Netta88  értékelése

Egy érdekes történet a Senszengumiról. Igen, direkt írtam így, mivel a szinkronban folyamatosan így hangzott el, de volt, hogy Senszinguminak mondták. Sejtettem én, hogy nem lesz valami jó a szinkron, de azt nem gondoltam volna, hogy ennyire rossz lesz. A neveket is össze vissza mondták, egyszer a helyes névsorrendnek megfelelően egyszer fordítva, a kiejtésről nem is beszélve. Emellett annyira affektálva beszéltek néha, hogy az már fájt. Szóval emiatt majdnem sírógörcsöt kaptam.

Rátérve magára a filmre, hát eleinte kellemetlen érzéssel töltött el a nézése. A főszereplő… -puskázok, mert nem igazán sikerült megjegyezni a nevét –, Kanichiro az elején annyira kínos volt, hogy fájt néznem. Saito pedig… a Kenshines Saito stílusa sem nyert meg magának, de ebben a filmben még meg is tudtam volna cirógatni egy péklapáttal, bár szerencsére változott a végére ő is és Kanichiro is, és kedvelhetőek lettek.
A Shinsengumi Okitát egyből felismertem még mielőtt nevén nevezték volna. Folyamatosan vigyorgott, ebből gondoltam, hogy ő lesz az, viszont meglepően gyorsan vitte el a betegség. Persze ez a film nem róla szólt. Kár. Mármint azért mert megnéznék egy olyan filmet is, ami róla szól. Kondou-sant másképp képzeltem el, bár erősen él az emlékeimben a Hakuouki-s kép a Shinsengumi tagjairól, így akaratlanul is, de összehasonlítom a karaktereket a különböző feldolgozásokban.
Maga a történet érdekes volt, és szépen bontakozott ki, ahogy a főszereplők is szép lassan ismerték meg egymást, és változtak meg. Nagyon tetszett az a jelenet, amikor Nui találkozott Saitoval, az olyan aranyos volt, és onnantól kezdett igazán változni Saito is. :)
Tényleg egy szép, ám szomorú történet, amit csak ajánlani tudok, de ha lehet ne szinkronnal nézzétek, mert az nagyon borzalmas.