Az utolsó kardvágás (2002) 6

When the Last Sword Is Drawn · Mibu gishi den / 壬生義士伝
133' · japán · dráma, történelmi !

A Tokugawa korszak a végéhez közeledik, a sógunátus bukása már csak idő kérdése. A szamurájok kora is leáldozóban van. Kanichiro is egyre nehezebben talál munkát, pedig családjáról is gondoskodnia kellene. Utolsó lehetőségként csatlakozik a Shinsengumi klánhoz, akik még hűek a sógunhoz.… [tovább]

japán · magyar

Képek 12

Szereposztás

Sato KoichiSaito Hajime
Nakai KiichiYoshimura Kanichiro
Natsukawa YuiShizu / Mitsu
Hiruma YoshinoriNagakura Shinpachi
Sakai MasatoOkita Souji
Kase RyoKondo Shuhei
Ito HideakiTokugawa Yoshinobu
Yamada TatsuoSasuke
Nakatani MikiNui
Murata TakehiroOno Chiaki

További szereplők

Kedvencelte 3

Várólistára tette 29


Kiemelt értékelések

Valentine_Wiggin

Őszintén, nem számítottam erre. Vizsgaidőszaki szamurájfilm nézés, úgy kezdtem el ezt a filmet, hogy majd lesz valami, aztán te jó ég, lett. Az első tíz percben majdnem kikapcsoltam, Saito bicskanyitogató stílusa (ami egyébként a film feléig fennmarad, az ember legszívesebben megsimogatná egy péklapáttal), Kanichiro egész lénye, minden irritált. De aztán rávettem magam, hogy nézzem már végig, a jó öreg Meiji kor, Shinsengumi, szamurájok téma annyira ritkán lő mellé nálam, nem létezik, hogy utálni fogom.
Nagyon meglepett, hogy milyen hatással volt rám a végére ez a film. Ha röviden akarnám összefoglalni, egy nagyon fura barátságról szól a két főszereplő között, amire Saito idős korában visszatekint. Az elején az egész borzalmasan abszurd, gyakorlatilag olyan, mintha Kanichiro eldöntené, hogy ők ketten innentől legjobb barátok lesznek, Saito pedig olyannyira utálja, hogy tényleg probléma nélkül megölné. De percről percre alakul a kapcsolatuk, apró gesztusokból, gondolatokból ismerik meg egymást, és ismeri meg őket a néző, és a film felénél már ott tartottam, hogy mindkét karaktert kedveltem, izgultam értük, átéreztem a vívódásukat. Mondhatom, hogy az egyik legszebb frenemy kapcsolat lett az egészből, amit eddig filmen láttam, pedig általánosságban szeretem ezeket a kapcsolatokat.
Japán színészekkel annyira nem vagyok képben, de speciel Satou Kouichit már láttam másban, ott Serizawa Kamoként, és sokkal jobban állt neki ez a szerep. Hiteles volt, hatásos volt, össze tudta zavarni az embert. Nakai Kiichi esetén pedig a karakter különlegességét, az erejét pont az adta, hogy amilyen antipatikus első ránézésre, annyira érzékeny és jólelkű figurának ismerjük meg a továbbiakban… és ezt a kettősséget be tudta mutatni a színész, nem veszett el benne, nem csúsztak el az arányok. Rajtuk kívül egy kis szerepe Chiakinak van, aki Saitoval osztozik a narrátor szerepén, de amúgy annyira a két főszereplőn van a fókusz, hogy a többi színész vagy karakter kifejtésének nincs is értelme.
Magyar szinkron szörnyű, nem kéne rajta meglepődnöm. A hangok igazából úgy-ahogy rendben lennének, Okita irritáló, de legalább Saitot és Kanichirot itt is eltalálták. A probléma a kiejtés, ahol Shinsengumin kívül minden volt (Szinsengumi, Szensingumi), az összes tartománynevet rosszul mondták, igazából ahol lehetett kiejtési hibát véteni, ott mindenhol volt. Szerintem jobban jár mindenki, ha inkább eredeti nyelven nézi.
Összefoglalva viszont kerek, elgondolkodtató, szép, és kellően érzelmes történet. Bátran ajánlom bárkinek, nekem biztos, hogy újranézős lesz.
Bővebben írok a történetről ebben a bejegyzésben:
https://todaywiggin.blogspot.com/2020/06/vizsgaidoszaki…
Illetve egy elemzésem is készült róla:
https://todaywiggin.blogspot.com/2022/01/vizsgaidoszak-…

2 hozzászólás
Netta88 

Egy érdekes történet a Senszengumiról. Igen, direkt írtam így, mivel a szinkronban folyamatosan így hangzott el, de volt, hogy Senszinguminak mondták. Sejtettem én, hogy nem lesz valami jó a szinkron, de azt nem gondoltam volna, hogy ennyire rossz lesz. A neveket is össze vissza mondták, egyszer a helyes névsorrendnek megfelelően egyszer fordítva, a kiejtésről nem is beszélve. Emellett annyira affektálva beszéltek néha, hogy az már fájt. Szóval emiatt majdnem sírógörcsöt kaptam.

Rátérve magára a filmre, hát eleinte kellemetlen érzéssel töltött el a nézése. A főszereplő… -puskázok, mert nem igazán sikerült megjegyezni a nevét –, Kanichiro az elején annyira kínos volt, hogy fájt néznem. Saito pedig… a Kenshines Saito stílusa sem nyert meg magának, de ebben a filmben még meg is tudtam volna cirógatni egy péklapáttal, bár szerencsére változott a végére ő is és Kanichiro is, és kedvelhetőek lettek.
A Shinsengumi Okitát egyből felismertem még mielőtt nevén nevezték volna. Folyamatosan vigyorgott, ebből gondoltam, hogy ő lesz az, viszont meglepően gyorsan vitte el a betegség. Persze ez a film nem róla szólt. Kár. Mármint azért mert megnéznék egy olyan filmet is, ami róla szól. Kondou-sant másképp képzeltem el, bár erősen él az emlékeimben a Hakuouki-s kép a Shinsengumi tagjairól, így akaratlanul is, de összehasonlítom a karaktereket a különböző feldolgozásokban.
Maga a történet érdekes volt, és szépen bontakozott ki, ahogy a főszereplők is szép lassan ismerték meg egymást, és változtak meg. Nagyon tetszett az a jelenet, amikor Nui találkozott Saitoval, az olyan aranyos volt, és onnantól kezdett igazán változni Saito is. :)
Tényleg egy szép, ám szomorú történet, amit csak ajánlani tudok, de ha lehet ne szinkronnal nézzétek, mert az nagyon borzalmas.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

Valentine_Wiggin

idős Saito (narrál): A róka folyton csak magára gondol. A kutya meg mindig csak követ.

Valentine_Wiggin

Saito: Félsz a haláltól? Milyen szamuráj vagy te?
Kanichiro: Igazából senki nem akar meghalni. Te talán más vagy, Saito-sensei?
Saito: Én nem félek a haláltól! Azért élek, mert még nem öltek meg!
Kanichiro: Én nem így vagyok ezzel. Azért ölök, mert nem akarok meghalni!

Valentine_Wiggin

Saito: Miért is jössz a jobb oldalamon?
Kanichiro: Mert félek a bal kezedtől!

Valentine_Wiggin

Chiaki: Nos, a pácienseim általában szakéban fizetnek, szóval… *a rengeteg üvegre néz, amiket nem tud elcsomagolni*
idős Saito: Nos… hallottam, hogy… alkoholt is elfogad fizettségként. Én is az hoztam.
Chiaki: Á, ne érezze rosszul magát. Ha pénzt adna, szakéra költeném.

Valentine_Wiggin

idős Saito (narrál): Szánalmasak voltunk. Kardokkal az ágyúk ellen! Túl későn döbbentünk rá, hogy a kard ideje lejárt… és vele a mi időnk is.

Valentine_Wiggin

Saito: Te ettél már?
Kanichiro: Nem.
Saito: Ez volt az utolsó?
Kanichiro: Igen.
Saito: Miért nem mondtad ezt el nekem? […] Te nyomorult! Ha tudnád, hogy mennyire gyűlöllek! Miért akarja az egyik szarzsák megtömni a másik gyomrát? Egy olyan világban, ahol gyűlölettől elvakult emberek ölik egymást, miért olyan fontos neked, hogy teletömd a hasamat? Miért olyan fontos? […] Menj el innen! Mindannyian meg fogunk halni, akár akarunk, akár nem akarunk. De… neked nem szabad így végezned. Egy ilyen ember megérdemli, hogy éljen!

Valentine_Wiggin

idős Saito: Morioka faluja Nanbu szívében fekszik. Gyönyörű vidék… messze délen a Hayachine hegy tornyosul. Nyugaton a Nansho és az Azuman hegy. Északon pedig az Iwate hegy és a Himekami hegy. Az égbe szökő csúcsok közül hömpölyög le a fennséges Nakatsu folyó…
Minoru (Saito unokája): Nagyapa, vigyél!
idős Saito: Még mit nem! Egy szamuráj a saját lábán jár! *Minoru sértődötten morog* Ennél szebb tájat el sem lehet képzelni. Nincs még egy ilyen hely az egész országban… *halkan nevet*

Valentine_Wiggin

Kanichiro (diákoknak): Morioka 245 mérföldre van Edotól, az Oshuba vezető országút végén. A moriokai cseresznye nyíló virágai a sziklát is szétrepesztik! A moriokai magnólia pedig még az északi oldalon is virágzik! Azt akarom, hogy ne várjatok tavaszig a virágzással! Nyíljatok ki most! Boruljatok virágba!

Valentine_Wiggin

idős Saito (narrál): Itou egy róka volt, Okubo nem különben. Mindketten délről jöttek, Satsumából. Messziről megérezték a farkas szagot…


Hasonló filmek címkék alapján