Matthew C. Perry „Fekete hajói” felrázzák Japánt háromszáz évnyi békés izoláció után. Felnyílik az emberek szeme… új lehetőségeket, egy új életet vágynak nyugatról, a társadalom változását követelik. Az új megütközik a régivel, és megkezdődik a káosz kora… de egy csoport hű marad az elmúlóban… [tovább]
Shinsengumi! (2004–2004) 1★
japán
Képek 11
Szereposztás
Várólistára tette 8
Kiemelt értékelések
Valentine_Wiggin
3 hozzászólás
Ez egy jó sorozat. Mikor elkezdtem, csak valami szamurájosat akartam nézni, szinte mindegy volt mit, de aztán fokozatosan egyre jobban beszippantott a történet, és hiába tudtam, mi lesz a vége, kivel mi fog történni, izgultam a szereplőkért, morogtam a rossz döntéseiken, és néha kicsit reménykedtem is.
A hangulatot tök jól megteremti, a díszletek, a jelmezek korhűek, és szépen egyensúlyozik a humor és a komoly tartalom között. Különösen az első felében fiatalos, laza, rengeteget lehet nevetni, tényleg érződik, hogy tizen-huszonéves fiatalok a főszereplők, de aztán elkezd komorabbá válni, és a végére kimondottan sötét és véres lesz az egész, ez a fokozatos átmenet pedig nagyon jól áll a sorozatnak.
A karakterek szerethetőek, nekem itt az egyértelmű kedvenc Hijikata volt, szépen bemutatták a fejlődését a lézengő, nőcsábász fiatalembertől a szigorú parancsnokhelyettesen át a felelősségteljes, társaival törődő vezérig. Sannan/Yamanami sem maradt le sokkal, továbbá Saito és Souji is megérdemlik az említést, mert nagyon jók voltak. Kondou igazából jó, de nem kiemelkedő, sokkal többet tesznek le az asztalra, akik mellette játszanak.
Viszont levonok két csillagot, az elsőt a női karakterek miatt. Egy-két szerethető figura van (Masa és Mitsu aranyosak, Hide meg legalább elkezd fejlődni valahová), de összességében megőrültem tőlük. A másodikat pedig mert ott van Sutesuke, akinek az egész karaktere úgy felesleges, ahogy van, komikus közjáték akar lenni, de egyáltalán nem szórakoztató. A végére ő is fejlődött kicsit, de csekély kárpótlás volt az addigi akciói után. Nem jár érte levonás, de a zene nem igazán illik a témához, egy-két jobb dallam van benne, de semmi különleges.
Összességében ajánlom. Jó kis történelemlecke szórakoztató formában, elképesztő mennyiségű japán politika és intrika, és nagyon szép üzenet a barátságról, a hűségről, az összetartásról.
Bővebben írok a történetről ebben a bejegyzésben:
https://todaywiggin.blogspot.com/2020/06/vizsgaidoszaki…
Népszerű idézetek
Valentine_Wiggin
Saito: Mennyi időd van még hátra?
Okita: A nyár végéig, azt mondják.
Saito: Jó neked.
Okita: Miért is?
Saito: A kardok korának vége.
Okita: Hijikata-san is ezt mondta.
Saito: Most épp tombol a háború, és van kötelességünk. De mi lesz, ha véget ér a harc? Mi lesz, ha túl kell élnünk? Mi lesz belőlem, aki mindig kardot forgattam, ha le kell tennem?
Okita: Tudod… vagy kétszáz éve nem volt háború. Most, mikor újra lesznek nehéz idők, kardok nem kellenek már. Én viszont megszülettem, egy olyan időben, amikor megismerhettem Kondou-sant, Hijikata-sant, téged, meg a többieket. Ott lehettünk Kiotóban, mi voltunk a Shinsengumi. Szerencsés vagyok.
Saito: Akkor azt hiszem, nekem egy kicsivel még nagyobb a szerencsém.
Okita: Hogy érted ezt?
Saito: Ha aznap, Edoban nem kényszerülök Kondou-san segítségét kérni, talán sosem fogadtok magatok közé, nem leszek a Shinsengumi tagja. Lehet, hogy végül a Satcho karjai közé rohantam volna… és Kiotó utcáin mi ketten szembekerülünk egymással. Ha ez megtörténik, könnyedén végeztél volna velem.
Valentine_Wiggin
Okita: Hijikata-san hol van?
Tsune: Korán elment.
Yamanami: Mostanság sok időt tölt a dojótól távol…
Harada (teli szájjal, felemelt kézzel): Nője van!
Valentine_Wiggin
Csak a gyenge önbecsülésű embert bántja, milyen néven nevezik. A cseresznyevirág is szép, mindegy, hogy hívják.
Valentine_Wiggin
Harada: Úgy döntöttem, itt maradok.
Inoue: Ezt nem döntheted el egyedül!
Harada: Itt amúgy is mindenki vendég, nem? Majd leszek én is vendég.
Kondou: Ez kissé egyoldalú…
Harada: Az az igazság, hogy kedvellek.
Kondou: Mit tudsz rólam?
Harada: Ha rád nézek, semmit. De ha rájuk nézek *végigpillant a többieken* akkor elég sokat. Mind kedvelnek. Úgy döntöttem, beállok közéjük.
Valentine_Wiggin
Saito (mikor szerencsejátékozni mennek): Ti először jártok itt?
Heisuke: Te már voltál itt?
Saito: Régen. Az egész előtt.
Harada: Ide figyeljetek. A szerencsejátékban észnél kell lenni. Tudnunk kell, mikor szállunk ki. Akkor ebből a nyolc ryoból simán ötven ryo lesz.
Heisuke: Egész biztos, hogy ennyire könnyű?
*képváltás, Heisuke, Harada és Saito fagyoskodva ülnek Masa teázójában, miután a ruháik nagy részét is elnyerték tőlük*
Harada: Bocs, hogy belekevertelek.
Saito (sóhajtva): Felejtsük el.
1. évad 38. rész – The Suicide of a Member
Valentine_Wiggin
Heisuke: Neked úgysem érek a nyomodba.
Souji: Fejezd ezt be.
Heisuke: Előttem mindig te voltál a példa.
Souji: Elég…
Heisuke: Mindig le akartalak győzni. A Shieikanban… nem is biztos, hogy kardforgatásban, csak tudni akartam, hogy valamiben jobb vagyok Okita Soujinál! Küzdöttem érte, de mindig azt vettem észre, hogy előttem jársz. Nem hiszem, hogy valaha lenne esélyem, melletted. Irigyellek.
Souji: Nem… én irigyellek.
Heisuke: Miért?
Souji: Mondjuk azt, hogy búcsúajándékként megosztok veled valamit. Nem fogok sokáig élni. Tüdőbajom van. *Heisuke hallgat* Nehéz elhinni, mi?
Heisuke: Mások is tudják?
Souji: Hijikata igen. Kondou-san szerintem még nem sejti. És te vagy az első, akinek én mondtam el. Nem biztos, hogy jövőre még látom kinyílni a virágokat. Lehet, hogy nem látom többet a nővéremet, sem senkit, aki Tamában maradt. Én irigyellek. Irigylem az egészségedet. Irigylem tőled a következő évet. Irigylem tőled az azutánit is.
1. évad 40. rész – Heisuke's Departure
Valentine_Wiggin
Inoue (Heisukének): Akárhová mész, nekünk mindig a nyolcadik osztag kapitánya leszel.
1. évad 40. rész – Heisuke's Departure
Valentine_Wiggin
Masa: A Shinsengumi a sógunátust szolgálta, nem? Mi lesz, ha már nincs sógunátus?
Shinpachi: Ötletem sincs. Azt hiszem, mi mindannyian kicsit túlságosan megszoktuk, hogy más mondja meg nekünk, mit kéne tennünk.
1. évad 43. rész – Showdown
Valentine_Wiggin
Okita: Bocsáss meg, hogy beteg lettem. Bocsáss meg, amiért nem leszek itt a következő Újévkor. […] Nagyon sokat tanultam. Mindenféle emberrel találkoztam. Mindenféle embert megöltem. És egy időben nagyon élveztem, ha kardot ránthattam. De… már értem, miért rossz megölni valakit. Én annyit kaptam az élettől. És csak most, a betegségemben fogtam fel a fontosságát. Ezért félek most ennyire. Most, amikor minden kezd összeállni… […] Most fogok meghalni.
Mitsu: […] Játszd megint az erőset! […] Ne legyél büszke rá, hogy felköhögöd a tüdődet! […] Még nem fogsz meghalni. Öreg leszel, és ráncos, és mindenki egy rohadt nagypapának fog szólítani! És azt mondják majd, milyen jóképű voltál fiatalon, akkor kellett volna meghalnod! Nem bocsátom meg, ha előttem mész el!
