tényleg tisztán látszik a különbség Kenshin és Saito harcmodora között, Sano nem ugyanúgy bunyózik, mint mondjuk a pap, Aoshi ninjutsuja teljesen különbözik Misao-étől, és még sorolhatnám. Mennyivel egyszerűbb lett volna, hogyha csak összevissza hadonásztak volna a kardjaikkal meg az ökleikkel, azt jónapot, de nem tették, és emiatt példátlanul látványosak voltak a harcjelenetek. Ilyen szépen megkoreografált harcokat még életemben nem láttam.
Akkor térjünk át a karakterekre. Kenshin továbbra is zseniális. Irdatlan jó főszereplő, a mangában és az animében is, Sato Takeru pedig valami irdatlanul jól eljátszotta. Eggyé vált a szereppel – de ehhez az is kellett, hogy a forgatókönyvírók is értettek a dolgokhuz.
Saito változatlanul a kedvencem. Nagyon különbözik a karaktere az alapműbeli énjétől, inkább kicsit Levire hasonlít az Attack on Titanből, de kellőképpen nagyszerű így is.
Hito is nagyszerű. Karakterdesing-ra semmi köze nincs az alapműbeli megfelelőjére, de egy nagyon jól kidolgozott mester-karakter. A színész itt is nagyszerű.
A főgonosz, Shishio pedig rémisztő. Nem emelném ki itt is a színészt (de, megteszem, mert lenyűgöző, hogy úgy is kiválóan játszik a mimikáival, ha az arca 95%-a el van takarva), a karaktere pedig nem kiemelkedő, de ettől függetlenül tényleg rémisztő és fenyegető antagonista lett. Sokkal érdekesebb, mint mondjuk a manga-beli énje.
Kiket hagytam ki? Ja igen. Az egyikük Aoshi. Nos, ő miért van benne a filmben? Emellett akkor sem tudok elmenni, de Aoshi valami irdatlanul fölösleges. Azért van benne a filmben, mert a mangában is benne volt. Pont. Csakhogy a filmeknél a Karnyuu-szálnál kihagyták, így a motivációja teljesen ködös lesz. spoiler És ez abszolút nem a színész hibája. Tényleg, Iseya Yuusuke is fenomenálisan játszott, eggyé vált a szerepével, elég fenyegetően néznie, hogy én is megijedjek. A jelmeze neki is irdatlan jó, és neki köszönhetjük a trilógia talán leglátványosabb kardpárbaját. De ez nem változtat azon, hogy kár volt a trilógia közepén bevezetni, mert így teljesen elveszett a lényege. Ez olyan, mintha Aragorn a Két torony közepén jelent volna meg, és ott néha-néha felbukkant volna.
A másik karakter, akinél így érzek, az Sano. Olyan érzésem van, hogy a készítők nem értették és nem is szerették annyira Sano karakterét az alapművekben. Gyakorlatilag az egész trilógiában elfoglalt szerepére nézve a véleményemet Shishio maga mondja a szemébe a végén: „Útban vagy." És mondom, abszolút nem a színész hibája. Nekem Sano már Aoki Munataka, a stílusa, a hangja, a mimikái és a harcmodora, számomra már ő Sanosuke. De ha egy kicsit többet foglalkoztak volna vele az írok, még jobb lett volna.
Még Megumi az, akit meg akartam említeni, aki az egész franchise legjobb női karaktere. Erős, kompetens és nagyon átérezhető és szerethető. Ilyen női karakterekre van szükség, Hollywood! Az, hogy erős női karakter, nem azt jelenti, hogy össze-vissza szaltózik meg legyőz mindenkit. Fekete Özvegy a Bosszúállokban nagyon erős, de ettől még nem volt különösebben érdekes karakter.
Szóval igen. Megumi is abszolút nagyszerű.
A zenék jobbak, mint valaha. Az egész trilógiának fantasztikus zenéi voltak, de ebben a részben kaptuk meg a leg…hallványosabbakat. Ez egy új szó.
Mindenki észrevette már azt a jelenséget az akciófilmeknél, hogy a fináléban a főhős semmilyen sebet nem szerez, meg gyakorlatilag terminátor modjára tör előre. Nos, a RK ezt megcáfolandó a fináléjából a négy főhős félholtan kerül elő, a kosz, a vér, a sebeik kézzel tapinthatóak (képernyő-fogásuk van…), szóval ebbe a sablonba sem áll bele.
Ha már finálé… végre a négy karakter együtt küzdött meg Shishio ellen. A mangában és az animében Saito, Sano és Aoshi egy helyben álltak, amíg Kenshin összecsapott vele, de itt mind a négyen hasznossá teszik magukat, mind a négyen támadnak, összefognak, együtt harcolnak és együtt gyengítik le Shishiot.
Ennyit gondoltam elmondani erről a filmről. Remekül megírt, irdatlan jó színészekkel operáló, látványos, izgalmas, érdekes és nem buta, sőt, néhol kimondottan mély történelmi akciófilm a Rurouni Kenshin, nekem egyik személyes kedvencem.

Eddig ez a legjobb a három film közül…. Imádtam az egészet, minden jelenetét. Kellett a sok lelkizés is a sok harc előtt. :D
A Kenshint játszó színészt kezdem erősen megkedvelni (majd utánanézek XD).
Most már abban is bizonyos vagyok, hogy Sanot egy veszett Rottweilerről mintázták, őrült a fickó. Igaz, hogy a másik oldalon szinte csak kattantak vannak, én mégis ezt a tökkelütöttet emelem ki? De azért a gonoszokat tényleg nem szabad alábecsülni, amikor az egyik azért kap idegösszeroppanást mert szerintem hosszú ideje most győzték le először. :'D
Azért lenne itt 1-2 vicces dolog: spoiler
Mellesleg a Heartache még mindig nagyon jó dal. :D
Nagyon felcsigázott ez a rész, hallottam ahogyan a fülembe ordította, hogy: „Folytasd már a mangát!”