Yukimura Chizuru az apját keresve érkezik Kiotóba, az Edo kor végén, ahol tanúja lesz néhány szamuráj összecsapásának titokzatos, rémmesébe illő lényekkel, rasetsukkal. A szamurájok a Shinsengumi tagjai, akik az incidens után úgy döntenek, magukkal viszik Chizurut… és miután rádöbbennek, hogy a… [tovább]
Hakuouki – Shinsengumi Kitan Enburoku (2010) 1★
Képek 16
Szereposztás
Várólistára tette 4
Kiemelt értékelések
Valentine_Wiggin
Kezdeném azzal, hogy elolvastam a leírást: „Hakuouki amiben nem a romantikán van a hangsúly” és elkönyveltem, hogy ha ezt sikerül jól megvalósítani, akkor csak olyasmi lehet belőle, amit én nagyon fogok szeretni.
És hát, jól oldották meg. Tényleg volt bátorságuk hozzá, hogy egy randijátékon alapuló sztori adaptációjában egész egyszerűen mellékvágányra állítsák a romantikát spoiler, és a helyére beemeljék az egyéni karakterdrámákat, és a baráti, bajtársias kapcsolatokat. Ebből elég egyenes úton következett, hogy a cselekmény néhol annyira eltért az eredeti száltól, hogy japán nyelven, felirat nélkül elkezdtem kissé belezavarodni, de valahogy működött az egész. Nagyon tetszett, hogy Hijikata rohamait nem csak Chizuru nézte végig és reagálta le, hanem volt, hogy Harada, vagy Saito állt ott pislogva, hogy segíteni akar, de igazából fogalma sincs, mit kéne csinálni. spoiler A koreográfiák megkockáztatom, hogy jobbak, mint a musical-ekben, mert tényleg szép, dinamikus párbajokat nézhetünk végig. A háttérzene szintén nagyon ütős. Örültem, hogy a jelmezek nem cosplay-szerűen tiszták és színesek és vadiújak, hanem igenis gyűröttnek, réginek, koszosnak hatnak, reálisak.
Chizuru karaktere egészen vagány, igenis kardot ránt, igenis képes odacsapni lány létére, és még a személyes drámái-dilemmái is jól ki vannak fejtve.
Masataka Kubota játékától tartottam. A 2015-ös Death Note-ban láttam Lightként és ott (nyilván a rendezés, és a koncepció miatt is), nagyon nem tudott meggyőzni, itt pedig Soujiként szerintem mondhatom, hogy a legkomplexebb, és az egyik legellentmondásosabb figurát kellett játszania. És szépített egyet a szememben, mert ugyan nem érte el a musicalekben szereplő Hirose Daisuke szintjét, de hitelesen, átéléssel, kimondottan jót alakított, és bár inkább a drámára fektette a hangsúlyt, és kevesebb jutott a karakter komikus oldalából, elhittem neki, hogy Souji. spoiler
Kimura Ryou-t meg kellett szoknom Kazamaként, de voltaképpen nem volt rossz.
spoiler
Takeda Kouhei-ben és Jun Hashimotoban nem igazán láttam Heisukét és Haradát, mikor rájuk néztem (az előbbi nekem irreálisan magas is), de mindkettejükben kellemeset csalódtam. spoiler
Nakamura Michiya is fura volt Matsuda Ryo után Saitoként, de ahogy megszoktam, és elvonatkoztattam az elsőnek látottól, rájöttem, hogy tulajdonképpen ő is nagyon jól játszik. spoiler
Saotome Taichi pedig Hijikata. Nem egyszerűen eljátssza, hanem ha el kell képzelnem ezt a karaktert, ennek a színésznek az arca ugrik be. Minden mozdulata, a jelenléte a színpadon, a stílusa tökéletes mása volt Hijikatáénak (jó, itt nem raccsolt annyira, mint a musical verzió esetén, de még így is átadta a jellegzetes beszédstílust), hiába volt Yazaki Hiroshi is jó, szintekkel előzte meg.
Összességében, nálam sikere volt ennek az adaptációnak, ha valaki egy olyan feldolgozást akar, ami el mert rugaszkodni az eredeti történettől szinte minden szinten, csak az üzenet-világ-karakterek hármast tartotta tiszteletben, annak szerintem tetszeni fog.
