Hakuouki Hekketsuroku (Hakuouki 2.) (2010–2010) 77% 11★

Kis kihagyással folytattam az animét. Nekem még mindig lassú kicsit, de így legalább több idő marad az érzelmeknek. A játékot nem ismerem, így csak az animéről tudok véleményt mondani. Az opening és az ending gyönyörű, akárcsak a grafika. Ez az évad sokkal drámaibb lett, mint az első volt. Chizuru, bár még mindig messze van attól, hogy a kedvencem legyen, egy fokkal talán kevésbé volt zavaró, mint korábban. Tetszett, hogy bár sok fiú veszi körül, nem kezd el csapongani, a szíve csak egyvalakié. A romantikus szállal mégsem rontották el a történetet, sikerült úgy megoldani, hogy emészthető legyen, nekem még tetszett is, kicsit oldotta a feszültséget. Bár már beszéltünk erről, de számomra furtcsa, hogy Chizuru ilyen gyenge nebáncsvirág maradt annak ellenére, hogy démon és szamurájok között él. Kis személyiséget adhattak volna neki is, emélyíthették volna a karaktert, így eléggé felszínes számomra, és épp ezért abszolút nem hiteles, hogy mindenki beleszeressen. Hijikata san karaktere lett a legjobban kidolgozva, bár nekem nem ő volt a „kedvencem”. Már lassan ott tartok, sosem szabad megkedvelnem valakit egy animében, mert tutira ő hal meg. Nem bántam, hogy megnéztem, legalább a japán történelembe, kultúrába és életfilozófiába is betekintést nyerhettem.

Na, már megint a probléma a csillagok számával…
Összességében nem volt rossz, de sajnos azt kell, hogy mondjam, adaptációként kicsit gyengébb, mint az első évad. Nyilván kegyetlenül nehéz lehetett összeegyeztetni a különböző történetszálakat, pláne, hogy éppen ideje volt megszüntetni a kellemetlen benyomást, hogy minden szamuráj beleesett Chizuruba. Ha pedig valahol nincs romantikus kapcsolat, akkor nyilván nem mesél el magáról hirtelen mindent az ember, így sok beszélgetés jelentősen leredukálódott, sok nagyon jó szófordulat és gondolat maradt ki, de ezt teljesen meg lehetett érteni, le lehetett nyelni, abszolút nem zavart.
Ami viszont zavart, az a karakterkezelés. Az első évadban csak Chizuru zavart, ez egyébként nem változott, ő még mindig túl sokat sír, túl sokat visít, és tényleg hiányoltam, hogy ha nem is lesz harcias, ha nem is indul mindjárt kardot rántva a csatába, legalább maradjon vagány, legyen stílusa, ne ő legyen a szép virágszál, akit mindenki megment. Mert már elnézést, de így franc se hiszi el, hogy a fél Shinsengumi megkéri, hogy „vigyázzon Hijikatára”, mert saját magára sem tud vigyázni.
Hijikata meg a hős. Ez az egy szó leírja az egész karaktert, iszonyúan becsületes, bátor, hűséges, szinte már feddhetetlen karakterként van ábrázolva, ami engem iszonyúan zavart, mert azért tudtam megszeretni, mert esendő, mert emberi, mert van, hogy kegyetlen, jól ellensúlyozták a negatív tulajdonságai a pozitívakat, nem lett fekete-fehér figura. Itt viszont abszolút hőst csináltak belőle, ami zavart.
Souji továbbra is fantasztikus, a küzdelme, ahogy időről-időre látszik, hogy megtörne, de azért újra feláll, brutális, de nagyon szépen lett bemutatva. Az ő jeleneteivel, talán egy kivételével mind meg voltam elégedve. Saito is megkapta a maga karakterfejlődését, az évad felénél, vagyis összesítetten a 17. résznél szoktam meg a haja színét, az aizui harcokat bemutató rész pedig szép és hatásos lett. Harada életszemléletéről nem derült ki sok, de örültem a jeleneteinek Shiranuivel, Heisuke és Sannan szála is szépen alakult, rájuk nagyon nincs panaszom.
A soundtrack oké, továbbra is egy darab eleme igazán emlékezetes, de az nagyon, az animációról pedig már beszéltem az első évadnál, nem változott sokat a véleményem.
A cselekmény rendben van, bár sokszor éreztem, hogy kapkodtak spoiler Örültem, hogy nem lett habcukor, de annál kevésbé, hogy nem mutatta be a dolgok két oldalát. Kicsit olyan érzése volt az embernek, hogy „gonosz nyugati szemlélet vs. fantasztikus szamuráj szemlélet, amibe aztán nem lehet belekötni”, pedig nagyon nem erről szól az egész. Hiányoltam a szürkeárnyalatosságot a sorozatból.
Viszont a problémázásom dacára kilenc csillag, mert élveztem, izgultam, szomorkodtam közben, ha nem is tudta visszaadni azt a katarzisélményt, amit a játék. Mindenképp érdemes elkezdeni, de ha valaki igazán azt akarja, hogy berántsa a sztori, ez a kor, a mitológiai gondolatok (ó, a rasetsuk és a hindu illetve buddhista mitológia), akkor inkább érdemes a játékkal kezdeni.
Fanfiction-jeim a sorozathoz kapcsolódóan:
https://www.wattpad.com/story/112747485-nyomok-a-h%C3%B3ban
https://www.wattpad.com/story/128320337-lombhull%C3%A1s

Háború, dráma és némi romantika. Utóbbit úgy érzem leginkább az utolsó 2-3 részre le is korlátozták. Első nézésnél még zavart ez, de most hogy másodjára néztem már kevésbé. A történelem viszont még mindig tömény. Az ember csak kapkodja a fejét a sok évszám, név és információ miatt. A karakterekből pedig keveset kapunk. Tudom, hogy nem rakhattak bele többet, mert így is elég érezhető volt, hogy az összes pasi szerelmes Chizuruba, de annyira megszerettem a karaktereket, hogy többet akartam volna belőlük. spoiler Chizurut pedig még mindig nem sikerült megkedvelnem.
Viszont nagyon jól keveredik a valós és a fantasy elem. A grafika is szép, ahogy az előző évadban is az volt. Jók a színek is, illik a komor, drámai hangulathoz.
Rövid. Lehetett volna több része, de ettől függetlenül izgalmas… és siratós. Még olyan szereplő miatt is könny szökött a szemembe, akit amúgy nem kedveltem. Szóval, aki hajlamos elérzékenyülni az készítsen be zsepit, mert szükség lesz rá.
Végül itt sem maradhat el, hogy megemlítsem az openinget, ami szerintem fantasztikus. Az összes évad közül ezé tetszik a legjobban.

Ennek az animének van az egyik legszebb vége *-* Mikor először néztem végig, meg is könnyeztem, és nem tagadom, most is megérintett.
Sorra hullottak a kedvenc szereplőim, és ez igazán fájdalmas volt.
Ha Chizuru nem lett volna életképtelen és idegesítő, ez egy tökéletes évad lehetett volna spoiler
Nem bántam meg az újranézést, de igazán nagyot azért először üt.

Ez az adaptáció jó.
Nem mondom, az alapjául szolgáló játék természetesen jobb. Az szinte mindig jobb, ez nem lepett meg, nem is számítottam annál nagyobb durranásra. Kevés játékadaptációval volt dolgom eddig, de azok közül egy se hozta ennyire a hangulatot. Kicsit kritikusabb szemmel néztem, de tulajdonképpen egész érdekesen keverték a szálakat (mivel a játéknak 7-8 befejezése van) és a leglogikusabb irányt választották a végére. Dráma az van bőven, szép jelenetek vannak bőven… Háborús hangulat pipa, igazi Japán hangulat pipa. A fantasy szál is szépen működik. Igazából az egész anime működik. Chizuru aranyos, talán tőle többet vártam, (kevesebb névismételgetést) de nem volt zavaró. (Az első évadban lehet furcsa, mivel a szálak keverése miatt olyan, mintha hirtelen minden srác belezúgna, kicsit furcsa, de a második évad ezt szépen eltörli.) Cenzúra van rendesen. De ez nem tűnik fel ha a játékot nem ismered. A karakterek személyiségét visszafogták egy kicsit :D (Hijikata pl káromkodik mint atom, de hasonló megjegyzései nem voltak az animében.) Ha igazán meg akarjuk ismerni a karaktereket, akkor nem árt a játékhoz nyúlni, mert itt annak érdekében, hogy minden karakterből eleget mutassanak, kénytelenek voltak kevésbé kifejteni a személyiségüket. Ami kicsit viccesnek hatott, mikor a karakter oda nemillően elkezdett a múltjáról beszélni, mert az animében akkor van hely rá. Itt-ott nyálas, amit én annyira nem kedvelek, de igazából nagyon szép az egész és egész izgi. Az eddigi játékadaptációkhoz (amiket láttam) hasonlítva tényleg sokkal jobb. A grafika-animáció páros is nagyon szép. Megér egy próbát szerintem mindenkinek.

(Amúgy azért én mindkét évadnak adtam volna 25-25 részt, hogy egy ilyen hosszú story rendesen elférjen benne, de ez már legyen az én kínom.)

Lehet valamit túlságosan szeretni? Januárban néztem meg a sorozatot, talán ami ennyire beszippantott, az a Battle Royale könyv volt, mikor utána egyből a mangákbe merültem bele, de ez más… A musicalek közül megnéztem már négyet, de inkább szüneteltettem őket és újranéztem a sorozatot. Nagyon szép a képi világ, az első anime #ami sorozat# és egy karakter sem idegesít, egyiket sem utálom, mindegyik szereplő szándékát, viselkedését meg tudom érteni, el tudom fogadni.
#A játékkal nem próbálkoztam, így nem tudom, hogy milyen az „eredeti” Hakuouki.#