Dalui Yeonin – Bobogyungsim Ryeo (2016–2016) 90% 93★

…mondtam én, hogy minden alkalommal tud valami újat mondani. :) Hatodjára írom újra az értékelést. Nagy kedvenceknél nehéz átfogóan írni értékelést, mert annyi mindent jelent nekem főleg ez a sorozat és azt nem könnyű szavakba önteni, sőt egész egyszerűen lehetetlen.
Amiért mindig visszatérek ehhez a drámához, az azt hiszem, hogy legfőképp Hae Soo miatt van (és a mindent elsöprő zene miatt!). Nagyon szeretem mind a 20 rész alatt, de akkor mutatja meg igazán az igazi jellemét és kitartását, amikor a leges legaljáról kell kezdenie az életét és az mindenhogyan megcibálja őt, mégis végig hű marad önmagához. Ezzel szemben sorra vehetjük a karaktereket, akik feladják magukat hatalomért és pozícióért. Mégis aki a legtöbbet nyer, az Hae Soo a legvégéig. Nincs kimondva nyíltan a sorozatban, de szerintem a hála volt ehhez a kulcs. Az őszinte hála ellensúlyozni tudja a kapzsiságot és megtanít elégedetté tenni. Wook, a hercegnő, Yo, Yoo királyné. Ugyanakkor viszont nem jelenti azt, hogy kizár minden ambíciót és vágyat. So legnagyobb tragédiája, hogy nem tanult meg önzetlenül szeretni, mert nem volt kitől, így egy nagyra nőtt gyerek ül a trónon. spoiler Hae Soo tanítja meg rá először, de benőtt fejjel már nehezen tanul meg ilyen dolgokat az ember. Sorolhatnánk, hogy mennyi mindenki gátolta az útjukat, spoiler Egyúttal viszont felmerül a kérdés, hogy egy király tehet olyat, hogy önzetlenül szeret, amikor egy egész nemzet van a kezében? spoiler Ez a sorozat mindig is egy nagy „Mi lett volna, ha” kérdéssorozat volt. Abszolút egyben van minden mozzanata a végét kivéve, újranézve mindig megüt egy-egy mondat, megjegyzés, ami csak később nyer értelmet. Mély és bölcs, sokat tanul az ember egy-egy mondatból, pedig egyáltalán nem nézné filozofikusnak az elején. Óvatosan az emberi ígéretekkel, mert bár lehet, hogy nagyon őszinte és elhatározott, az ember bizony hajlamos kompromisszumot kötni és igen feledékeny is. spoiler
A szívbemarkoló zene persze nem lenne annyira effektív a fantasztikus casting nélkül! Zseniális munkák, ha végignézzük. Teljesen meg vagyok győződve arról, hogy Joon Gi mindegyik karakterét olyan pontossággal hozta és fogja is hozni a jövőben, hogy mást nehéz a helyére képzelni, de a legmagasabban még mindig Wang So szerepe áll. Annyira eggyé vált az egész karakterrel, hogy megigéz és nagyon nehéz elengedni. Színészi játékából adódóan mindig Joker és Heath Ledger jut róla eszembe, amikor látom. Ji Eun pedig mindent elsöprően megállta a helyét, ha nem így volna, nem hagyott volna ekkora nyomot maga után a sorozat.
Igaz, hogy sok zsebkendő kell hozzá és utána mindig szedegetem a szívem darabkáit, illetve egyértelmű, hogy le lehetett volna ezt zárni függővég nélkül, de azt gondolom, hogy az egyik legmarandóbb alkotást sikerült képernyőre vinni az évek alatt a koreaiaknak. Nem hiába emlegetik mai napig globálisan. Remekmű.

A Moon Lovers a mai napig a kedvenc drámám. Ez volt az első történelmi drámám és mai napig a kedvencem is. A történet nagyon jó és azonnal magába szippant. Nagyon tetszett benne, hogy az első fele kb. rom-com a második már vérbeli történelmi dráma rengeteg szomorusággal és halállal. A karakterek mind-mind különbözőek és ezért is nagyon jók és szinte mindegyikkel együtt tud érezni az ember.

Imádom az ilyen időutazos történeteket így természetesen itt is végig izgultam a sztorit. IU gyönyörű ebben a drámában is és a színészileg is rendben van, nagyon elbűvölő és eléggé talpraesett leányzó akit sajnos a dráma közepe fele megkeményít az élet. Lee Jong Gi szerintem a legjobb színész a drámában, irtó árnyalt karaktert kapott és meg is mutatta, hogy bizony méltón Korea egyik legjobb színésze. A többiek is nagyon jók voltak, nem is csodálom, hogy mindenkiből szupersztár lett Koreában.

A romantikát imádtam ebben a drámában, bár természetesen végig So-Soo párti voltam Wook-ot soha nem szerettem, soha nem is fogom de Kang Ha Neul az egyik kedvenc színészem.

Az OST a kedvencem a Goblin után minden egyes dalt imádok és mai napig heti rendszerességel hallgatom őket.

A dráma vége szerintem így volt jó ahogy, számomra ez illő befejezés volt. Tudom, hogy sokan utálják ezt a befejezést de pont ettől lesz a Moon Lovers annyira emlékezetes a mai napig is. Persze én is megnéznék egy esetleges második évadot vagy egy epilógust de ha nem lesz úgy is jó. Egyszóval ez a sorozat fantasztikus, alig várom, hogy az eredeti kínai verziót is megnézzem.

Az elején csak néztem, mert láttam már béna isekai halálokat, és ez sem volt sokkal jobb… Azután pedig félre kellett dobnom a történelemhez ragaszkodó énemet, mert esélytelen, hogy a csajszi megúszott volna ennyivel néhány dolgot. spoiler
A díszletek nagyon tetszettek, a ruhák, kiegészítők… bár bevallom nehéz volt levennem a szemem a harmadik herceg fülbevalójáról, mert nagyon dögösen nézett ki vele.spoiler
Nagyon szerettem a hercegek kapcsolatát. Ahogy együtt szórakoztak és ugratták egymást, és azt kívántam, bár örökre úgy maradt volna. Plusz cuki volt Hae Soo barátsága is a hercegekkel, a legtöbbjüket nagyon megszerettem. spoiler
Az elején drukkoltam Wooknak és Hae Soo-nak, mert nagyon tetszett az őszinte, ártatlan szerelmük, de még Wooknál is jobban szerettem So-t. So rengeteget fejlődött Hae Soo segítségével, tényleg nagyon szerettem kettejük kapcsolatát. De Hae Soo-nak igaza volt, hogy a trón veszélyes. És ahhoz, hogy megkapd, el kell veszítened valamit.
Annak ellenére, amit spoiler tett, nem tudtam teljesen gyűlölni, ő is csak túl próbált élni, csak rossz módszerekkel, és végül elérte őt is a büntetés emiatt. És igazából senkit sem tudtam teljesen utálni, mert egyik szereplő sem egyszerűen jó vagy rossz, hanem emberi, és éppen ezért hibáznak is. Sokat és súlyosan.
Az egyik részhez írtam, hogy az elején Team Wook, aztán majdnem a végéig Team So, de a legvégére én már csak Team Hae Soo lettem. Az elején nem igazán tudtam mit gondoljak róla. De a végére nagyon tiszteltem őt, ahogy a rengeteg szenvedés után is képes volt mosolyogni és hinni az emberekben.
spoiler
Nem tudom, mikor sírtam utoljára ennyire egy sorozaton… spoiler
Az egyetlen ok, amiért levonok egy pontot, az a befejezés. So utolsó mondata szinte ordított azért, hogy spoiler

Tegnap óta sikerült megemésztenem a látottakat, így gondoltam, hogy írok róla egy rövid értékelést, mert megérdemli a sorozat. Hol is kezdjem… a története az első pillanattól kezdve magával ragadja az embert és nem ereszti. Főhősnők visszacsöppen a múltba, ahol a trónért ádáz harc folyik testvérek között. Adott főhősünk, akinek csúnya heg díszíti az arcát, de ez nem gátolja semmiben sem. Néhol olyan szépség és a szörnyeteg típusú sztori (amit nem mellesleg imádok), ahol a csúnyácska főhősből jóképű herceg válik. :) Kezdetben a történet néhol meseszerű és komikus, a végére viszont drámaivá válik. Végigkísérjük főhőseink egymásra találását, mely olyan szépen bontakozik ki részről részre, mint egy nyíló virág. A történet legelejétől kezdve So-Soo párti voltam, ami végére kicsit halványodott, de az utolsó résznél ismét felerősödött. Ebben azért Lee Joon Gi-nak is volt szerepe. Nem szoktam mondani egy pasira, hogy szép, de neki tényleg szép és karakteres arca van, ami egyből megragadja az embert. Lee Ji Eun-t eddig még csak énekelni hallottam, de engem a játéka is meggyőzött. Akit még kiemelnék az Nam Joo Hyuk. Annyira szeretem ahogy játszik. Mindent elhiszek neki. A főszereplők után ő volt a kedvenc karakterem. Vidám voltam amikor ő is, szomorú és összetört amikor ő is. Szerettem volna, ha boldog befejezés kap…

Nekem a vége is nagyon tetszett. Nem zárták le, de aki akarja továbbgondolhatja spoiler Amit még kiemelnék azok a zenék. Egyszerűen nem lehet elmenni mellettük, annyira érzelmileg magával ragadóak, egytől-egyig mindet imádtam, de a legkedvencebb a My Love lett.❤

El sem tudtam hinni miért vannak az emberek annyira odáig ezért a sorozatért.. Aztán találkoztam Lee Joon Gival és máris mindent megértettem!! ;)

Párom legalább egy éve, de lehet, hogy még több is, megtalálta a film egyik dalát (ezt: https://www.youtube.com/watch…), mert Punch nagy kedvence :) Azóta hallgattam és kb fél szemmel néztem a jeleneteket, de álmomban sem gondoltam volna, hogy a sorozat ekkora hatással lesz rám. ♥

Kang Ha-Neul-t már korábban láttam sorozatban és nagyon kedvelem őt, így nekem ő volt az első kapocs (na jó, persze IU-n kívül :DD) és igazából jó néhány résznek kellett eltelnie, hogy a karakterében ne azt a kedves fiút lássam, akinek a színész tűnik.

És itt jön az álarcos herceg a képbe… XDD ♥ ♥ ♥
Az OST-ban annyit láttam belőle, hogy álarcban valami hihetetlenül vonzó, de valószínűleg gonosz (ebből is látszik, hogy mennyire nem figyeltem meg rendesen :(((( :D) Az ő és IU játéka teljesen lenyűgözött, faltam a részeket és imádtam a közöttük lobogó, perzselő tüzet. És aztán kicsit meg is égettem magam.
A szülinapomon fejeztem be a sorozatot és ezúton is köszönöm a családnak, hogy hagytak és megértették ♥
Az ünneplésre jól kibőgtem magam, este pedig nem bírtam addig elaludni, míg a fejemben nem kreáltam meg azt a bizonyos pillanatot, azt a befejezést, amit szerintem olyan nagyon sokan hiányoltak. :)

A hercegek közül nagyon megszerettem még Wang Jung-ot, Wang Baek Ah-t és persze Wang Eun-t (az ő karakteréről időnként Seok Hang Sung (Hwarang) jutott eszembe, aki nagyon közel áll a szívemhez ♥)

Szerintem többször nézős lesz, de mivel rettenetesen fáj a vége, egyelőre nem kínzom magam vele.
(Páromat próbáltam rábírni, hogy megnézzük együtt, de közölte, hogy romantikus sorozatot nem akar – majd elkezdtük a Touch Your Heart-ot az ő választása alapján… pasik… XDDD)

És hát igen, Lee Joon Gi az új szerelem. Nagyon. ♥ :))

Nem tudok rosszat felhozni a sorozat ellen.
Egy hihetetlenül szépen kidolgozott történet, ami több szempontból is csodálatos: viszonzott és viszonzatlan szerelem, áldozathozatal, lemondás, a kegyetlenség, a kihasználás, a titkok súlya, a szeretet, barátság, bizalom, figyelmetlenség.
A karakterek kidolgozottak, minden színész hihetetlenül jól alakítják a szerepét, mindenki illett a karakteréhez. A zenéket imádtam benne, jól illettek a történethez és még egy lapáttal rátettek az érzelmeimre.
Nem vagyok egy sírós típus, nagyon ritkán sírok, de szerintem sorozaton én ennyit még nem sírtam.
Imádtam. A történetet, a karaktereket, a témákat, amiket boncolgat, a csodálatos zenéket, a kidolgozottságot, a látványvilágot. Mindent. A lelkemből elvitt egy darabot.

Nem olvastam utána, hogy miről szól a történet, de kijelenthetem, hogy nem erre számítottam. Végig izgatottan vártam, hogy mi fog történni a következő részben, ha egyet befejeztem, mert annyira csavaros volt a történet. Szinte egy percre sem lehetett unatkozni, vagy legalábbis én így éreztem, mert valami mindig történt szó szerint.

Az elején minden olyan nyugodtnak látszott, a hercegek nagyon aranyosak voltak és talán el is lehetett volna hinni, hogy ez csak egy tipikus romantikus sztori lesz. De ennél sokkal összetettebb történetet kaptunk. Valahol a 12. rész környékén kezdtem úgy érezni, hogy nem olyan befejezése lesz, ami mindenkinek az ízlése. Szívszaggató volt ezek után nézni, de mégis még mindig ott volt bennem a kíváncsiság, hogy mi történhet még és ezért is néztem végig viszonylag gyorsan az egészet.

Hae Soo karaktere nagyon sokat fejlődött a 20 rész alatt, a végére már nagyon sajnáltam. A sok bánat és keserűség, amit el kellett viselnie, miközben ő csak próbált segíteni… komolyan úgy éreztem, hogy nem érdemli meg, ami vele történik. De hát sajnos a való élet kegyetlen. Wang So nagyon összetett karakter volt, egyszerre képviselte a „jót” és a „rosszat” szerintem, Lee Joon Gi pedig fantasztikusan adta ezt a szerepet, mintha neki lett volna az egész megírva/kitalálva. Igazság szerint én őt is sajnáltam, az ellenére is, hogy a tettei talán nem mindig voltak jók. So sokmindenről lemondott, közben pedig el kellett viselnie sokáig, hogy csak gúnyolták és megalázták. Véleményem szerint ő tanulta meg talán a legkeményebben, hogy mindennek ára van, főleg a hatalomnak.

Számomra azonban a legszerethetőbb karakter Baek Ah volt, iszonyatosan izgultam érte, hogy mi fog történni a karakterével. Szomorúság, fájdalom és keserűség persze neki is járt, de őszintén örülök neki, hogy életben maradt. Úgy érzem, hogy neki volt a legjobb szíve a szereplők közül és egész egyszerűen nem tudom máshogy megfogalmazni, de tényleg egy igazán szerethető karakter volt végig.

Nem gondoltam volna, hogy fogok találni olyan kosztümös drámát, ami ennyire leköt, de ennek sikerült elérnie, hogy tényleg minden percét látni akarjam. A díszletek nagyon szépek voltak és az OST is csodálatos, a kosztümök kifogástalanok voltak számomra. Örültem, hogy minden hercegnek érezhető volt a személyisége az öltözködésén keresztül is és habár az eleinte tényleg szépen, szinte vidáman induló történet a végére átcsapott egy szomorú, a hatalomért való küzdelembe, ami végül mindenkitől csak elvett azt kell mondjam, hogy megérte megnézni ezt a drámát. Nem tudom még mi mást írhatnék azon kívül, hogy szerintem, ha valaki fontolgatja, hogy megnézze, akkor ne habozzon. Nem lesz egyszerű menet, de érdemes esélyt adni neki.

Maga az alaptörténet szerintem nagyon jó, mert eredeti és kivételes.
Olyan érzelmi sokk hatása alá kerültem, hogy még a szavam is megakadt. Hihetetlen, hogy némi kedvességgel és törődéssel mennyi ember képes megszeretni.
Ez a sorozat ismét megmutatta nekem, hogy az egyetlen és igazi hatalom a világon az a szeretet. Életeken át, évezredeken át is tarthat. Mert, ha valakit igazán, hűségesen megszeretsz, azt örökre szeretni fogod. Életeken át.
Ami ténylegesen szíven ütött ebben a sorozatban, az a magányosság érzése és a gyász fájdalma volt. Sokszor hallhattuk a nagyszülőktől: „Azok a régi szép idők”… és amikor magunk is megtapasztaljuk milyen az, amikor már csak a „régi szép idők” maradnak, a szívünk elszorul, és azt kívánjuk bár megállt volna ott az idő.
Sok szempont miatt csodálom a keletieket, és az egyik ilyen pont az érzelmességük. Olyan formában és erővel képesek érzelmeket feldolgozni, kimutatni, ami számomra csodálatra méltó.
Ha valaki nem is szereti annyira a keleti filmipart, ezt a sorozatot akkor is nagyon ajánlom, mert ezeket az értékeket nem biztos, hogy bárhol máshol ilyen formában és minőségben megtalálja.

(Kedvenc szereplőm: igazából szinte az összes herceg xDD, na meg persze a csillagász, de ha választanom kellene, akkor: Wang Wook (13.herceg) A hűséges barátsága sosem szűnt meg.)

Annyi mindent leírtam miközben néztem .hogy sok hozzá fűzni valóm nincs .Sokszor nem tetszett amit láttam (véres ) és nagyon sokszor volt fájdalmas rész benne amik szívfacsaróak lettek .Volt amit nehezen emésztettem meg a királyi családon belüli házasság de végül meg lett velem értetve mi hogy zajlik .A színészek nagyon helyesek voltak még a gonoszt játszó 3 k herceg is nagyon szép férfi de a szerepe miatt az ember nem fogadja a szívébe .A többi színész meg ennyi szép fiút eddig csak a Hwarang ba láttam A 4 herceget játszó színész azzal a csodálatosan érdekes arcával sokszor szívdöglesztő volt ( láttam egy másik filmbe nőt játszva annak egyszerűen nincsenek szavak milyen gyönyörű volt .).A női szereplők is szuper ügyesek a húgicát játszó színésznő is jó volt bár szegénnyel nem békültem meg végig unszinpatikus volt . IU n viszont le döbbentem hogy mindig szép és aranyos volt még gyengén véresen is úgy csinálták hogy szép maradjon .Talán azért lett kedvencem mert sok részt többször meg néztem és jobban bennem maradt és utána még a pár perces videó össze állításokat a szebbnél szebb sorozatba lévő dalokkal. Nagyon el talált dalok .Ez megint az a sorozat amit örülők hogy láthattam .