Shinui (2012–2012) 89% 34★

Annyira megszoktam a manapság rendezett gyors sorozatokat, hogy baromi nehéz volt leállítanom az agyam és csak figyelnem az eseményeket és igazán nem is kapott el úgy, mint ahogy vártam. Pedig igazi klasszis darab. Biztos vagyok benne, hogy sok koreai dorama építkezett belőle.
Lassan bontakozik ki a cselekmény, mert a dialógusok hosszúak és ráérősek, hangeffektusokat pedig nem használnak minden tetőpontú párbeszédnél, hanem a színészek arcmimikája alapján lehet főként rájönni, hogy hopp, itt bonyodalom kezdődik. Ezt is nagyon nehéz volt megszoknom az elején. Mindemellett viszont mindig történik valami, ami épít a történetre.
A szereplők többsége szerethető, miután minden fentebb említett dolgot megemésztettem és nem arra figyeltem, könnyen megkedveltem őket, főleg Choi Youngot és a nagyszájú dokit, bár ők ketten is egy imádnivaló párost alkottak. Hiányzott már egy olyan képernyőn látott kapcsolat, amit nem árnyékolt be valami second lead vagy egy hatalmas bonyodalom. Olyan természetesnek hatott a két színész játéka, ahogy a szerelmüket kifejezték és önzetlenül törődtek egymással. Lee Min Ho-t azt hiszem, hogy még sehol sem szerettem ennyire, mint itt. Elképesztő, hogy sokszor mit művelt a szemével és mennyi érzelmet képes volt csak azzal átadni. Szép szerelem volt az övék, jól esett a lelkemnek. És most eltekintek a sok megmentéstől. A király-királynő vonal is szép volt, mindig jó látni az uralkodók közötti beteljesült szerelmet.
Érdekes volt a beleszőtt időutazós vonal, viszont azt most sem sikerült még megértenem, spoiler.
A pozitívumok mellett mégis a zene gyakorolt rám a legnagyobb hatást. Meseszép és nagyon megindító Choi Young témája (https://www.youtube.com/watch…), néha könnyekig hatódtam csak ennek a dallamsornak a hatására. Nem tudom, mennyi igaz ebből a drámából, de Choi Young egy nagyon felemelő és értékes karakter. Hihetetlenül hűséges és kitartó egyéniség. spoiler

Most megpróbálom összeszedni az érzéseimet a sorozatra visszanézve:) Az első 10-12 rész után úgy voltam vele ez maximum 8 pont, mert az egész drámát Lee Min Ho cipeli a hátán. Eun Soo karaktere egyenesen irritáló volt számomra, egyenesen buta volt és csak miután Choi Young vagy 10-15 alkalommal is megmentette kezdett megjönni az esze és nem sipítozott állandóan. Más felől viszont,azt hiszem Choi Young megkövesedett szívét/lelkét csak egy ilyen szeleburdi levakarhatatlan nő tudta áttörni. Valahol a sorozat felénél viszont már kezdett orvoshoz méltóan viselkedni és gondolkozni és esküszöm meg is szépült:D Az elején a kikent-kifent hebrencs a végén pedig már az alig valami smink és talán a hajviselet is megváltoztatta az egész karaktert.
Karakterekről jut eszembe a királyi párt imádtam, minden emberségükkel, gyengeségükkel, erősségükkel. Nagyon szerettem a testőrség és a kémhálózat karaktereit, a doktort mind-mind szerethetőek voltak. Érdekes volt a politikai rendszer, hogy sokszor mi fogta meg egy-egy uralkodó kezét és miért nem lehetett gyorsan lerendezni a dolgokat.
A végén éreztem egy-két kisebb-nagyobb logikai gigszert, de úgy döntöttem Nem érdekel és minden hibája ellenére(volt jóóó pár) igenis megadom a 10 csillagot:)
ps:egyszerűen nem értem, hogy képes egy színész a szemével ennyi fajta érzelmet kifejezni (Lee Min Ho)…

Azt hiszem, Lee Min Ho-t sehol sem szerettem annyira, mint Choi Young szerepében. Nem vagyok oda a történelmi doramákért, de már az első pár rész után felvéstem a top 10-es listámra a Faith-t.:) Imádom az időutazós sztorikat, de itt hihetetlenül jó volt a kémia, a lendület, a fordulatok… egyszerűen tökéletes darab számomra.:)

Életem első koreai sorozata… és azóta nem tudom abbahagyni, mindennap nézek koreai dorámákat… .)

A legjobb dorama, amit eddig láttam. Annak ellenére, hogy misztikus szál is van benne, rengeteget lehet tanulni a koreai történelemről belőle. Nagyon érdekes a politikai szál, hogy a király hogyan próbál bábkirályból valódi vezetővé válni, az ellenségei pedig hogyan próbálják kordában tartani és eltaposni. A szerelmi szál pedig… gyönyörű. Mind Choi Young és a doktornő, mind a király és a királyné közötti. Az utolsó pár részt olyan izgalommal, félelemmel és feszültséggel telve néztem végig, ahogyan más film esetében még soha (és persze, végigbőgtem XD ).

Az első dorama volt amit láttam olyan ,mint az első szerelem,felejthetetlen,utánozhatatlan. Minden hibájával együtt imádom!

A teljes értékelés megtalálható a blogomon: https://koreaekkoveiblog.blogspot.com/2017/10/faith-gre…

„Őszintén megmondom nektek, imádtam ezt a sorozatot. Attól kezdve, hogy nekiálltam, egyszerűen nem tudtam abbahagyni. Alig vártam, hogy hazaérjek a suliból, és nekiülhessek egy újabb résznek, és közben rettegtem attól, hogy hamarosan vége. Miközben néztem, folyamatosan jegyzeteltem, nehogy bármit is kihagyjak, mikor megírom ezt a bejegyzést róla. Úgyhogy most pontokba szedve fogom leírni nektek, miért is imádtam annyira ezt a sorozatot, mi volt, ami nagyon tetszett, és persze mi volt az a nagyon kevés dolog, ami nem.

1. Sok helyen olvastam, hogy az első rész után sokan abbahagyták, és nem is nézték végig. Hát én ezt a hozzáállást nem egészen értettem. Az egyetlen dolog, ami zavarhatta a nézőket, azok a rémes effektek voltak – és ez volt szerintem a sorozat egyetlen hibája. Az időkapu örvénye eléggé esetlenre sikeredett, illetve mikor szereplőink a belső energiájukat használták az is elég érdekes volt. De ezen olyan könnyedén át lehet lépni, hogy szinte megemlíteni sem érdemes. Egyrészt mert nagyon kevésszer találkoztunk az időkapuval és a belső erővel is (erről majd később részletesebben írok), másrészt pedig mivel nem ezek kapták a hangsúlyt, egyszerűen nem volt jelentősége.
Még az első ponthoz tartozik, hogy én már az első részt is imádtam (mindannak ellenére, amit fent leírtam). Mikor Choi Young átkelt az időkapunk, és hirtelen egy 700 évvel korábbi társadalomból bekerült a modern Szöulba – hát az valami fergeteges volt. Nem egy vicces pillanatot okoztak ezek a jelenetek, és már itt tudtam, hogy imádni fogom őt.

2. A király. Már az első pár részben tudtam, hogy nem fog a szívemhez nőni. Nagyon, de nagyon sokáig csakis azzal volt elfoglalva, hogy ki mit gondol róla, mint király, de valójában semmit nem tett azért, hogy jó király legyen. Ezenkívül részenként legalább egyszer megkérdezett valakit, hogy „Szánalmas vagyok, igaz?” vagy „Ennyire alkalmatlannak tűnök, hogy ezt megtegyem?” vagy „Ennyire szánalmas vagyok?” Nem, nem volt szánalmas, de ezzel a szöveggel azzá tette magát. A körülmények ellenére neki erősnek kellett volna maradnia, és mindenki előtt azt mutatni, hogy kézben tartja a dolgokat – hiszen ő volt a király. De ő még a saját alattvalói előtt, akik egyébként szerették őt, is gyengének mutatkozott. De aztán, ahogy egyre jobban kezdtek eldurvulni a dolgok, és ahogy a helyzet egyre jobban egy erős királyt kívánt, úgy kezdett ő is változni. A sorozat közepe táján végre összeszedte magát, végre kezdett királyként viselkedni. Jó döntéseket hozott, és már nem sajnáltatta magát mindenkinek. A végére nagyon megszerettem őt is, bár az elején, mint írtam, nagyon nem volt szimpatikus.” Az értékelés folytatódik a blogon: https://koreaekkoveiblog.blogspot.com/2017/10/faith-gre…

Alapjáraton nem szeretem az időutazós romantikus sorozatokat, de ennek megadtam az esélyt. Szeretem, hogy ez a sorozat is azok közé tartozik, amiknek úgy mond nem túl jó az első része. Legalábbis az a személyes tapasztalatom, hogy nem minden sorozat jól vezeti fel a kezdést, még akkor is, ha a doramák egyből belecsapnak a lecsóba/cselekménybe.

Szépen fejlődtek a karakterek és jól meghatározható, hogy kiket kell imádni, utálni vagy sajnálni. Csaj ajánlani tudom, minden benne van, aminek benne kell lennie. ^^