Hakuouki (2022–2022) 65% 2★

Nagyon, nagyon meg vagyok lőve ezzel a sorozattal: mert hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem élveztem. Szórakoztató volt, a maga módján, voltak pozitívumai, és tényleg, az eredetije is egy nagy guilty pleasure számomra. Viszont nem tudom figyelmen kívül hagyni, hogy egyébként mennyi hibája volt, nem csak adaptációként, sorozatként is.
Amit megadok neki, a casting alapvetően korrekt. Mikor az első képek kijöttek, húztam a szám, mert a legtöbb színészben nem igazán láttam a karaktert, de sokszor abszolút nem rajtuk múlt a dolog. Sakiyama Tsubasa tökéletes Hijikata lenne, a parókája és a sminkje bánik el vele (meg a forgatókönyv, de az más kérdés). Yano Masato nagyon megnyugtatott, mert Saito a kedvenc karakterem, és ez a srác végig szolidan hozta, volt stílusa, látszott, hogy érti a karaktert. Nagata Takato Yamazakija is meggyőző, Imari Yuu nagyon próbálkozik Kazamaként, különösen a mozgásában kiemelkedő, Saikawa Koji kimondottan jó Shinpachi, és bár nem az évszázad nehéz szerepe, de Wakayanagi Kotoko is hoz annyit, amennyit Chizurutől el lehet várni. Az egyetlen, akivel végig nem voltam kibékülve, és a széria abszolút gyengepontjának érzem, az Kanai Sonde Souji-ja: igazából ez az a karakter, aki a legkomolyabb színészi játékot és a legerősebb váltásokat igényelné, de a színész játéka nagyon vérszegény. Nem csak Hirose Daisuke korábbi alakításához képest a szerepben, hanem úgy általában, számomra nagyon semmilyen és néhol kimondottan kellemetlen lett a karakter, pedig az eredetiben nagyon szeretem.
A költségvetésen látszik, hogy elképesztően alacsony. A CGI és az effektek szörnyen gyengék, és nem is csak az a baj, hogy mondjuk nem tudják szépen meganimálni a haj kifehéredését, hanem akkor inkább lefordítanák a kamerát az emberről… nincs átgondolva, hogy hogy lehet a kevesebbel többet adni. Ugyanez igaz a koreográfiákra, sokszor semmi dinamika bennük, nem figyelnek a harcstílusok különbségeire, az ellenség megvárja, hogy a karakterek végezzenek, és nagyon kevés a vér egy szamurájfilmhez képest. Az egyetlen igazi kivétel ez alól a Toba-Fushimi csata, amikorra azért sikerült szerezni több embert, akik rendesen összehoztak egy csatát, és szerintem itt cserélték a koreográfust is, mert a sorozatban először volt hangulata és ereje a harcjeleneteknek. A megvilágítások szörnyűek (az egész szobát, teljesen bevilágítja egy gyertya, szinte nappali fénnyel), a jelmezek nagyon alacsony minőségűek – Kazama ruhája tényleg tetszett, voltak rajta részletek, de például a haorik annyira élénk színűek, hogy az már szinte zavaró… ráadásul nem értettem, a főszereplőknek miért élénk türkiz a kabátjuk, amikor az összes mellékszereplőé rendes, a történelmihez hasonló világoskék.
A cselekményt elég jól követjük, bár sok karakter azért hiányzik belőle – Senéket nem érzem nagyon fontosnak, de mondjuk Kaoru jelenléte rengeteget hozzá tudott volna adni. Kicsit zavart az egész Hijikata centrikussága is… értékeltem, hogy eldöntötték, melyik route-on vagyunk, és nem akartak mindent belezsúfolni, de azért erősen kétlem, hogy a teljes Shinsengumi a parancsnokhelyettes életével volt elfoglalva. Sokkal több idő kellett volna az ő motivációikra, barátságaikra, külön kalandjaikra, lehetett volna extra jeleneteket írni hozzá… ha már adaptálunk, és ha már teljesen pontosak úgy sem lehetünk, dolgozzunk azon, hogy valami többet hozzunk ki az eredetiből.
A romantikus szál egyelőre minimális volt, amit egyébként nem is bántam, de legalább picit próbálták építgetni – néhány jelenet nagyon furcsán jött ki, mert többet akartak összevonni, előre akartak hozni dolgokat (Hijikata elküldi teáért Chizurut, miután szegény lányt éppen megtámadta valaki az ágyában… nem, ezt még mindig nem dolgoztam fel), és kifejezetten sajnáltam, hogy az eredeti route-ból nem emelték át, hogy Hijikata kimondottan támogatja, hogy a főhősnő próbáljon meg a sarkára állni, és küzdeni, ne csak neki kelljen menni, és lovagként megmenteni. Ugyanez igaz Hijikata véreskezűségére, ami igen, a Hakuoukiban eleve le van tekerve a történelmi tényekhez, vagy más feldolgozásokhoz képest, de azért a játékban határozottan jelen volt, és itt alig néha csillant meg.
Nem tudom, ajánlom-e. Mindenképp érdemesebb az animét, sőt, inkább a Kyoto Ranbu-Shikon Soukyuu filmeket, vagy a musical-eket nézni… akár a játékot játszani, ha valaki nem rohan ki a világból attól, hogy otoméről van szó. Szórakoztatónak szórakoztató, leköti az embert, de kicsit objektívebben nézve azért nem egy erős adaptáció, és nem egy erős sorozat. Ha lesz folytatása, azért valószínűleg megnézem majd.

Vegyes érzelmekkel vártam ezt a sorozatot. Egyrészt örültem neki, hogy lesz, másrészt tartottam a casttól, mert ránézésre nagyon nem találtam jónak. Sakiyama Tsubasát kedvelem, és jó színésznek tartom, de egyáltalán nem láttam benne Hijikatát, azért reménykedtem, hogy hozni fogja. Sajnos hamar rá kellett jönnöm, hogy ezt a szerepet nem neki találták ki.
Aztán mikor kijött a többi cast is, amikor megláttam az első képeket, illetve a plakátot én nagyon húztam a számat. Chizurut kivéve, a többiek nagyon nem voltak szimpatikusak – azért ebbe a musical castja is rásegített, egyszerűen nem tudtam nem elvonatkoztatni tőlük. A Chizurut alakító Wakayama Kotoko hasonlít a karakterre, meg aztán Chizuru szerepe nem igényel nagy erőfeszítést, de igazából pont emiatt ő érdekelt a legkevésbé. Viszont Souji, Kazama és a többiek már annál inkább, de még Imari Yuut meglátva Kazama szerepében sem voltam biztos benne, hogy ő jó választás, egyszerűen féltem, hogy nem fogja megugrani, amit meg kell, és bár tényleg nem ugrotta meg, azért igyekezett, és a végére az egyik legjobbnak mondanám a castból. Sajnos a Soujit alakító színész sem hozta a vártat, még úgy sem, hogy igazán megpróbáltam elengedni Hirose Daisukét és az ő Soujiját, de mivel Souji az egyik kedvencem, emiatt itt guilty plesure karakter lett számomra. Egyszerűen nem tudtam nem kedvelni, még ha nem is volt jó a színészi játék, és Souji csak árnyéka volt önmagának. Meglepő módon viszont itt Sannant jobban kedveltem, mint bárhol máshol. Illetve ha Souji itt, akkor ő a musicalben spoiler a guilty plesure karakterem. xD Akit még ki tudok emelni, mert tényleg jól játszott az Saikawa Koji, aki Shinpachit alakította. Őt nagyon megkedveltem, pedig eddig inkább a semleges kategóriában volt nálam, Haradát és Heisukét mindig is jobban kedveltem ebből a hármasból. Illetve még az Amagirit és a Shiranuit alakító színészeket is kiemelném, mert az ő játékuk is messze a legjobb volt a castból.
De nem csak a casttal voltak itt problémák, hanem azzal is, hogy alacsony volt a költségvetés, hiányzott egy rendes forgatókönyvíró, meg egy koreográfus is, mert a harcoknál, amit néhány helyen csináltak, az kész vicc volt. A rasetsuk is hagytak némi kivetnivalót maguk után. Nagyon nem tetszett az éjszaka világító vörös szemük. Emellett egy olyan filmben, ahol egymást ölik, kaszabolják, hullanak a fejek és ilyenek, elég kevés volt a vér is. Ha volt is, akkor meg az volt a fura, hogy alig lett véres mind az áldozat, mind a merénylő, de minden helyzetben minden kard tiszta maradt. Ez azért elég hihetetlen… Ezen kívül néhány helyen összecsapottnak éreztem, ráadásul voltak benne érdekes összevonások, vagy minek is nevezzem őket, amik szerintem többször nem működtek, mint ahogy azt szerették volna, hogy működjenek. Szóval nem, nem volt tökéletes sorozat, nagyon nem. Rengeteg hibája van, de ennek ellenére tetszett és várom a folytatást, és újra is fogom még nézni ezúttal jobban a cselekményre, mint a feliratra koncentrálva. :D