A történet a XIX-dik századi Japánban játszódik a Bakumatsuban, azaz a sógunátus utolsó éveiben. A főhősnő, Yukimura Chizuru útra kel Edo-beli otthonából, hogy felkeresse nyugati orvoslással foglalkozó édesapját, aki a munkája végett Kiotóba ment, de egy ideje megszakadt vele a kapcsolata. A… [tovább]
Hakuouki (Hakuouki 1.) (2010–2010) 24★
23' · japán · akció, animációs, dráma, fantasy, sorozat, történelmi, anime !
1 évad · 12 rész
Képek 11
Szereposztás
Kedvencelte 6
Várólistára tette 54
Kiemelt értékelések
No ennek is a végére értem, köszönöm az ajánlást @Netta88 :) Kicsit lassabban haladtam vele, mint az eddigi animékkel. Az eleje elég zavaros volt a számomra, és lassan bontakoztak ki az események, tehát kicsit unatkoztam. Próbáltam kedvencet keresni a szereplők közül, és végül Heisuke mellett döntöttem, ő került hozzám a legközelebb. Chizuru nagyon sokszor idegesített. Nem igaz, hogy ilyen béna és gyenge maradjon ennyi szamuráj társaságában. Miért nem tanult meg harcolni? A lehetőség adott lett volna. De neem. A fantasy vonal felbukkanásával kicsit izgalmasabbá vált a sztori, és biztosan folytatom is majd… valamikor :) Voltak benne viccesebb és szomorú részek is, és egyszer-kétszer én is elérzékenyültem. Szép a grafika, és a zene is tetszik. Adok neki esélyt. :)
Nagyon dilemmáztam a csillagok számán, leginkább azért, mert nem tudtam teljesen függetlenül nézni, csak adaptációként.
Maga a sztori nagyon jó, szerettem a játékban is, de már ennél az évadnál is látszott, mennyire nehezen egyeztetik össze a különböző történetszálak eseményeit. Annak érdekében, hogy minden lehetséges beszélgetést végignézhessünk, minden karakterből lássunk eleget, ha szerelmi sokszög nem is lett (hála az égnek), azért olyan érzése támad az embernek, mintha a teljes Shinsengumi kapitányi gárda bele lenne zúgva a főhősnőbe.
A zenék számomra nagy fájdalom, a soundtracknek egy darab eleme van, ami úgy igazán megragadott, igazán el tudott kapni (tény, hogy az viszont nagyon). Viszont az, hogy csak egy ilyen van, kicsit kevés ennél a témánál, igenis vártam volna több felemelő, erőteljes zenét, a játék soundtrackje zseniális, simán fel lehetett volna használni.
Az animáció igazából rendben van, meg lehetett szokni, a hátterek, a tájképek gyönyörűek… a karaktereknél van némi kivetnivaló. Ott is van, akit eltaláltak, de Chizuru vonásai nekem túl elnagyoltak voltak, Kazama és Hijikata arcával is akadnak problémák, Saito haja pedig oké, legyen lila, de néhol annyira lilának hatott, hogy nem tudtam komolyan venni a karaktert, hiába kedvelem nagyon.
Az opening nagyon szép, nagyon passzol az egészhez, imádtam.
A karaktereket általánosságban jól megtartották, Hijikatánál ugyan él egy erős cenzúra, szinte nem is káromkodik, vagy ha igen, akkor is nagyon kulturáltan, de a karaktere, a stílusa összességében megmaradt spoiler Okitát nagyon kedvelem, a legtöbb jelenete egyszerűen fájt, szépen bemutatták azt is, ő is milyen közel állt Kondou-hoz. spoiler Heisuke aranyos, és itt is abszolút érezhetőek voltak a kissé kamaszos dilemmái, Harada és Shinpachi párosa egyrészt nagyon szerethető barátság, másrészt pedig nagyon jókat mosolyogtam a jeleneteiken, Saito pedig a maga átlag egy mondatos megnyilvánulásaival, és kissé elvakult becsületmániájával még mindig kedvencem. Az egyetlen problémás pont a szereplőgárdában Chizuru, akit viszont nagyon sikerült elrontani, visong, sír, és fel sem merül, hogy vagy a fejét, vagy a kardját igazán elkezdhetné használni.
Összességében kilenc csillag, mert nem akarom lejjebb vinni. Az üzenet egyelőre korrektül megmaradt, a világ, a sztori fő vonulata teljesen a helyén van, még mindig imádom, hogy hogyan egészít ki valós történelmi eseményeket fiktív figurákkal és történésekkel, és a karakterek közül is, egy kivétellel mindenki jól lett megjelenítve, szóval nem érdemli, hogy lehúzzam. Kíváncsian várom, hogyan folytatják.
Amikor először találkoztam ezzel az animével, azt gondoltam, hogy mennyire gyönyörű a grafikája.A mai napig így gondolom, még akkor is, ha a moviehoz képest ez a grafika gyenge. Mégis nagyon sok időbe telt, mire rávettem magam, hogy megnézzem ezt az animét. Emlékszem, amikor először láttam bár tetszett, mégis csalódott voltam. Többet vártam tőle. Kevésnek találtam a szerelmi szálat benne romantikus/hárem animéhez képest, viszont tetszett a legtöbb karakter, a kor, a ruhák, a történet is. Remekül keveri a valós és a fantasy szálat az anime. A karakterek nagy része szerethető, bár egy-kettőt jobban is kidolgozhattak volna. A főszereplőről, Chizururól sem tudunk meg túl sokat, és ő sem próbál rájönni, hogy honnan származik. Mondjuk Chizuru a sikításon és a síráson, na meg a láb alatt levésen kívül mást nem nagyon próbál meg. Igazából azt sem fogja fel, hogy egy gyilkosokból álló csoporthoz kerül. Azt hiszi viccből mondják neki, hogy megölik, na meg, hogy a fiúknál dísznek van kard. spoiler Szóval igen, Chizuru nem lett a kedvencem sem elsőre, sem újranézve. A fiúk viszont sorban lopták be magukat a szívembe. Miattuk néztem végig anno és most is. Mindegyiküknek más személyisége van, és mindegyiküket lehet valamiért szeretni. Nagy kedvencem a baka-trió vagyis Heisuke, Harada és Shinpachi. Nekik köszönhető a legtöbb humoros jelenet, amik színt vittek a komor hangulatú történetbe. Okitát is sikerült nagyon megkedvelnem a folytonos fenyegetései ellenére is, és sajnálom is őt egyben az állapota miatt. Ők négyen abszolút kedvenceim lettek.
A Chikageék is érdekesek, de kicsit jobban kidolgozhatták volna az ő háttérsztorijukat is. A movieból persze kicsit többet megtudunk arról, hogy miért is állnak a Satsuma klán oldalán, de simán elfért volna a sorozatban is. Illetve még Sen és Kimigiku is ott lógtak a levegőben.
Összességében nem rossz feldolgozás ez. A készítők próbáltak kihozni mindent a 12 részből, amit lehetett, próbáltak minden karakterre egyformán figyelni, mégsem estek át a ló túloldalára azzal, hogy szerelmi sokszöget csináltak, ugyanakkor éreztetik, hogy egy otome VN adaptációról van szó.
A zenéivel sem voltak gondjaim, nekem tetszettek. Különösen az openingje, ami gyönyörű mind zeneileg mind képileg egyaránt.
Őszintén szólva eléggé nagy bajban vagyok ennek az animének az értékelésével…Nehezen ment a csillagozás, mert eléggé vegyesek vele kapcsolatban az érzéseim.
Tény és való, hogy egy korához képest szép grafikával rendelkező anime, ami számomra mindig egy hatalmas nagy pluszt jelent. Amik még különösen megfogtak benne azok a zenék voltak, mert az opening az egyszerűen gyönyörű volt, és az ending is nagyon bele illett a történetbe.
A karakterek szerintem nagyon a tipikus fiú háremre építettek, minden megszokott karakter megvolt, de viszonylag szerethetőnek lehet őket nevezni.
Viszont maga a történet…szerintem kicsikét lapos volt. Sokkal több izgalomra számítottam szamurájos anime révén, de valahogy ez nagyon kimaradt belőle. Nem is nagyon tudom, mi mást mondhatnék még róla, mert nekem nagyon semmilyen volt. Nem tudom se nagyon dicsérni, se nagyon a porba szidni. Hezitálok nagyon, ugyanis az utolsó rész, nagyon minimálisan felkeltette az érdeklődésemet a következő évad iránt, de mivel 12 rész alatt, szerintem semmi érdemleges nem történt, nem hiszem, hogy nagyon megérné nekem a második évad.
(Aki esetleg látta a többi évadját is, esetleg elmondaná, hogy mennyire hasonlít az elsőhöz? Mármint, hogy a következőkben is ennyi izgalom lesz, vagy tényleg jobban beindul a sztori.)
Huh egy nap alatt daráltam le. Az elején még úgy éreztem, hogy laza, túl könnyű… Azért elég megrázó dolgok történnek a végére. Láthatunk olyan karaktereket kiborulni, akik végig tartották magukat. Tetszett. Jó kis történelmi story, csupa csupa Shinsengumival és egy kis fantasy adaggal. Csak ajánlani tudom :)
El sem hiszem, hogy már 10 éves ez az anime (öregnek érzem magam)
Történelmi animét akartam nézni, de semmi nem fogott meg, ezért döntöttem az újranézés mellett.
Két dologra rájöttem: 1) nekem még mindig inkább Saito a favorit.
2) Chizuru agyi szintje egy két éves gyerekét éri el, ezzel igen-értem-köszönöm trióval. Bár akkor se idegesített kevésbé, amikor nem szólt egy szót sem.
A sok vér ellenére is szívesen néztem, bár néha úgy éreztem, túl gyors a cselekmény és átugrunk részeket, amik amúgy lehet fontosak, de már nem kötekedek többet.
Jöhet a második évad!
„Édesjóistenem, már megint ez a hülyepicsa!” Számtalanszor megfordult a fejemben ez a mondat, és pofozkodhatnékom is támad úgy minden részben legalább egyszer… Sír, rinyál, de képtelen bármire is, főleg átérezni azt, ami körülötte történik… Hogy mégis miért néztem végig? Mert a történelmi szál nagyon jó, a férfi karakterek is jól ki lettek találva, az elvek is, amiért érdemes meghalni. Érdekes a démon vonal is, kiváncsi vagyok, hova lyukadunk ki, és a rasetsu dolog is izgalmas, csak ezt a butalibát kellene kiradírozni belőle… de sajna minden körülötte forog, aminek egy részét nem is értem, pl. hogy mit látnak benne a csávók? spoiler Szóval Chizuru nagyon gáz, minden más zseniség…
Népszerű idézetek
– Szorgalmas vagy. De az sem vezet jóra, ha a kutatás érdekében tönkreteszed az egészséged.
– Aggodalomra semmi ok. Az egészségem már rég romokban hever.
Heisuke: A drága szaké teljesen más! Csak úgy lecsúszik!
Shinpachi: Még nem is ettél semmit. Be fogsz rúgni.
Heisuke: Most szabad!
Nő: Azt hallottam, hogy Hijikata-han a Shinsengumiból olyan szörnyűséges, akár egy démon, de oly jól nézel ki, mint egy színész.
Hijikata: Ezt már százszor hallottam.
Okita: Szerettem volna kérdezni valamit. Mi a véleményed a frizurámról?
Chizuru: Hát… szerintem jól áll…
Okita: Tényleg? Remek. Köszönöm. Igazság szerint Kondou-sant próbálom utánozni.
Chizuru: Tényleg… neki is pont ilyen a haja.
Okita: Legyen ez a mi kis titkunk, jó?
Shinpachi (Hijikatának): Tudod… túlságosan félvárról veszed az újakat, de túl kemény vagy azokkal, akik kezdettől veled tartottak. Igaz, nem vagyunk nagy szónokok, nincsenek elit barátaink, de a Shinsengumi azért nőtt ekkorára, mert készek voltunk meghalni az igazunkért!
Harada: Menő voltál, Chizuru.
Shinpachi: Ja. A többit bízd ide.
[…]
Harada: Gyertek. Inkább halok meg csatában, minthogy sokáig éljek azután, hogy magatokkal viszitek.
Shinpachi: Nézzenek oda, most ki is adja a menőt?
Sajnálom, amiért nem voltam elég erős. Remélem megbocsátod, hogy nem tudtam mindvégig melletted maradni. Mindörökké hálával adózom neked; amiért még egy utolsó álmot mutattál nekem.
Néha úgy gondolom, hogy még mindig az orvosságos dobozt cipelem a hátamon és csak hosszú álmot alszom, melyben katanával az oldalamon szolgálom a Bakufut.
Folytatása
Összehasonlítás |