Bameul Geotneun Sunbi (2015–2015) 82% 34★

Noh nézzük:
Történet: Leírás egész jó, sok hozzá fűzni való nincs:) Én azt hittem, azért több lesz a „félreértés” abból adódóan, hogy férfi ruhába bújtatott nőről van szó, de a vámpírunk rögtön a legelején megtudja, a herceg meg intelligens módon ugyancsak rájön szinte azonnal:) Alapvetően néhol kissé klisés, néhol kissé logikátlan, mégis beszippant… Például nem teljesen volt tiszta, hogyan lesz valakiből vámpír. Egyszer elég egy harapás, aztán már a vámpír vére is kell hozzá, aztán mégsem…Fene sem értette, de nem is akartam benne logikát találni. Hagytam, hogy sodorjon az ár:) Kevés doramák egyike, ahol a „gonosz oldal” is érdekes volt.
Karakter: Én nagyon szeretem Lee Joon Gi alakításait, de az a nagy harci helyzet, hogy itt messze leiskolázták és nem csak a zseniális Lee Soo Hyuk(Gwi), de még a koronaherceget játszó Shim Changminnek is messze sikerült. Abban mondjuk lehet vitatkozni, hogy azért ezek a karakterek sokkal impulzívabbak. Sung Yeol alapvetően egy visszafogott, érzelmeit elnyomó tudós, de igazából a vámpír részek sem álltak jól neki, nagy sajnálatomra.Nem mondhatom, hogy rossz volt, mert nem volt az. Lehet egyszerűen a másik két férfi mellett „törpült” el kicsit:) Gwi viszont jesszus…az egész karakter ÉLT, tökéletes vámpír volt, a ruhák, amit ráaggattak ♥♥ A végén rendesen sajnáltam és akármennyire szívtelennek tűnt, egyszerűen szerintem elfelejtette, hogyan is kell szeretni. A herceg pedig a maga esendőségével, küzdeni akarásával… Viszont, ami kiverte a biztosítékot nálam az a női főszereplőnk volt…az elején olyan kis talpra esettnek, okosnak tűnt, aztán a szerelemmel egyenes irányban elvesztette az agyát,az értelmi képességét és úgy amblock mindent…már nem is számoltam hányszor kellett megmenteni az életét. Persze mindig minden utasítás ellenére ő a bátor és merész, oda kell menni, ahol a legnagyobb veszély van, ami még nem lenne baj, ha ésszel tenné. Emellett a végére már azt hittem nem marad víz a testében, annyit sírt. Az esetek 95%-ban csak sodródott az árral, maradék 5%ban pedig problémát okozott:D Noh mindegy:)
Kinek ajánlom? romantikus, vámpíros , kikapcsolódós , de olyanoknak , akik nem keresik direkt a hibákat:) Képesek elengedni és csak a szórakozásra fókuszálni:) Jó volt ez:) már Gwi-ért megérte:P

6.4 csillag

Az eleje eléggé tetszett és be is szippantott a dráma de ahogy haladtak a részek úgy veszett el az érdeklődésem is és több részt is csak félszemmel néztem. A sztori jó volt bár én már kissé kinőttem a vámpirrajongásból de azért ez a dráma abban volt különleges, hogy a vámprirokat nem a modern hanem a történelmi korba helyezték át ami adott egy kis érdekességet a sztorinak.

Lee Jong Gi most is nagyon jó volt de láttam ennél már jobb szerepben is. Először a főszereplő lánnyal nem voltam kibékűlve és az elején nagyon idegesített de aztán kissé ő is belejött a szerepbe. Lee Soo Hyuk-ról is szeretnék beszélni mert szerintem iszonyatosan jól állt neki ez a rosszfiús szerep, ezek után biztos több drámáját is megnézem majd. Mindent egybevetve a színészek jók voltak csak néha azt éreztem, hogy túl vannak tolva a karakterek.

Az OST – ot imádtam és a romantika is jó volt pláne az elején, a közepe felé már szerintem a legtöbb cselekmény ismétlődott, elég lett volt 16 rész mert túlnyújtott volt az egész. A CGI kissé elvult volt de volt pár dolog amit egész jól megoldottak és volt amit elég rosszul.

A vége tipikus fantasy dráma vég, én azért megnéztem volna egy másmilyen befejezést is, ezt szerintem egy kicsit elsietették. Összegségében nem volt a legjobb dráma de a legrosszabb se, láttam ennél 100x rosszabbat is. Azoknak ajánlom akik még nem láttak túl sok történelmi drámát de többet szeretnének nézni mert szerintem a történet elég könnyen érthető.

Joon Gi miatt nekem kihagyhatatlan darab volt ez a sorozat, ráadásul nagyon tetszett a snittre feltöltött plakát is, megmondom őszintén. Ilyen formában még nem láttam sageuk típusú történetet, úgyhogy kissé szokatlan volt az elején, mert a gyönyörű kosztümök, a régi elegancia mellett ott van az a barbár fordulat, ami nagyon sajátosan és furcsa módon, de megszínezi, és teljesen más értelmet ad a történetnek. Gwi hatalmas figura, az elején nagyon ellenszenves volt nekem, és az sem segített, hogy annyira “túldrámázottnak” találtam a karakterét, de idővel egyre jobban megszerettem a szarkasztikus és gúnyos megjegyzéseit, a Hye Ryeong-kapocs pedig még jobban megerősítette ezt bennem. Haláli ez a színész, aki játszotta, szerintem, ha meglátom egy másik szerepben, ki fog tőle rázni a hideg. Olyan természetességgel öldökölt és beszélt…

Emellett a fantasy szál mellett a régi koreai kultúrát nagyon jól visszaadja a ruhákon keresztül, a viselkedésformával, hogy mindig olyan volt, mintha egy “sima” sageuk sorozatot néznék. Szerintem ez hatalmas pont, hogy sikerült így megvalósítani. Megvoltak azok a bizonyos “vicces” jelenetek is vagy szereplők (Ho Jin “My Lord, there’s a big trouble!” jelenetei… tuti volt ebből vagy 10, ezeket egymás után látni szerintem tök vicces lehet.), akik helyet kapnak általában a sageuk drámákban. Az ost is gyönyörű, atyavilág, imádom Oh Joon Sung komponálásait, nagyon jól visszaadja azt a hangulatot, amit a misztikus történet és a szereplők adnak. (Csak hogy megnevezzek egyet: Tears of the Flowers. Gyönyörű zongoradarab.)

A cselekményszál végig lekötött, volt, ahol rendesen izgultam. :D Nem rosszak a fantasy-elemek sem, de láttam már kidolgozottabbat is. A “gyors suhanás” megvalósítása viszont kifejezetten tetszett.
Szinte végig érdekelt, hogy mi lesz a vége, hogy folytatják, úgyhogy nagyon élveztem nézni. A 18-19-20. epizódok azok, amik alatt azt éreztem, hogy én szívom ki mindenki vérét, ha jön még egy újabb dráma, és valaki fel akarja magát áldozni. Én megőrültem ettől a folytonos halálos önzetlenségi mániától, amitől az összes szereplő szenvedett. ÉN ÉRTEM, és nagyon jó látni, hogy az emberek nem csak magukra gondolnak és képesek magukon kívül is gondolkozni, de ez ilyen formában borzalom volt. Ez már tényleg túlzás volt. Én tényleg majdnem beugrottam a filmkockák mögé és szétcincáltam mindenkit. Fú.

Joon Gi-ról gondoltam pár szót ejteni, igyekszem kivenni az elfogultságomat az értékelésből, de hát nem könnyű. Hihetetlen természetességgel forgatja a kardot és harcol, csak ámulni tud az ember. Ezt a fajta karaktert láttam az egy évvel későbbi Moon Lovers sorozatban, ahol a 4. herceget jásza, szóval annyira nem volt meglepetés ez az oldala, szinte ugyanolyanok voltak. Viszont az elején őt is nehéz volt megszoknom vámpírként. Tetszett, hogy összetetten mutatták őt magát: az utálatot önmaga iránt, de közben a vágyat is, hogy szeressék, ennek folytonos küzdelmét önmagában, és az elkötelezettségét a királya, a barátja, a nemzete iránt. A kapcsolata Yang Sunnal nagyon furcsa volt nekem, mert én nem igazán láttam a vonzalmat az arcán kitükröződni. Voltak jelenetek, de azért elég ritka volt. (Az esős rész mindenképp idetartozik.) Inkább a tetteivel fejezte ki a törődését, talán ennek ahhoz van köze, amit a “vámpírarcról” mondott, hogy az mindig szenvedéssel teli és komoly.
Yang Sun az elején nekem szimpatikus volt, mert értelmes lány, kicsit nagyszájú és kíváncsi, de időközben nagyon az agyamra ment a folytonos minden lében kanál viselkedéssel, és hogy FOLYTON, de folyton belekeverte magát valamibe. (Mizu 18-19-20. Igen, itt ő az egyik fő ok. :))) )
Maga Lee Yoon a hatodik epizódig kb. tök normális volt, tipikus second lead, aztán amikor bekattant ő is a titkos tervtől, onnan én teljesen elvesztettem a fonalat abban, hogy megértsem őt. Össze-visszacsinált ez az ember mindent, odament aztán vissza, nem tudta, mit csináljon, aztán hogy azt csinálja-e vagy sem, közben kifejezetten irritált a színész játéka is, nekem nagyon műnek hatott. Ő még jobban idegesített, mint Yang Sun vagy a folytonos drámázás összességében.
De lett kedvenc karakterem, hah! Soo Hyang. Hatalmas riszpekt. Gyönyörű a színésznő egyébként, és az az elkötelezettség, amit állandóan mutat Sung Yeol felé. spoiler Szép kis sztorit írtak neki, nem mondom. Nagyon jól ábrázolták az ellent mondását és az utálatát a lány iránt, spoiler. Ez a karakterfejlődés nekem hatalmas etalon volt a sorozatban, mégha nem is kapott akkora hangsúlyt.

A mínusz csillagok a látványos színjáték miatt vannak, mert nem egy olyan rész volt, amiben a fojtogatás egyértelműen csak el volt játszva, szinte csak tartotta az ember fölött a kezét Joon Gi, vagy a kihallgatáson is a kínzáskor csak fölé emeli a botot, de rá egyáltalán nem üt, közben meg sikoltozik. Plusz ezek az önzetlen emberkék, akikkel még fordulatosabbra akarták venni a figurát a készítők és még inkább kelteni a feszkót.
És hát a vége. Gondolkoztam én ezen, hogy miért nem értem vagy hogy miért nem sikerült még túltennem magam annyi dorama után a béna végeken… és arra jutottam, hogy ebben a darabban, spoiler Ha az utóbbi, akkor ez nagyon béna megoldás és ötlet volt, mert ez megint nemcsak, hogy nesze semmi, fogd meg jól vég, hanem bele is rondítottak ezzel a lezárással. Hogy lehet valamit így egy szó nélkül befejezni? Komolyan nem értem.

Anne Rice könyvei óta imádom a vámpírtörténeteket (és azokat bizony naaaagyon rég olvastam :D), Lee Joon Gi miatt pedig természetesen ez is kihagyhatatlan volt. :))
Nagyon tetszett az alapötlet, szerintem rettenetesen jól beleillik a vérszívók legendája ebbe a történelmi környezetbe, a gyönyörű ruhák, hanbokok világába ♥

Imádtam Kim Sung Yeol karakterét (természetesen :D), amúgy is eseteim a csendesen szenvedő, önmarcangoló pasik XDD Joon Gi arcjátéka, tekintete nekem szavak nélkül is tökéletesen visszaadta a tépelődő vámpírt, aki nem mer újra szeretni. Emberként, vámpírként, vörös szemmel, kék szemmel, elborult aggyal – nekem mindenhogy tökéletes volt. :))
Imádtam az akciójeleneteit, főleg a pörgéseket :))

Gwi-t csak az utolsó részekben tudtam megkedvelni. Lee Soo Hyuk hangját mondjuk első perctől fogva imádtam, és hát fantasztikusan adta a kegyetlen és érzéketlen vérengző vadállatot :D spoiler
spoiler

Aki nekem még abszolút kiemelkedett, az Soo Hyang karaktere ♥ spoiler Örülök, hogy ebben a szerepben viszontláthattam a színésznőt a Flower of Evil után. :))
(Mármint igazából előtte, de én azt korábban láttam :D)

Nagyon kedveltem a mindig mosolyra késztető Ho Jin-t :)))
Yang Sun-t szerettem is, meg nem is… és kicsit így voltam Lee Yoon-nal is. :DD Voltak nagyon jó pillanataik, és időnként alaposan felbosszantottak XD

A vége… Nem, úgy tűnik, a koreaiak nem szeretik a tipik amerikai rózsaszín happyendeket :D spoiler

Összességében nagyon élveztem ezt a sorozatot, vámpírimádó lelkemnek biztosan hiányozni fog, a zenéjét pedig még biztosan sokszor fogom hallgatni (most kb folyamatosan azt teszem :D) ♥

Két dolog miatt néztem meg.
1. Lee Joon Gi: ez a csávó tud valamit. Szeretem a rezdüléseit, jól áll neki a szmoking mellett a hanbok is (de még hogy!), és időnként, úgy, de úgy tud nézni…
2. vámpírok: nos, én nem rajongok értük, de koreai vámpírt még nem láttam, gondoltam na, majd most…
A vámpírok repkedős kung-fu módjára harcolnak (ami Lee Joon Gi-nak nagyon megy, legalább kamatoztathatja harcművészeti tudását), galagonya tőrrel meg lehet őket ölni, vagy ezüstgolyóval lelőni (mintha itt némi folklór keveredést éreznék), napra érzékenyek (hála az égnek, itt még él a tradíció), és sziszegnek (no ilyenkor komolyan vehetetlenek).
A sztori jó, a szereplők jók, sőt nagyon jók, kivéve a főnő… nah azt két kanál vízbe megfojtottam volna, de végigpofoztam képzeletben mind a 20 részen. A többiekre nem lehet panasz…
A karakterek már elég vegyesre sikeredtek… Lee Joon Gi az „éjjeli tudós”-ból nem tudta kihozni a maximumot (a Moon Lovers-ben brillírozik, itt viszont csak a stabilan jót hozza, amit a kisujjából is kiráz, a vámpírkodás nem az ő szakterülete, a harcos áll neki jól), de elég eklektikusra sikeredett megírni is a karaktert, úgyhogy ezen nem csodálkozom… Fővámpírunk zseniális, de a fickó is, már több szerepben is láttam, mindig jól hozza a kissé hűvös figurát… A főnő összesen két dolgot tud, bajt keverni és picsogni… nem nagy élmény… nah ebbe a nőbe művészet beleszeretni… nem is értem mikor és hol sikerült… A ginszengünk viszont szintén jól hozta a figurát. Őt is láttam már másban, de ez a szerep igazán testhez álló volt neki. A trónörökös ifjú, heves és balfék… én nem nagyon bírtam, de az őt játszó színész nem rossz, még majd nézek tőle…
Ebben a sorozatban kicsit túltolták az érzelmességet, és csöpögős melodrámát csináltak belőle időnként, nem győztem sóhajtozni, hogy ezt most miért kell… Viszont a könyvtárak, könyvesboltok… kéne mind.:)
Mindent összevetve, amikor nem idegesített fel a csaj, akkor jól szórakoztam, de nem egy maradandó alkotás.

Nem is tudom… 70%? 80? Legyen 80, de csak a színészek miatt. Persze Lee Joon Gi is jó, de igazad van, kedves @Shad, ebben a sorozatban kifizetődőbb volt rosszfiút alakítani (legalábbis ami a főszerepeket illeti). Gwi fantasztikus (Lee Soo Hyuk), főleg a vége felé, amikor kicsit árnyaltabbá válik a figurája.
Mellette megint a mellékszereplőket emelném ki, főleg Choi Tae Hwant, aki Ho-Jint, Kim Sung Yeol szolgáját alakította. Nagyon jó volt, sokat nevettem rajta.
Maga a film tetszett is meg nem is. (Hozott is valamit meg nem is). Elsősorban szerelmi történet, de szerencsére nem volt unalmas; teletűzdelték harci jelenetekkel, és két-három rész után már meg is értettem, hogy miért folyik a harc. Tetszett a könyvek meg az írás szerepe a történetben (kíváncsi lennék az eredeti képregényre, Jo Joo Hee és Han Seung Hee írta).
Ami nem tetszett: néhány jelenet kimondottan fura volt, hogy azt ne mondjam, logikátlan: például amikor a harci jelenet közepén megállnak és elkezdenek az élet nagy kérdéseiről filozofálgatni, vagy amikor Gwi megvárja, hogy a másik magához térjen ahelyett, hogy jól letámadná és végezne vele. Ugyanakkor voltak kimondottan jól megoldott jelenetek is. Az meg, hogy a néhai herceg ott figyel a háttérben, mint a Han Solo dekorposzter Jabbánál, hát… nem is tudom.

Élményt nyújt és beszipppant, csak hagynod kell.
Bővebben: http://barbiolvas.blogspot.hu/2016/09/a-del-koreai-zorr…

Főképp a vámpír címke miatt néztem meg a sorozatot, koreai vámpírt ugyanis még nem láttam, gyorsan be is kellett pótolni :D
Alapvetően tetszett a sztori, a főszereplő csajt imádtam. A vámpírokkal volt egy kis bajom, mintha nem lett volna letisztázva, hogy hogyan is lesz valaki vámpír. Meg mi az már, hogy kb csak egy vámpír van? Ha megharap valakit, miért nem lesz az is vámpír?

Az első k-drama, amit végignéztem, és talán ezért is vagyok ennyire elnéző vele. Régóta meg akartam nézni, és csak a véletlennek köszönhettem, hogy belefutottam, de egyáltalán nem bánom. Hiába rémes néhány helyen a színészi teljesítmény, hiába kapartam a falat a sztori klisésségén és baromságain, hiába csöpögött a romantika minden sarkából (és úristen, azok a zenei aláfestések hozzá… még most is fáj), túlságosan addiktív ez a sorozat. Ázsia képes arra, ami Hollywoodnak egyáltalán nem megy, mégpedig egyszerre viccesnek, romantikusnak és drámainak lenni. Szerettem Jo Yang Sun történetét, Gwit imádtam [persze megint a gonosznak drukkoltam a legutolsó percig] (meg Lee Soo Hyukot is, mérföldekkel jobban tolta a színészkedést, mint Lee Joon Gi), na meg a trónörökösnek is nagyon jó történetet írtak, aztán persze ott volt Kim Sung Yeol, a vámpírunk. Hiába klisé, akkor is végig szurkoltam érte, még ha olykor-olykor a brazil szappanoperákat is meghazudtoló jelenetei voltak.
Egyszóval mondhat bárki bármit, insta-favorit lett a Scholar Who Walks the Night.

Beleszerettem a borítóba, majd a fülszövegbe, végül a sorozatba is. :)
Elgondolkodtam rajta, hogy amennyire utáltam a fő gonoszt, annyira imádhatnám a fő gonoszt alakító Lee Soo Hyukot. Hiszen ha el tudta velem hitetni, hogy ő ennyire rossz, gonosz és kegyetlen, akkor az csak azt bizonyítja mennyire jó színész is valójában, nemde?
Kedvenceim között a helye.